Kanizsai repülési próbálkozások

A repüléssel a 20. század elején próbálkozók jó része még mindenféle célirányos képzettség nélkül engedett vágyainak.
Nagykanizsán is egy színész, a Kövesy-társulat tenorja, Faludi Károly (1872-1974) fogott repülőgép építésébe. A színész 1905-től kísérletezgetett álma megvalósításával.
Előbb kis modelleket konstruált, majd 1909-ben már egy „valódi” gépet állított össze. A hét méteres, motor nélküli alkotás képes volt egy-egy másodpercre elhagyni a talajt. Igaz, ehhez legalább ötven fok lejtésű hegyoldalra volt szüksége.

nagykanizsa repülés 1

Ilyen előzmények után készítette el Faludi 1910 nyarára háromfedelű, 25 lóerős motorral felszerelt gépét. Sikerében a városban indított gyűjtésnek is része volt. (Közben eldőlt az első magyarországi felszállásért zajló verseny. Az év januárjában saját tervezésű gépén a kőbányai repülőtéren levegőbe emelkedett Adorján János gépészmérnök.)
Faludi masináját előbb a gimnázium régi, akkor már nem használt tornatermében (Eötvös tér) megcsodálhatta a város támogató közönsége, majd a társulatával és a gépével Siófokra távozó színész ott kezdett felszállási próbálkozásokba.

„Midőn gépe egyszer több méter magasságra szökkent, a váratlan sikertől egészen frappírozott aviatikus egy pillanatra elvesztette uralmát a gép felett s ez nekiment egy akácfának.” Így tájékoztatta a kanizsai közönséget a helyi lap, hogy jelezze: megint gépet kell építeni, gyűjtés is újabb indul.
A legújabb masina Kanizsán készült, java Torma Pál asztalos Kinizsi utcai műhelyében. A motoron kívüli egyetlen fém alkatrészt a Merkur vasművek produkálta.
A repülőgép a Katonaréten emelt hangárba került. Az utolsó simítások elvégzése után, 1910. október 19-én jött el a felszállás ideje.

nagykanizsa repülés 2

A szerkezetet megszemlélők egy része – képzett aviatikusok, akárcsak Faludi – azt jósolta, hogy az nem lesz képes repülésre. A színész sem lehetett túlságosan magabiztos, mert a próbálkozás előtt még lefényképeztette gépét.
A balsikert várók ezúttal elégedettek lehettek. A repülőgép 100 méternyi gurulás után előrebukott és – ahogy fogalmazott a Zalai Közlöny tudósítása – minden összetörhető része összetört. Az üléséről idejében leugró Faludinak (csak könnyebben, a lábán sérült meg) volt módja Vértes Antal fényképészt előkeríteni, akivel új felvételt csináltatott gépe új állapotáról.

Fel se szállt, mégis lezuhant! E címmel tudósított másnap a lap és járult hozzá Faludi kísérletező kedve szegéséhez.

Fotók: Faludi gépe a Katonaréten 1910-ben és az idős színész.

(Forrás: Kanizsa – vár vissza Facebook)

Az Erkel azaz a Maszolaj

Fiatal koromban gyakran megfordultam barátaimmal az Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Házban. Nagykanizsán mindenki Maszolajként emlegette ezt a helyet. A fiataloknak számtalan szórakozási és kulturális lehetőséget biztosított ez az intézmény.

nagykanizsa erkel ferenc művelődési ház 3

Esténként óriási kártyacsaták és csocsó partik zajlottak. Amatőr festők állíthatták itt ki munkáikat, mint például Molnár Margit és Mórocné Bálint Éva . Különböző összejöveteleket,  színházi előadásokat is tartottak.
Itt alakult meg 1972-ben a Nagykanizsai Jazz Klub dr. Beke Árpád és Pék Pál vezetésével. (Ezt a kiegészítést megköszönöm Halász Gyulának, aki a kanizsai jazz élet igazi mindentudója. Működött itt filmklub is, remek filmeket lehetett megtekinteni. Köszönöm Gyula!)

