Mint sok fiatal, a nyáron munkát vállal, telemarketingesként zökken vissza a nagy magyar valóságba – nem kis fordulat a Fülöp-szigetek, Tajvan, Hongkong és Sanghaj után. Hajdu Petra négy év után az egyetemista diákéletet választotta a sokak által irigyelt divatmodell-szakma és a titokzatos, varázslatos nagyvilág helyett. Hazajött. Spinningezni, egyetemi életéhez szállást keresni, elindulni egy másik úton.
Valamikor, évekkel ezelőtt batthyány-s diákként a tanév közben szinte egyik napról a másikra Kínába utazott, hogy modell-szerződése szerint munkát vállaljon és megélje talán élete kalandját messze a hazától, a családtól, a barátoktól.
Persze nem történt ez ripsz-ropsz, hiszen egyre légiesebb, titokzatosabb lett, lengébb, libbenő ruhákban fotózásokra sietett – aztán búcsút intett.
– Itthon sosem dolgoztam mint modell – mondja Petra. – Magyarországon készítettem magamnak önerőből egy kezdő modellkönyvet. Ez azt jelenti, hogy fotózásokat szerveztem magamnak, amíg össze nem gyűlt pár jó kép, és azokkal készen mentem be ahhoz az ügynökséghez, akik az elején vállalták, hogy foglalkoznak velem. Így indult.
– Aztán – emlékszem – mi, ismerősök – csak álltunk leesett állal, épp hogy elbúcsúztunk, te pedig már Kínában voltál. Merre jártál az elmúlt négy évben Petra?
– Kínába először 16 évesen mentem ki, azóta többször is volt szerencsém ott élni az elmúlt 4 év folyamán.
– Amilyen vékony voltál – amikor hazalátogattál, meséltél erről -, nem volt gond a kínai méretekkel, sőt… beszéltél a sokszor egészségtelen, túl olajos kínai kajákról, a napi 8-10 órás munkáról. Nem kellett fogynod-híznod?
– Tényleg nagyon vékony voltam, amikor kimentem. Híznom nem kellett, de én is ember vagyok, 1-2 kiló mozog rajtam.
– Milyen piacra dolgozik a kínai divatipar, ahol te mozogtál? Melyik munkafajtát szeretted a legjobban?
– Kínában nagyon sok a nem nagy nevű márka. A munkák 80% online webáruházra megy, vagy katalógus. De ki lehet fogni reklámforgatást, magazinfotózást, és lookbookot is. A legjobb mindig az volt, amikor több modellel dolgoztam. Katalógust fotózni valami szuper helyszínen jó fej emberekkel és csapattal – ez feldobja az ember napját.
– A sok munka mellett sikerült megismerni a keleti világ szépségeit is, volt lehetőség szétnézni a nagyvilágban?
– Kínában nem sikerült nagyon turistáskodnom. Az ottani élet tényleg csak a munkáról szól. Ellenben a Fülöp-szigeteken már annál több gyönyörű helyet sikerült meglátogatnom. Hogy merre jártam? A kínai nagyvárosok: Xiamen, Guangzhou, Shenzhen, Shanghai. Hongkongban csak 1-2 munkám volt, ott szerződéssel nem dolgoztam huzamosabb ideig.
Taiwanban pedig Taipeiben voltam. A Fülöp-szigeteken Manilában, a fővárosban éltem, de a szigeteken is jártam, mint Cebu, Puerto Galera.
– Épp most olvastam egy 21 éves letenyei lányról, aki pár hónapot töltött szintén Kínában, hallani-olvasni sikeres zalai, környékbeli fiatalokról, akik szintén azokon a tájakon próbálnak szerencsét és aratnak sikereket. Te találkoztál magyarokkal odakint?
– Találkoztam kint magyarokkal. Shanghaiban például öten magyarok együtt is karácsonyoztunk két éve. Kínában ismertem meg egy nagyon jó barátnőmet, ő pedig budapesti.
– Tényleg világvárosok a kínai nagyvárosok? Nem hiányzik a nagyvárosi nyüzsgés, lassan visszaszoksz a magyar életmódba?
– Valóban, Kínában a városok hatalmas méretűek, és az utcán csak hömpölyög az embertömeg. Néha bosszantó is tud lenni, ők nem az udvariasságról híresek. Jó most itthon a nyugis életmód, de ez se fog sokáig tartani, szeptembertől irány Budapest.
– Melyik divatirányzat tetszik? Mit hordasz szívesen?
– Nem mondanám, hogy a stílusomat egy divatirányba be lehet sorolni. Nyáron mindig megjelennek nálam is a hippisebb, de ugyanúgy a minimalista és a fiúsabb szerelések is mellette. Sokat hordok feketét, és főleg úgy öltözöm, hogy kényelmesen érezzem magam.
– Hazatértél, teljesen abbahagyod?
– Haza azért jöttem mert már szeretném elkezdeni az egyetemi tanulmányaimat. Nem hagyom teljesen abba, de most az egyetem kerül előtérbe. A gazdasági egyetemen fogok tanulni Budapesten a Külkereskedelmi Karon.
– A közelmúltban megosztottál a közösségi médiában jó pár fotót, amit te készítettél. Hidd el, nagyon jók, művésziek. Nagyapád, Hajdu György régi ismert operatőr öröksége ez a génjeidben?
– Már régóta szerettem embereket fényképezni a telefonommal, de csak pár hónapja fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy beszerezzek egy komolyabb kamerát és elkezdjek más szinteken foglalkozni a dologgal. Valószínűleg a nagypapámtól örököltem ezt a szenvedélyt.
– Úgy látom a netes világban, hogy megérintett más művészeti ág is, valamilyen Art…, de az ezotéria, a spirituális gondolkodás, érzelemvilág is közel áll hozzád. Merre visz az utad?
– Amiket megosztok, az egy szuper berlini oldal, és emberek írásait osztják meg valamilyen passzoló artisztikus képpel. Nagyon belevág a korombeliek világába, a legjobbakat mindig megosztom.
A spirituális dolgok se állnak messze tőlem. A Fülöp-szigeteken, illetve barátnőm által ért egy ilyen hatás, és nagyon szívesen olvasok a témában, legyen szó aurákról, az univerzumról… bármi jöhet. Hogy az utam merre visz? Egyelőre az egyetem elvégzése a cél. Mellette nagyon szeretnék a fotózással is foglalkozni, és a nyári szünetekben akár egy újabb ázsiai kaland is szóba jöhet. Hogy utána mi lesz, azt még nem tudom, szeretném sok mindenben kipróbálni magam az előttem álló években.
– Szerelem, egyéb kapcsolatok, szabadidős tevékenység, hobbik, család, régi barátok?
– Szerelem nincs, és egyelőre magamra szeretnék koncentrálni. Egy pár emberrel azóta is nagyon jóban vagyok itthon, mióta elutaztam, rájuk mindig számíthatok. Most itt, Kanizsán is dolgozom a nyáron, telefonmarketinges vagyok a következő pár hónapban.
– Értél? Mélyebb lettél?
– Hogy érettebb lettem-e ? Persze, az ember minden nap tanul. Ettől szép az élet.
(Írta: Lukács Ibolya)
