Batthyányis diák sikere a Magyar Írószövetség szavalóversenyén
A Magyar Írószövetség szavalóversenyt hirdetett Kosztolányi Dezső és a Nyugat költői címmel középiskolás diákok számára. Nevezni Kosztolányi Dezső egy szabadon választott költeményével, valamint az alábbi költők egy szabadon választott versével lehetett: Ady Endre, Kaffka Margit, Hajnal Anna, Juhász Gyula, Babits Mihály, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Füst Milán, Szabó Lőrinc, Zelk Zoltán, Áprily Lajos, Dsida Jenő, József Attila, Jékely Zoltán, Radnóti Miklós, Vas István, Weöres Sándor, Illyés Gyula. Iskolánként legfeljebb öt diák jelentkezését fogadták el a szervezők a versenyre, melyre idén is közel 200 nevezés érkezett.
A válogatókra három alkalommal, március 9-én, 16-án és 23-án került sor. Az előzetes meghallgatások legjobbjai – 15 fő – részt vehettek a költészet napi döntőn, április 11-én, a Magyar Írószövetség dísztermében.
A magas színvonalú döntő legjobbjának Csizmarek Krisztián, az Óbudai Árpád Gimnázium diákja bizonyult. Második helyezett lett megosztva Dobrányi Benedek (Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium) és Baj Bianka (Batthyány Lajos Gimnázium – Nagykanizsa), a harmadik helyezést pedig Szigeti-Lőrincz Laura (Katona József Gimnázium – Kecskemét) nyerte el.
(A kiskanizsai Baj Bianka)
Az őt fős zsűri (Kubik Anna, Czigány György, Erős Kinga, Szentmártoni János, Rózsássy Barbara) döntése értelmében ők azok (valamint különdíjasként Bürgés Sándor – József Attila Gimnázium, Monor), akik részt vehetne a júliusban megrendezésre kerülő Székelyföldi Verstáborban – közölte Facebook oldalán szerdán a Magyar Írószövetség.
em lenne, ám hosszú évek fáradságos munkája beért arra, hogy Nagykanizsa is felkerült az esküvős rendezvénytérképre. Igaz korábbi beszélgetéseinknél a főszervező meglehetősen szerényen és némi fenntartással nyilatkozott az eseményről, meglepődve tapasztaltuk a nagy számú kiállítót, akik egytől egyig színvonalas kínálattal rukkoltak elő. A HSMK területe jó lehetőséget biztosított ahhoz, hogy úgy tudjanak tömeget ellátni, terelni, hogy a látogatóknak kicsit sem csorbul a komfortérzete. Ez vélhetően a helyszín jó adottságainak és azok megfelelő kihasználásának köszönhető. A programok hasonlítottak a korábbiakhoz, de változások bőven megfigyelhetőek. Kifejezetten impozáns látványt nyújtott a bejáratnál parkoló két limuzin, és díszes hintó, és szinte szívet melengető látvánnyal szolgáltak egyes kiállítók pultjai, különösen a tortás, és dekoros pultok, de igazából kár is lenne kiemelni bármelyiket is, hisz az összhatás volt a mérvadó. A program azonos volt a korábbiakhoz, igaz, ebben a témában nem nagyon lehet eltérni a tárgytól… A pikantériát egyébként a több tucat modell hölgy adta, ami miatt – ha másért nem is – már érdemes volt legalább egy kis időt bámészkodni. A repertoár gyakorlatilag minden a témában érintett dolgot lefedte, aligha lehet ráfogni a szervezésre, hogy valamiből is hiányt szenvedett. A lényeg nem az volt, hogy minden, az esküvő bizniszben fellelhető helyi vagy távolabbi vállalkozás felvonuljon, hanem csak néhány, akik inspirációul szolgálhattak a hezitálók számára. Aki házasságkötés előtt áll, az vélhetően némi kedvezményt is besöpörhetett, ami nagyon hasznos tud lenni a több milliós büdzséjű „nagy nap” idején…
infrastruktúrával bonyolódott, és a főszerep valóban a fánké volt. Most leginkább az volt a benyomásunk, hogy egy klisés tömegrendezvényen vagyunk, ahol amúgy van fánk is, ráadásul borzasztóan elvonta a figyelmet a témáról, programról az ottani „egyéb” kínálat. A legelső dolog ami feltűnt, hogy mire valami fánkfesztiválra emlékeztető környezetet találtunk már túl voltunk egy körhintán, pár áruson, egy színpadon egy csomó üzleten, és rengeteg emberen. Tehát a kínálat megette a keresletet. Legalábbis annyira mégsem jó, ha a folklórról és fánk témáról folyamatosan eltereli a figyelmet pár butik, elektronikai vagy épp élelmiszer üzlet. Egyszerűen nehéz átadni az embernek magát az atmoszférának úgy, hogy rendszeresen kizökken. A helyszín kelemesebb, és nyilvánvalóan komfortosabb is látogatói szempontból, de elgondolkodtató az is, hogy azért mindenre nem biztos, hogy jó a Kanizsa Centrum. Mint gasztro-fesztiváltól kevesebb sallangot várna az ember, ahol a sok színpadi program kissé agyonnyomja magát a gasztronómiát, hiszen az egységnyi idő alatt felgyülemlő tömegeket – amit a programok vonzanak – már nem képes úgy ellátni sem. Márpedig, ha valaki egy Fánkfesztiválra érkezik, az vélhetően a fánkért és a kapcsolódó ínyencségek miatt érkezik, és nem a minden igény kielégítéséhez. Sokkal közelebbinek éreztük a korai Fánkfesztiválokat, aminek még megvolt a kisvárosi hangulata. Az is nehezen mérhető így, hogy mennyivel jobb, sikeresebb a korábbiaknál, ugyanis nem tudni, hogy az ott lévők eleve oda akartak-e menni, vagy csak éppen belebotlottak a boltba menet.
Emellett a Helikon ünnepségeken is részt vehettem: 2008-ban ének kategóriában ezüst, 2010-ben pedig ugyanebben a kategóriában bronz minősítést szereztem. 2013-ban fejeztem be a népi ének szakot az Aranymetszés művészeti iskolában, ebben az évben megkaptam a Vivace-díjat, a kiemelkedő kamarazene tudásomért, és a népzene néptánc iránti elhivatottságomért. A néptánc is fontos szerepet tölt be az életemben. A Helikonon a Lippentős táncegyüttessel versenyeztünk, és bronz minősítést szereztünk 2010-ben. A hagyományok ápolásának köszönhetően számos helyre eljutottam mint pl: Erdély, Horvátország, Finnország, Ausztria, Bosznia,és országunk kisebb nagyobb települései.