IM000947.JPG

A nyolcvanas években diszkó működött az Erkelben. amit Kertész János vezetett, kiváló zenéket szedett össze. Az emeleten Ifjúsági klub volt, amit szintén János vezetett. Felléptek ismert előadó művészek pl. Koncz Zsuzsa, Eöry Szabó Zsolt, aki gitárjával és dalaival szórakoztatta a fiatalokat. Pol-beatot énekelt, ma már ezt a műfajt nem ismerik a fiatalok. Kiváló fotós, és ha jól tudom, ma a Nemzeti Színház fotósa.

Minden este itt tartózkodott, T. Karcsi, aki a DKG villanyszerelője volt és itt amolyan ház technikusi feladatokat látott el. Gondnok felügyelte a házat és a fiatalokat. Takács úrnak hívták. De volt olyan is, hogy lekapcsolták a villanyt, bezárták az ajtót és levetítettek egy orosz filmet, például a Fekete Tollú Fehér Madarat vagy a Csendesek a Hajnalokat.

nagykanizsa erkel ferenc művelődési ház 4

Színházi előadásoknál Karcsi volt a világosító, ami nem egyszerű feladat, hiszen együtt kell élnie a darabbal. Állandó vendége volt a város emblematikus figurája Hosi.  Aztán Söjtör Jani, aki a beteg kezével ha jó kedve volt olyan mese figurákat rajzolt, hogy bármelyik rajzfílm stúdió munkatársa lehetett volna.

Működött itt egy büfé, amit akkor Zöldváriné vezetett. Mindent összevetve ez a kultúrház a város fiatalságának színvonalas szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget nyújtott. Ma már nincs meg ez az intézmény, a helyén a Hit Gyülekezetének az imaterme van.

Így lett vége egy kiváló helynek amit mindenki csak Maszolajnak hívott! (Írta: Pusztafi Attila)

A Lapi kocsma

Helyileg  városunkban a Petőfi  utca alján volt, szemben a Honvéd utca torkolatával. Egy hírhedt kocsmája volt Nagykanizsának, amit szintén a Zala Megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat üzemeltetett.

nagykanizsa petőfi utca lapi kocsma

(A mostani társasházak helyén volt a Lapi)

Az idő tájt Novák úr volt az üzlet vezetője és később Murkáné Juci néni vette át az üzletet, akinek a férje a helyőrségi katonazenekar vezetője volt.

Muci néni nagyon kedves asszony volt. A fiaik közül Laci ma is játszik a Kanizsa Big Bandben, és a Zalai Szimfónikus zenekarban. A másik fiuk Gyula is kiváló zenész aki Komlón  él és a Nomád nevű Blues zenekarban játszik.  Itt a városban „Dzsipszi”  volt a beceneve  és olyan  nagy bongyor haja volt mint Angela Dawisnek.

No, ebbe kocsmába tényleg olyan figurák jártak mintha egy Rejtő Jenő könyvből léptek volna ki. Egyik ilyen volt a Fikusz Karcsiként ismert emberke, aki a Volán vállalatnál volt rakodó és az a hír járta róla, hogy idegenlégiós volt. Elég sok balhé,  verekedés volt ezen a helyen.

A kocsma hátsó udvarában autószerelő műhely és bontó működött. Az ott dolgozók gyakran jártak át a kocsmába inni valamit. Itt muzsikált esténként a teljesen fekete arcú Dunyi  aki hegedült és itt cimbalmozott a Dizsi család egyik tagja, akik mind remek muzsikusok voltak.

Én személyesen Misit ismerem aki nagyon rendes srác  és remek gitáros!

Később az épület állaga leromlott, a kocsma bezárt és ma a helyén egy nagy társasház van. Mára már városunkban nincs ilyen kocsma egy sem, pedig ezeknek a helyeknek volt egy sajátos hangulata és érdekes figurák jártak e helyekre.

