Ment a gőzös Kanizsára

Nagykanizsa mindig is fontos vasúti csomópont volt.

Most olyan régi, történelmi fotókhoz és képeslapokhoz jutottunk hozzá, amelyek a régi nagykanizsai vasútról, a mozdonyokról és a pályaudvarról készültek.

A fotók, üdvölő lapok gyűjtői: Kánnár Attila, Tarnóczky Attila, Szombath Tibor, Török Tibor, Korpavári Attila, Vizvári József és még sokan mások…

Aki szeretne egy csodálatos képes albumot Nagykanizsáról, annak jó szívvel ajánljuk Vízvári József (Pipás) Üdvözlet Nagykanizsáról című 228, A/4-es méretű fotóból álló kiadványát, amely a 06/30/413-6995-ös telefonszámon rendelhető meg.



(A kanizsai vasúti pályaudvar 1880-ban)

(A kanizsai vasútállomás épülete 1890-ben)

(A kanizsai vasúti pályaudvar külső képe 1905-ben)

(Pillanatkép a kanizsai vasútállomásról 1914-ből)

(Konflisok – fiákerek – a kanizsai vasútállomás előtt 1914-ben)

(A kanizsai vasúti peron 1914-ben)

(A kanizsai vasúti pályaudvar 1900-ban)

(Gőzmozdony indul a kanizsai vasútállomásról 1900-ban)

(Az Erdész utcai vasúti átjáró 1969-ben)

HA1XE (Tibor) történeteiből

Mint tudod az Újudvarhoz közeli TV adó állomás egyik kezelője voltam a nyolcvanas években. Innét vonultam nyugállományba is. Kezdte el a beszélgetést Tibor. Egy érdekes mozzanatot mesélek el az ott töltött éveimből. Éppen éjszaka dolgoztam egy fülledt meleg nyári éjjelen.


A kezelőhelyiségben, csak a műszerek, és a kontroll lámpák fénye világított Csendes volt minden, a berendezések megfelelően működtek, nem volt szükség beavatkozásra. Kitettem egy széket a teraszra, ki ültem, hallgattam a csendet, élveztem a nyugalmat. Messzire ellehetett látni a toronyból, szép tiszta csillagos volt az égbolt. Gyönyörűek voltak a Balaton fényei. Egyszer csak Sármellék felől Valami nagy fényes tárgy emelkedett fel egy darabig mozdulatlan volt, aztán nagy sebességgel eltávolodott. Gondolom az olvasók többsége tudja, hogy e település határában volt a Szovjet légierő egyik bázisa. (Ma polgári repülőtér.)

Úgy gondolom, hogy a fényes valami egy helyből felszállni képes repülőgép lehetett. Egyébként, nem csak én láttam, mint később kiderült, hanem kollégáim közül is sokan, bár nem beszéltek róla valami oknál fogva. Mindez a nyolcvanas évek elején történt. A híradásokban ilyen típusú repülőgépről nem lehetett hallani. Meg kell, hogy mondjam lenyűgöző látvány volt az éjszakában. Többször is láttunk ilyen felszállást. Amúgy is sok repülés volt ezen a reptéren éjszakánként. Talán ez miatt is voltak olyan jók az orosz pilóták, megadták nékik a gyakorlás lehetőségét. Ezzel a gondolattal fejezte be Tibor a történetét.

UI: Tibor egyike városunk legrégebbi, legidősebb rádió amatőreinek. Az évtizedek alatt rengeteg nyugtalapot gyűjtött be, és vette fel a kapcsolatot a rádióval a világ számtalan amatőrével. Azt mondja ebben az internetes világban, mintha ez a sport, hobbi, szenvedély, kezdi elveszíteni jelentőségét. Pedig rádióamatőrnek lenni sokkal többet jelent, mint összeköttetéseket lebonyolítani, a föld különböző pontjaival, akár fónia és akár mint távíró üzem módban.
A rádióamatőr egyben konstruktőr is, hiszen legtöbbjük saját készítésű adó-vevő készülékkel pásztázza az étert. Ez pedig nagy technikai tudást, felkészültséget igénylő dolog! (Lejegyezte: Pusztafi Attila)

Így szilvesztereztek 1991-ben Nagykanizsán

Most, hogy már csak néhány nap van szilveszterig, aktuálissá vált egy 2008-ban Hajdú György által feltöltött videó.

