Kanizsai húsvéti népszokások régen
A kanizsai húsvét szokásairól Kerecsényi Edit, a kanizsai múzeum egykori, azóta elhunyt igazgatója beszélt:
Húsvétvasárnap a háziasszony a korai mise után megszenteltette a díszes szőttessel vagy damaszt szalvétával letakart kosárban magával vitt, nagyszombaton megfőzött füstölt sonkát, tormát, piros tojásokat, kalácsot, kenyeret és sót.
(Fotó: YouTube)
"Egyesek mindenből csomagoltak és szenteltettek egy keveset, amit az ünnepi asztalra szántak.
Az asztalt mindenütt gondosan megterítették, majd kellemes ünnepeket kívánván ünneplőben költötték el a reggelit.
A morzsákat gondosan összesöpörték, a tojáshéjat is összegyűjtötték, majd elégették, vagy a baromfinak adták.
A sonka csontját az eresz alá dugták, hogy megóvják a házat a villámcsapástól és más veszedelemtől.” (Forrás: Nagykanizsa anno)
„A húsvéti népszokások legtöbbjénél a tojás, főként a díszített, a hímes tojás a szokások elengedhetetlen tartozéka. Kanizsa környékén a hímes tojás kétszer kap fontos szerepet." – hangsúlyozta Száraz Csilla múzeum-igazgató.
Először vasárnap délután, amikor a keresztszülők vagy a szomszédok ajándékozzák, másodszor húsvéthétfőn vagy a húsvétot követő úgynevezett mátkáló vasárnapon. Ekkor a fiatal lányok cserélnek legkedvesebb barátnőjükkel hímes tojást, ezzel életre szóló barátságot, mátkaságot, komaságot fogadva egymásnak.
Általános szokásként élt Zalában és Somogyban, hogy a keresztszülők húsvétkor megajándékozták keresztgyermekeiket.
A 20. század első évtizedeiben ez az ajándék hímes tojás és alma volt. A két világháború közötti időszakban a tojás mellé gyakran került narancs, vásári mézesbáb, apró csokoládé, az 1960-as évektől játék, könyv és dísztárgy is.
Kiskanizsán egyik évben a keresztanya látogatta meg keresztgyerekét, a következő évben pedig fordítva történt.
Sármelléken fehérrel hímzett „pirostojásos kendőben” vitte a keresztanya az egyszínűre festett tojást, Nemespátrón pedig húsvétvasárnapján, a délutáni istentisztelet után a templom előtti téren ajándékoztak.
"A kislányok a legszebb hímes tojást félretették mátkatojásnak, a többivel pedig játszottak: kisasszonyosat, cicásat vagy labdáztak velük. A keresztanyáktól kapott „mátkatojásokat” cserélték egymással a jó barátnők, akik egész életükben magázták, és mátkámnak szólították egymást.” – olvasható többek között Bakonyi Erzsébet cikkében a Kanizsa Újságban. (Sajnos a cikk jelenleg nem elérhető)
Nagykanizsán a népszokásokat kedvelő fiatalok körében szerencsére még most is divat a lányok locsolása Húsvétkor. Találtunk egy 2016-os videót egy kanizsai locsolkodásról.