(Írta Pusztafi Attila)

Kanizsai kocsmatúra: a Kék fény

Egykor sok Izzóba és a Kenyérgyárba igyekvő dolgozó embernek volt a törzshelye ez a nagykanizsai kocsma, ami a Nyírfa utcában volt. Ez az egység is a ZMSZVV (Zala Megyei Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat)  üzemeltetésében működött városunkban.

nagykanizsa buszmegálló régen

(A régi buszmegállóból ezrek indultak dolgozni egykoron a kanizsai Izzóba. Fotó: Fortepan)

Több üzletvezető is vitte ezt az ivót, legutoljára ha jól tudom Lábodi Jenő és felesége Eta, aki a Muskátli cukrászdában is dolgozott pincérként és aki sajnos fiatalon hunyt el. Előtte Jenő édesanyja volt az üzlet vezetője egészen nyugdíjazásáig. A nyolcvanas években adta ki a cég jövedelem érdekeltségbe. Hát ez is egy kultikus kocsmája volt Kanizsának.

A két említett nagy cég közelsége miatt sokan látogatták! A karbantartó részlegnél dolgoztam egy Kocsis László nevezetű kollégával. Laci vidám ember volt, szerette a jó borokat, ott lakott a közelben. Őnéki is törzshelye volt.Sajnos már szintén nincs közöttünk. Nem messze tőle működött egy úgynevezett bögre csárda, ahol már reggel öt órakor gyülekeztek a környék „Muslincái”

A Kék fény törzsvendége volt Ny úr, aki a vasúton dolgozott. Erős, kemény nagyhangú ember volt. Bár én messze laktam ettől a helytől, de időnként bejártam ide is. Valamikor a nyolcvanas évek végén szűnhetett meg, ha jól emlékszem és szerepét átvette a Függönyös, ami közel van az Izzóhoz és Őry Árpi a tulajdonosa.

Ma is közkedvelt helye a melósoknak. Bár el kell mondani azt is, hogy ma már az Izzóban (GE) már jóval kevesebben dolgoznak, mint akkoriban és már nem lehet megtenni, hogy műszak előtt valaki bedobjon egy felest. Mindenhol szondáznak…
(Írta: Pusztai Attila)

Volt egyszer egy kanizsai ÖNKI

Az  ÖNKI, merthogy Kanizsán mindenki így hívta a nagyon sok embert jól lakató éttermet.

nagykanizsa önkiszolgáló étterem 2




1976 nyarán alakította ki a ZMSZVV (Zala Megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat) ezt az egységét. Abban az időben városunkban nem volt még ilyen jellegű üzlet. Igazi nép kifőzde volt olcsó árakkal, de ennek ellenére jó minőségű ételekkel.

Rengeteg nyugdíjas járt be ebédért vagy ott helyben fogyasztotta el az ételt. Jól felszerelt konyhája volt és saját kis mini cukrászüzem is működött benne, ahol Ági a csinos kis cukrász hölgy  sütögette a finomabbnál – finomabb süteményeket. Tudom,  mert oda is jártam javítani és mindig megkínált.
Később Ági a Béke úton (merthogy akkor így hívták) nyitott egy kis fagylaltozót ami jó darabig üzemelt, ez nem messze volt a Csengery borozótól. Visszakanyarodva az Önkire volt hidegkonyhai részlege is ahol Halász Feri bácsi volt az úr!

nagykanizsa önkiszolgáló étterem 1
Finom kaszínó tojásokat, sonkatekercseket készített. Mindig jól laktam nála, ha javítottam a nagyhűtőjét, ami a folyosó végében volt. Sajnos egy tragikus autó balesetben vesztette életét.

Ezen kívül volt egy kifelé utca felé áruló bisztró jellegű része is az üzletnek. Fiataloknak is kedvenc találkahelye volt, ahová gyakran betértek egy – egy  sült burgonyára ketchup-os mártással  leöntve.

Jól működő hely volt. Az akkori vezetők : Lakner Gyula, Galamb Laci voltak, helyettes a nagyon csinos Vékásiné  Ilike volt.  Az irodában pedíg  Mihalicsné Irénke néni dolgozott, aki nagyon kedves hölgy volt.

nagykanizsa önkiszolgáló étterem 3
Valójában nem is értettem miért kellett megszüntetni e helyet, hiszen a város lakóinak kedvenc helye volt. Megszűnt aztán  a helyén Kremzner Géza nyitott ott egy exkluzív éttermet, ami, nagyon elegáns volt, úgy is hívták Nagykanizsán, ,hogy a „Fényes”.
Pár évig működött, de aztán vendég érdeklődés hiányában bezárt.