Az 1991-es kanizsai szilveszteri bulin – amely az Erkel Művelődési Házban volt – elég sok régi DKG-s arcot látni, a talpalávalót a Maros Família húzta.

Jó szórakozást kívánunk ehhez a már történelemmé vált 10 perces nagykanizsai videóhoz 🙂

Kanizsai időutazás

Ismét régi, eddig még alig látott fotókhoz jutottunk, amelyekkel egy kis időutazásra hívjuk Olvasóinkat.

A fotók gyűjtői: Kánnár Attila, Tarnóczky Attila, Szombath Tibor, Török Tibor, Korpavári Attila, Vizvári József és még sokan mások…

Aki szeretne egy csodálatos képes albumot Nagykanizsáról, annak jó szívvel ajánljuk Vízvári József (Pipás) Üdvözlet Nagykanizsáról című 228, A/4-es méretű fotóból álló kiadványát, amely a 06/30/413-6995-ös telefonszámon rendelhető meg.



nagykanizsa-ady-utca-regen(A mai Ady utca 1920-ban)

nagykanizsa-kazinczy-csengeri-sarok(A Kazinczy -Csengery utcai sarok 1905-ben)

nagykanizsa-kazinczy-zrinyi-utcai-sarok(A Kazinczy – Zrínyi utcai sarok 1898-ban)

nagykanizsa-vasemberhaz-regen(A Vasemberház 1900-ban)

nagykanizsa-nagyposta-ady-utca(Az Ady utcai nagyposta 1924-ben)

nagykanizsa-ady-utca-1920(A mai Ady utca az 1920-as években)

nagykanizsa-zrinyi-iskola-regi-foto(A Zrínyi iskola 1900-ban)




nagykanizsa-zrinyi-iskola-regen(A Zrínyi iskola az 1920-as években)

nagykanizsa-ady-utca-regen(Az Ady utca látképe 1907-ben)

nagykanizsa-ady-endre-utca-regen(Az Ady utca az 1950-es években)

nagykanizsa-ady-zrinyi-sarok(Az Ady – Zrínyi utcai sarok 1961-ben)

nagykanizsa-ady-zrinyi-utca(Az Ady – Zrínyi utcai sarok 1961-ben)

A régi kanizsai strandfürdő

1933-ban épült meg Nagykanizsán a strandfürdő.
Ebben az írásomban arról az időszakáról írok, amit gyerekként éltem át, hiszen ott laktunk, közvetlenül a bejárata, a pénztár melletti házban.

nagykanizsa strand 1





A háznak a bal oldalán laktunk mi, és egy házaspár. A másik oldalon  Vándorfiék, ők üzemeltettek kerékpár megőrzőt, a strandra járóknak. A strand pénzárban akkoriban Róka Éva, egy nagyon csinos lány adta ki a jegyeket.
A strand akkori vezetője, úszómestere Bessenyei Józsi bácsi volt, egy meglehetősen szigorú ember. Este öt körül a kiváló kanizsai úszók foglalták el a nagymedencét, akiknek az edzője Czulek József volt. Nagyon sok kiváló úszója volt városunknak. Néhány név ezek közül: Ladányi Rózsi, Ladányi Éva, Baróthy Éva, Mátrai Tibor. Így hirtelen ezekre a nevekre emlékszem.

nagykanizsa strand 5 jpg.
Rendkívül nagy látogatottsága volt a városi strandnak akkoriban. Hétvégi napon, volt, hogy a pénztár előtti sor vége, a Béke utcáig ért le, Bakonyi Géza bácsi trafikjánál állt a sorvége.
A bejárat után, kb harminc méterre volt jobbra egy kis bódé, amiben a büfé működött. Mögötte volt egy régi vízház, ahol szivattyúk, ülepítő medencék voltak, számomra csoda gépekkel. A medence vége felett vízilabdához használt kapuk függtek. Az öltözők épületének a tetején napozó volt kialakítva.
Boldog gyerekzsivaj töltötte be a teret. Kis focipálya is volt a medence déli oldala mögött. Az udvarunkból egy kiskapu nyílott a strand felé, mi ott lakók ezen keresztül jártunk strandra.

