Gondolatok a magyar kultúra napján (Avagy az alkotás ünnepe)

Azt hiszem nem szükséges bemutatnom a mai napnak, azaz a magyar kultúra napjának az eredetét, emiatt a saját, ezzel kapcsolatos gondolataimat szeretném megosztani veletek.

Számomra ez az ünnep, nem csupán a mai napról szól, hanem alkotó, költő, ha úgy tetszik író emberként, az év 365 napjáról.

Ennek oka az, hogy az alkotás, a kreativitás valamilyen, akár apró formában is, a mindennapjaim része. Valójában enélkül nem tudom elképzelni sem az életem, sem pedig önmagam.

A kultúrát a hozzám hasonló, (viszont nálam jóval magasabb szinteken) alkotó emberek "hozzák létre". Tudjátok hogy valójában mit tesznek a művészek, alkotók a kultúrába? Önmagukat, bátorkodom azt mondani, hogy önmagunkat. A szívet, lelket, szellemet.

Az emberi kultúra, és alkotás, kreativitás az, amit akkor is őrizni, védeni kell, amikor a mesterséges intelligencia térnyerése nyilvánvaló. Ez a fejlődés ki, és egyben megkerülhetetlen.

Viszont az, amit egy ember lerak a kultúra asztalára, azt hiszem sosem lesz azonos értékű a mesterséges intelligencia által létrehozott "alkotásokkal". Pontosan azért, mert hiányzik belőle az ihlet, a kreativitás, a szellemiség, a szív, a lélek, egyszóval hiányzik az alap, az pedig az ember.

Nem tudni mit hoz a jövő, azt viszont tudjuk hogy mi van mögöttünk, és hogy mi van a jelenben. Könnyen lehet, lesznek olyan idők, (s most kissé vészjósló leszek) amikor már a mesterséges intelligencia "alkotásainak" a napja is ünnepnap lesz.

Akár úgy lesz, akár nem, a kultúrát (mely alatt a fentebbi gondolatomat értem) mindig óvni, védeni, és megbecsülni kell. Amíg ezt megtesszük, addig a kultúra, és a művészet nem csupán fent fog maradni, hanem folyamatosan bővülni fog. Új alkotásokkal, és új alkotókkal.

(Varga Anita nagykanizsai költő)