Hát ennyit az Önkiről. Egy biztos megszűnésével városunk szegényebb lett, egy igazán jó hellyel.

(Írta: Pusztafi Attila)

A Muskátli Cukrászda

Bajer (az egykori Muskátli) Cukrászda – Nagykanizsa

A Kölcsey utca és a Deák tér sarkán álló szecessziós stílusú épület, melynek földszintjén egykor a Muskátli Cukrászda állt. Helyén a múlt században egy kis földszintes ház, a Fleischacker-ház állt, melyet árverésen 1897-ben először a Nagykanizsai Segélyegylet Szövetkezet vett meg, majd 1900-ban Haas Vilmos fűszerkereskedő. Tőle 1903 februárjában Bajer Vince cukrász vásárolta meg a régi épületet, s még ugyanebben az évben megkezdte emeletes lakóházának építését. A sarokház az államosításig Bajer Vince és leánya, Bajer Mária (Ring Imréné) tulajdona volt. A sarokrészen működött az elegánsan berendezett Bajer Cukrászda. Bajer Vince üzletét később is híres cukrászda, a Makoviczky követte, majd a Muskátli Cukrászda.

nagykanizsa muskátli cukrászda 1
A ház egy emeleti lakását 1906-ban, a megalakulásakor, a Néptakarékpénztár Rt. vette bérbe irodahelyiségnek, s működött itt hat éven keresztül. Mellette az emeleten volt a század elején a Phönix Biztosító Társaság főügynöksége, majd az 1920-30-as években a Frankfurti Biztosító, s a Magyar-Francia Biztosító Rt. vezérügynöksége. Bár az épületet többször felújították, a szecessziós jegyeket máig őrzi.

A stílusra jellemző hullámzóan áradó vonalak, formák és plasztikus növényi ábrázolások jelennek meg a homlokzatdíszeken. A földszinti ajtónyílásokat felül hullámvonalas keretek zárják le, melyeket a sarkokon szalag-, szőlőfürt-, s kagylómintákkal díszítettek. Az épület Deák téri homlokzata az emeleten 7, a sarokrészen 2 ablaktengelyes, a homlokzat két oldalán a két szélső ablakot közösen, a középső ablakot, s a sarokrséz középső fülkéjét egymagában a főpárkányig felnyúló, rusztikázott pillérek keresztezik.

Az ablakok fölött, a pillérek közti téglalap alakú mezők szárnyas női ablakokkal, szőlőfürtökkel, s – levelekkel, – indákkal díszítettek. A sarokrészen középen félköríves fülkében kőváza látható levélcsokorral. E fülke fölötti és a Deák téri homlokzaton a középső ablak fölötti mezőkben az építés dátuma olvasható („ANNO DOM MCMIII”) szőlőfürtökkel, – levelekkel közrefogva. Az épület homlokzatán a főpárkány felett tömör mellvéd fut végig, melyet a Deák téri oldalon és a sarokrészen középen háromszög oromzatú, kőoromdíszes, íves padlásablakkal áttört elem díszít. 1992 óta helyi védelmet élvez az épület. (Forrás: utisugo.hu)




nagykanizsa muskátli cukrászda 2
Kedves Kanizsaiak! Elérkeztem a régi kanizsai szórakozó helyeket bemutató és megemlékező írás-sorozat méltán legnagyobb figyelmet érdemlő üzletéhez, ez pedig a Muskátli Cukrászda, a Musi ahogyan a kanizsai emberek hívták.

A fenti történeti áttekintő után következzék, ahogy én emlékezem erre az igazán nagy forgalmú helyre. Ez a hely generációknak nyújtott szórakozási, találkozási lehetőséget. Én a hetvenes és nyolcvanas években dolgoztam a ZMSZVV vállalatnál  (Zala Megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat) mint hűtőgépszerelő és karbantartó.
Így hát munkám miatt is, és személyes okok miatt is sokat jártam e helyre.