nagykanizsa strand 2
Hétvégeken úszóversenyek voltak unokatestvérem  Baróthy Éva sorban nyerte ezeket a versenyeket. Elmondható, hogy akkoriban rengeteg kanizsai polgár kedvenc kikapcsolódási helye volt a strand.
A strand mindig május elsején nyitott, és augusztus végéig volt nyitva. Ősszel Vándorfi Józsi barátommal, mikor bezárt a strand birtokba vettük a területet, nekünk az volt a grund. Én 1974-ig laktam ott. Elköltöztünk, de még ma is szívesen emlékszem vissza az ott töltött évekre.
(Írta: Pusztafi Attila)

A Rozgonyi utca régen

Ismét néhány régi kanizsai fotót adunk közre Olvasóink számára, ezúttal a Rozgonyi utcáról.

A fényképek gyűjtői: Kánnár Attila, Tarnóczky Attila, Szombath Tibor, Török Tibor, Korpavári Attila, Vizvári József és még sokan mások…

Aki szeretne egy csodálatos képes albumot Nagykanizsáról, annak jó szívvel ajánljuk Vízvári József (Pipás) Üdvözlet Nagykanizsáról című 228, A/4-es méretű fotóból álló kiadványát, amely a 06/30/413-6995-ös telefonszámon rendelhető meg.

nagykanizsa-rozgonyi-utca-1

(Rozgonyi 27. Az elemi iskola épülete 1939-ben)

nagykanizsa-rozgonyi-utca-2

(A Rozgonyi utca 25. 1942-ben)

nagykanizsa-rozgonyi-utca-3

(A Rozgonyi utca 25. 1942-ben)

nagykanizsa-rozgonyi-utca-4

(A Rozgonyi utca 25. 1912-ben)

nagykanizsa-rozgonyi-utca-5

(A Rozgonyi utca 14. 1900-ban)

nagykanizsa-rozgonyi-utca-6-jpg

(A Rozgonyi utca 1933-ban)

nagykanizsa-rozgonyi-utca-regen

(Május 1. felvonulás 1961-ben)

nagykanizsa-rozgonyi-utca-7

(1961. május elseje a Rozgonyi utcában)

nagykanizsa-rozgonyi-utca-8

(Iskolai ünnepség 1954-ben)

nagykanizsa-rozgonyi-utca-9

(Úttörő avatás 1975-ben)

nagykanizsa-rozgonyi-utca-10

(Úttörő avatás 1985-ben)

nagykanizsa-rozgonyi-utca-11

(A Rozgonyi utca az 1970-es években)

A Resti

Folytatva a könyvből kimaradt nagykanizsai  vendéglátóhelyekről való megemlékezést, a Resti étteremről írok. A vasútállomás épületében működött. Az Utasellátó Vállalat üzemeltette a két részből, talponállóból, valamint étteremből álló egységet. Akkori üzletvezető Gömöri Jánosné volt, (Kanizsai Sörgyár igazgatójának a felesége) míg helyettese Molnár Emilné, régi vendéglátós.
Emlékeimben egy középkorú pincér arca villan elő mindenkivel kedves Nándié. Kopaszodó magas ember volt. Kiváló konyhája tette népszerűvé e helyet Egy fiatal csinos szakácsnőre emlékszem Erzsinek hívták.

nagykanizsa-resti
A cégnek ahol akkor dolgoztam, karbantartási szerződése volt az Utasellátóval, ezért jártunk oda is hűtőgépeket javítani. A barna falburkolat, és tükrök adták meg ennek az étteremnek a hangulatot.
Sokan jártak ide ebédelni, vacsorázni. Ebben az időben a kanizsai vasútállomáson nagy élet volt. A vasút menti településekről jártak be munkába az emberek.
Nyáron pedig a Balatonra utazók miatt volt nagy forgalom.
Ne felejtsük el megemlíteni, a horvát ajkú településekről Budapesten dolgozó embereket sem,  akik ingáztak a főváros és Kanizsa között. Volt egy nemzetközi járat is a Mistral, aminek végállomása Olaszországban volt. Ezen okok miatt is számított nagy forgalmú étteremnek a Resti.
A talponálló rész tele volt vonatra várakozó emberekkel akik eközben elfogyasztottak egypár italt, szendvicset, fasírtot vagy éppen kocsonyát.
A kilencvenes évek elején ezt is privatizálták, mint annyi mást Nagykanizsán.  Egy darabig üzemeltette Vadász Feri is. (Édesapja volt a Monostorapáti Borozó vezetője). Borda Balázs is vitte (jelenleg csak a talponálló részt).
Egy idő után az étterem bezárt vendéghiány miatt és most arra vár, hogy egyszer még jobb világ lesz városunkban, országunkban. Újra megtelnek a szórakozóhelyek.
A végére Martin Luther King híres mondatát idézném.” Van egy álmom”. Nekem is, mégpedig az, hogy egyszer lesz még élet ebben a szép városban, Kanizsán.
(Írta: Pusztafi Attila)