Az üzlet vezetői voltak: Móricné, Tamásné, (Juci néni), Macsekné Marika, Galamb Laci, Joós Lajos és felesége Éva.  Ezekre a nevekre emlékezem vissza. Valamikor a hátsó részében működött a cukrászüzem, ahol a fagylaltot is keverték és kannákban szállították ki az üzletekbe.

nagykanizsa muskátli cukrászda 3

Sok dolgozó megfordult ezen a helyen.  A teljesség igénye nélkül sorolnék fel neveket. Pultosok : Csizmadiáné Marica, aki innen ment nyugdíjba és talán a legtöbb időt ő töltötte le ebben az üzletben. Azután Tiszainé Kati,  (Marika) ( vezetéknevére már nem emlékezem) Rózsika, Jobbágy Erika és Kantó Erika és még sok tanuló lány.

Pincérek : Dávidovicsné Panni, Lábodiné, Eta, Tóthné Gabi, Kissné Marika, Lukácsiné Piri, Vincek Zsuzsa, azután Adrienn, a vezeték neve nem ugrik be. Ezekre a nevekre emlékezem, elnézést kérek azoktól akiket netán kihagytam a felsorolásból.

A Muskátli rendkívül nagy forgalmú hely volt akkoriban A törzsvendégek közül néhány név: Nardai Rózsi néni aki Balázsovits Lajos színművész nagynénje volt és aki mindig Perényi fogász feleségével érkezett délelőttönként. Buzek Dénes Nagykanizsa híres fotósa, aki napi vendége volt, nagyon sok akkori kisiparos törzshelye volt. Vámos Pista  (mindenki így hívta) azután élete vége felé sokszor megfordult az üzletben Horváth Sándor a volt Zalahús kanizsai vezetője.

nagykanizsa muskátli cukrászda 4
Sokáig lehetne sorolni azoknak a kanizsai polgároknak a neveit, akik ide jártak. Fiatalok találkahelye volt, Gabinak a hosszú hajú pincérnőnek mindenkihez volt egy kedves szava. Rengeteg fagylaltot eladtak ebben az üzletben. Emlékszem egy május elseje utáni napon én cipeltem le a fagyi pénzt, az aprót a postára, bizony alig bírtam el a zsákot. Egy nyári nap 20-25 keverés fagyi is elfogyott.

Sokat javítottam a fagyi gépeket. Volt egy hosszú süteményes vitrin a bejárattól balra amiben nagyon finom sütik lapultak, isteni volt a csoki krémjük, no és a krémesek!! Később üzemelt itt játékautomata is. A személyzet, a lányok megfigyelték azt, hogyha hirtelen lekapcsolják az áramot a gépről akkor az ad pénzt. Így hát egyikük odaállt a kismegszakítóhoz és egy jelre be és kikapcsolta a gépet. Így jutottak egy kis pluszhoz!

nagykanizsa muskátli cukrászda 5

Finom presszókávét főztek a hagyományos három karos gépen. A berendezés is hangulatos volt, a székek a cég asztalosának Csík Józsi bácsinak a keze munkáját dicsérik. Én vettem belőle hat darabot az üzlet átalakításakor, mai napig a konyhám díszei..

Ebben az üzletben is volt wc-s néni, mégpedig egy szepetneki lakos Regina néni, aki vasszigorral őrizte a megkönnyebbülés szentélyének „kapuját”. Az üzlet átalakítása után Jós Lajos vitte az üzletet egészen annak bezárásáig, de ez a Muskátli már nem ugyanaz volt mint a régi.

A város akkori vezetőinek a szégyene ,hogy hagyták tönkremenni ezt a patinás, nemzedékek szórakozását biztosító cukrászdát. Én így gondolom.
(Írta: Pusztafi Attila. Fotók: panoramio, utisugo)

A régi kanizsai piacról – „Gyüjjék ide naccsága ! Vegye meg, olcsón adom, megy a buszom!”

Ebben az írásomban a régi nagykanizsai piactól írnék, hiszen a mai fiatalok már nem láthatják és nem érezhetik át annak hangulatát, varázsát.
Tehát a régi piac a posta nyugati oldala és a mostani Célpont Áruház közti területen volt.

nagykanizsa kosaras piac 1
Hosszú, több sorban álló beton asztalokról árulták portékáikat a kiskanizsai kofák és a környékbeli falvak árusai. A keleti oldalon a sarkon egy kocsma volt amit a köznyelv csak „cigány kocsmaként „ emlegetett. A ZMSZVV (Zala Megyei Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat) tulajdonában volt és Dani bácsi volt az üzlet vezetője. Dani bácsit a városban csak süket Daniként emlegették. Amúgy szelektív hallása volt, amit akart azt meghallotta.

Arról volt híres, hogy a vendégnek az aprót soha nem adta vissza, hanem a kezébe nyomott egy meglehetősen száraz pogácsát ezzel a mondattal „Nesze vidd haza a gyereknek!” Később Görcsi Jenő vitte az üzletet,  aki sajnos korán elhunyt. Az üzlet mellett volt a szintén vendéglátós kezelésben levő 152-es számú pecsenyesütő, ahol Horváth Gyuri (Piki) volt az üzemeltető. Nagyon finom oldalasok, pecsenyék, hurkák, kolbászok sültek itt a nagyméretű vaslemez tepsikben. Jókat ettünk itt.  Kicsit odébb volt  Pávé Józsi szintén vendéglátós pincér és üzletvezető, aki sajnos fiatalon hunyt el, feleségének a baromfi szaküzlete.

nagykanizsa kosaras piac 3

Ezen a soron még húsüzlet, élelmiszerbolt volt, valamint a piacfelügyelő irodája. És a gombaszakértő! A sorral szemben a Zrínyi utca felől nézve volt a Ladányi-féle virág és zöldségbolt. Mellette a Marcaliból jött Ruczek-féle pecsenyesütő. Majd Gazdag Géza bácsi pecsenyesütője következett a sorban, akinek kiváló áruja volt és amit a Rozgonyi utcai lakása udvarán levő kis feldolgozó üzemében készített. Később épített egy büfét is, ahol volt üzembeállítós kollégám, az azóta elhunyt Tóth Sanyi és a felesége üzemeltetett. Aztán utána következett Cser néni bélkereskedése.

nagykanizsa kosaras piac 4

A nyugati oldalt is üzletsor zárta le, ami a hal szaküzlettel kezdődött, volt itt virágbolt és Horváthné Gizi lángos sütője. Itt volt Szerdahelyi Frici kocsmája, aztán a szintén vendéglátó által üzemeltetett büfé ahol Dugmanicsné volt az üzletvezető. Nagyon sok melós járt ide ebédidőben egy jó hurkát megenni és egy jó kanizsai sört meginni rá. Hajnalban a Centrál bár dolgozói jöttek ide egy hurkára, kolbászra meg egy italra. A déli oldalt is egy üzletsor zárta, ahol péküzlet, húsbolt működött. Az északi oldalon mérlegház és nyilvános illemhelyek voltak. Ez a piac teljesen más volt mint a később felépített Vásárcsarnok. Ennek hangulata volt.

nagykanizsa kosaras piac 2
Sokszor rácsodálkoztam a sáska asszonyokra, hogyan tudják a fejükre tett gyűrű alakú összetekert textil párnára tett teli kosarakat cipelni, egyensúlyozni.
Itt tényleg friss termelői árut lehetett kapni. Meg a szőlő levélben árult finom csúcsos füstölt túró, aminek isteni íze volt. Úgy egy óra körül kezdett zárni a piac, ilyenkor a kofák utána kiáltottak a vásárló asszonyoknak. „Gyüjjék ide naccsága ! Vegye meg, olcsón adom, megy a buszom!”
Emlékszem egy idős virágárus nénire, Tóth nénire akitől virágot szoktam venni és aki mindig mosolygós volt, mindenről volt naprakész véleménye rendkívül tájékozott volt. Vasárnap reggel a barátommal Sziklai Pistivel mindig lementünk a piacra,  megittunk egy-két felest elbeszélgettünk és Tóth néninél vettünk virágot. Ez amolyan vasárnapi program volt. Aztán a piacot megszüntették, helyette épült egy új vásárcsarnok, ám a mi korosztályunknak ez már nem ugyanazt jelenti mint a régi piac.