Pusztafi Attila Kanizsai emlékek című könyve megrendelhető a 06/30/526-4202- es telefonszámon.
 

1956 Nagykanizsa

nagykanizsa-1956-1

Október 18-án ezzel a címmel rendezett a Thúry György Múzeum a nagykanizsai Plakátházban kamarakiállítást és tudományos emlékülést az 56-os nagykanizsai „hősök” emlékére. A vendégeket Száraz Csilla, a Thúry György Múzeum igazgatója köszöntötte.

nagykanizsa-1956-2

nagykanizsa-1956-3
A tárlatot Kunics Zsuzsanna történész-muzeológus ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Az emlékülésen előadást tartott Béres Katalin történész-muzeológus, Zalai fotográfiák címmel (Göcsej múzeum) és Csomor Erzsébet levéltáros (Zala Megyei Levéltár) munkatársa, Portrévázlat Orbán Nándorról, Nagykanizsa 1956-os nemzetőrparancsnokáról címmel.
A kamarakiállítást Kerecsényi Edit etnográfus, a Thúry György Múzeum igazgatója 1956. október 26-án készített és később a „Vasember” lábában elrejtett felvételeiből állították össze.
(Kép és szöveg: Vízvári József – Pipás)

Az Ady Vendéglő

Elérkeztem a nagykanizsai éttermeket bemutató sorozat egyik fontos étterméhez, és ez nem más, mint az Ady Vendéglő. A nem kanizsaiaknak írom, hogy helyileg a Nagypostával átellenben volt az étterem.
Az Ady úton volt ez a nem túl nagy étterem, híres volt kiváló konyhájáról, és hatalmas forgalma volt. Nagyon finom ételeket lehetett enni házias ízekkel, mint pl. szalontüdő zsemlye gombóccal vagy vese-velővel.

nagykanizsa-ady-vendeglo
Az üzletet nagyon hosszú ideig  Kremzner Géza vezette. Kemény ember volt, de a dolgozóit megfizette, és volt, hogy közös kirándulást szervezett a számukra autóbusszal. Ő már reggel korán a piacon volt a nagy táskákkal, és szedte össze a konyhára valót. Néhány nevet említenék meg az ott dolgozók közül a teljesség igénye nélkül. Úgy, mint Husz Elemér, Lukácsi Pisti, Kis Feri, (úgy tudom, már ő sem él) Bonc Sanyi, Németh Gyuri (becenevén merev Gyuri) aki sajnos már nincs az élők sorában. Aztán a szakácsok közül emlékezem Margit nénire, aztán Gizi nénire (Kondákorné).




Akkoriban még városunkban NB 1 B-s focicsapat működött az Olajbányász csapata. Vasárnapi meccs előtt az Ady dugig volt szurkolókkal, akik ott alapoztak be a meccsre. köztük voltam én is, mint B közép tag, én vertem a meccseken a piros kékre festett egykori úttörő dobot Volt olyan, hogy Elemér a meccs idejére, egyszerűen bezárt, és lejött megnézni a meccset.
Barátaimmal esténként ott is sűrűn előfordultunk. Egy időben a karbantartó műhelyünk ott működött az Ady vendéglő udvarában. Számtalan esetben előfordult, hogy Géza meglepett bennünket egy-egy láda sörrel. Az étteremben rengetegen ebédeltek, helyet déltájt nem lehetett találni. Az éthordós elvitel is sok volt.
Úgy tudom, Géza azért adta vissza, mert nem tudott a bérleti díjban megegyezni az épület tulajdonosaival. Ma kínai étteremként működik, de az már nem az Ady. (Közben kaptam a hírt, hogy már az is bezárt.)
Az akkor egy más világ volt, az emberek megtehették, hogy eljárjanak ilyen helyekre, és meg is tették. Elmondható, hogy ez az étterem Nagykanizsa leglátogatottabb étterme volt. Nemrég kaptam a hírt, hogy közben Kremzner Géza is eltávozott az élők sorából. Nyugodjon békében. (Írta Pusztafi Atila)