(Írta: Pusztafi Attila. Fotók: Fortepan)

A korzózás íratlan szabályai Nagykanizsán

A korzózásnak is megvoltak az íratlan szabályai Nagykanizsán. 1909-ben a Zala című lap munkatársa a férfiak köszönésére vonatkozókat gyűjtötte csokorba. Az írás helyenként talán túlzó, de biztosan nem alaptalan.

nagykanizsa korzózás

Előbb a köszönés fokozatairól értekezett. Ezekből ötöt talált a szembejövő társadalmi súlyának függvényében:

1. Az ember a mutató ujjával megböki a kalapja szélét, de nem szól semmit.

2. Az ember a mutató ujjával megböki a kalapja szélét és biccent a fejével, vagy így szól: Jónap.

3. Az ember megemeli a kalapját és mondja: Jónapot, vagy vanszerencsém.

4. Mély kalaplevétel a következő szöveggel: Ah, van szerencsém, alázatos szolgája!

5. Mély kalaplevétel, boldog felkiáltással: Alázatos szolgája, nagyságos uram, hogy parancsol lenni? Valóban nagyszerű színben van!

Ezt követően a köszönés nem kevésbé fontos időrendjét elemezte. Itt három változatot tudott elkülöníteni:

1. Határozottan elvárjuk, hogy nekünk köszönjenek.

2. Egyszerre köszönünk.

3. Mi köszönünk először.

Mivel a második változat kivitelezése – szemben a másik kettővel – okozhatott gondot, erre pontos receptet is adott:

„Az egyszerre való köszönés úgy történik, hogy két kilométernyiről boldogan mosolyogni kezdünk egymásra és mi megbökjük a kalapunkat, mire a másik azt mondja: Jónapot.

Dívott ekkoriban a déli korzózás is. Jobbára férfiak művelték. Munkahelyéről lógó hivatalnok szinte mind – vélte az újságíró. (Nagykar)

A rézműves

Nagykanizsán az Eötvös tér egy régi ház udvarában volt egy műhely, ablakai a Hunyadi utcára néztek.
A kapun két réz üst volt cégérnek kiakasztva. Pichler Józsefnek hívták a mestert aki itt dolgozott és lakott.

nagykanizsa pichler józsef 1

A hetvenes években még édesapjával dolgozott, aki egy igazi régi vágású mesterember volt. Volt szerencsém személyesen ismerni, hiszen a vendéglátó vállalatnál dolgoztam karbantartóként és gyakran vittem hozzájuk kávéfőző gép réz kazánjait hegesztetni, javíttatni. Nekem soron kívül megcsinálták.
Ha ott jártam mindig megcsodáltam a félig kész réz üstöket, réz kupolákat, amelyeket pálinka főzőhöz készítettek. Ők még kéziszerszámokkal készítették el munkáikat, illetve kézi működtetésű gépeket használtak.

nagykanizsa pichler józsef fotó 1
Például hajlító gép, hengerítő gép, és zikniző gép, ami egy hornyot nyomott a lemezbe. Olyan hegesztő berendezésük volt, amibe még karbidot kellett helyezni, így fejlesztettek acitelén gázt a hegesztéshez. Nagyon szép munkát végeztek, így sok megrendelésük volt, szeszfőzdéknek dolgoztak és a környékbeli szölősgazdák is hozzájuk vitték a permetező gépeiket, hiszen akkor még rézből készültek ezen gépek tartályai. Józsi bácsi munkája mellett remek fotós is volt, tagja volt a Nagykanizsai Fotó Klubnak. Képeit megcsodálhatták az OFOTÉRT bolt kirakatában, hiszen a fotóklub minden hónapban kiállította a munkákat A hónap fotói címmel. Ma már ez sincs, sőt ez az üzlet ma már fotó cikkeket sem árul. Régen itt minden kapható volt a gépektől a fotó vegyszerekig, filmekig bezárólag.

nagykanizsa pichler józsef fotó 2
Édesapja halála után egyedül dolgozott műhelyében. Sok év telt el,  jött a rendszerváltás egy darabig még dolgozott, minden megváltozott, pontosan nem tudom mikor zárta be műhelyét. Mára már a jó értelemben vett kisipar nem létezik, a mesterek eltűntek, egy korszak végét jelezve.
Józsi bácsi már jó ideje nincs közöttünk,de mi régi kanizsaiak most is szívesen emlékezünk vissza munkásságára, fotóira, emberségére!

(Írta: Pusztafi Attila)

1 4 5 6 7 8