nagykanizsa-pusztafi-attila

Már elérhető Pusztafi Attila barátom könyve, a Kanizsai emlékek. Ebben a könyvben több száz olyan ember nevével is megismerkedhetünk, akik Nagykanizsa vendéglátásában ismert, és híres emberek voltak. A 60-as, 70-es és 80-as évek közismert szereplőinek: felszolgálóknak, pincéreknek, étteremvezetőknek és ebben a vendéglátóiparban dolgozó sok érdekes ember és kanizsai iparos életébe, munkájába engednek most bepillantást. Nosztalgikus érzés visszaemlékezni a város akkori irigyelt közösségi életére, szereplőire, ami akkor Nagykanizsát az itt élők számára az ország legszebb várossá tette. Azt a Nagykanizsát, ahol jó volt lakni, élni, pihenni és szórakozni is. Hiánypótló ez a könyv. Pusztafi Attila révén az akkori embereknek állított emléket. Köszönet neki ezért a munkáért. A könyv kedvező fogadtatása adott neki kedvet és lendületet a könyv folytatásának a megírására is, mert városunkban élt még bőven olyan kvalitású és érdekes ember, akikről illik megemlékezni. Pusztafi Attila ezt a hálás feladatot vállalta magára! (Vízvári József)

 

A Napsugár Bisztró

A Teleki utca elején épült tízemeletes ház aljában hozta létre ezt az egységét a ZMSZVV. Ez volt a Napsugár Bisztró. Gondolom az elnevezésében szerepet játszott, hogy még az építkezések megkezdése előtt a sarkon volt Napsugár Presszó a fenti okok miatt szűnt meg, vagyis elkezdődtek az építkezések. Kezdetben a bejárattól balra volt egy fagylaltozó, amit későbbiekben talponállóvá alakítottak át. Aztán volt az éttermi rész, ahová annak idején sokan jártak ebédelni, vacsorázni.

nagykanizsa-napsugar-bisztro
Akkori üzletvezetőket sorolnám fel, elnézést kérek érte, ha valakit kihagynék, már elég régen volt. Tehát: Laknerné Éva,
Szügyiné, Joósné Éva. Helyettes: Molnárné Gizella. Remek konyhája volt, egy szakácsnőre emlékszem, Podmanszkiné Annus nénire.
Sokszor megfordultam itt, úgy is, mint karbantartó, és úgy is, mint vendég. A kezdetektől fogva ott volt szakácsnő Perneczki Ferencné, Ica néni, aki remek ételeket tett az asztalra.

Ez az üzlet sem volt mentes a balhéktól, egy eset jut most eszembe, ami egy volt üzembeállító kollégámmal esett meg T.  Gyurival. Egy este az üzembeállításról páran itt szórakoztak. Összeszólalkozott Gyuri egy cigánygyerekkel, aki kést rántott, és megszúrta. Csak a szerencsén múlt, hogy Gyuri életben maradt.
Mondjuk a vele levő kolléga O.  Lajos akkora pofont adott a szurkálónak, hogy a feje előbb ért a padlóra, minta feneke.
Érdekességként megemlítenék egy vicces figurát. Akkoriban wc –s néniket alkalmaztak, akik szigorúan elkérték a használati díjat a kuncsaftoktól, és takarították az illemhelyet. No, egy ilyen a Napsugárban is volt. Kövér, termetes asszonyság, (beceneve Tonna Mici volt) nagy tokával és szemüveggel. Különös ismertető jegye az volt, hogy állandóan a wc előtt ülve kis székén pörköltet evett galuskával. Ilyenkor, ahogy rágott viccesen mozgott a szemüvege, le és fel.
Úgy emlékszem az üzletet valamikor a nyolcvanas években adták ki jövedelem érdekeltségbe, majd a cég megszűnése után Jerausek István üzemeltette az üzlet bezárásáig. Kérném, hogy aki hozzá tud tenni, emlékezik rá kik voltak ott pincérek, az szóljon hozzá. Köszönöm.
(Írta: Pusztafi Attila)

1 2 3 4 5 6 8