Cseresnyés: a gazdaság elvárásaihoz igazodó képzésre van szükség

A magyar gazdaság jövője, a munkaalapú társadalom építése szempontjából az egyik legfontosabb feladat a gazdaság elvárása szerinti minőségi képzés, szakmunkásnevelés – mondta a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára kedden Nagykanizsán.
Cseresnyés Péter az NGM, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal, valamint a Nagykanizsai Szakképzési Centrum által szervezett konferencián kijelentette, olyan alaptudást kell biztosítani, amire építhet az egész életen át tartó tanulás.

– Vonzó, versenyképes tudást, készségeket kell biztosítani, ezért változik a képzés, a tananyag, és az intézményi hálózat – jelezte az államtitkár.
Kitért arra, hogy tízéves program keretében megújítják az intézményhálózatot, első lépésben 10 milliárd forintot fordítanak arra, hogy “21. századi kereteket biztosítsanak a szakképzéshez”. Az épületek mellett a tartalomnak is változnia kell, ezért már az idei tanévtől bizonyos órakeretre és tárgyakra választási lehetőséget kapnak a diákok és a pedagógusok. Olyan új tananyagot sajátíthatnak el például, mint a pénzügyi ismeretek vagy a vakon gépelés – mondta.

 

Szerinte a duális képzési rendszer beváltotta a reményeket, ma már közel 60 ezren rendelkeznek tanulószerződéssel, egyre inkább látják ebben a lehetőséget a cégek, az iskolák és a szülők is. A következő időszakban pályázati keretek között lehetőséget biztosítanak a cégeknek tanműhelyfejlesztésre is.

 

“A felnőttképzést szeretnénk dinamikusabbá tenni”, a cégek lehetnek ezeknek a színterei, a kisebbeknél a belső képzéseket oldhatják így meg, a nagy multinacionális cégek képzőközpontjai pedig külső képzéseket is működtethetnének – fejtette ki Cseresnyés Péter.

 

A politikus szerint meg kell értetni a szülőkkel, hogy egy dolgozni akaró, motivált, jól képzett szakember “legalább olyan, ha nem jobb egzisztenciát” tud biztosítani magának, mint egy kevésbé sikeres értelmiségi munkakörben dolgozó ember. MTI

Cseresnyés: létrejöhet egymillió új munkahely 2020-ig

Létrejöhet egymillió új munkahely 2020-ig Magyarországon, de egyes régiókban még mindig problémát jelent a munkaerőhiány és a munkanélküliség együttes jelenléte – mondta Cseresnyés Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára szerdán Budapesten, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal konferenciáján.

Az államtitkár kiemelte, hogy az információ-technológia és az automatizálás terjedése új tudásigényeket hozott létre: az ipar 4.0, a “negyedik ipari forradalom” korában nélkülözhetetlen a digitális kompetenciák elmélyítése a szakképzésben és a felnőttképzésben is. Hozzátette, hogy a Magyarország számára kulcsfontosságú német gazdaságban becslések szerint már most 40 milliárd euró befektetés érkezik az ipar 4.0 fejlesztésére egy év alatt.

Kiemelte azt is, hogy a gazdaság számára szükséges alapkompetenciák fejlesztése nem csupán a szakképzés felelőssége, hiszen az általános iskolai képzésből eltűntek a manuális készségeket fejlesztő órák, a diákok túlnyomó része sosem tapasztalja meg a saját kezű alkotás élményét.

Cseresnyés Péter a rendezvényen felidézte, hogy 2010 óta csaknem 700 ezer új munkahely jött létre, ezek túlnyomó többségét – csaknem 475 ezer állást – a versenyszféra hozta létre. A munkaerő-kínálat azonban a képzettebbek elhelyezkedésével fokozatosan romlik, a megüresedő álláshelyeket egyre nehezebb betölteni, ezért a vállalkozások között éleződik a verseny a szakképzett utánpótlásért – tette hozzá az államtitkár.

A konferencián Pölöskei Gáborné, az NGM szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkára a felnőttképzés fontosságát hangsúlyozta a munkaerőhiány megoldásában, mivel az iskolarendszerű képzés a 3-5 éves vagy annál hosszabb képzésekkel lassabban tud reagálni a munkaadók elvárásaira.

Hozzátette, hogy össze kell hangolni az NGM és az Emberi Erőforrások Minisztériumának felügyelete alá tartozó uniós támogatások felhasználását, de fontos szerep jut a költségvetési forrásoknak is, többek között a szakképző intézmények felújításában és fejlesztésében. MTI

Cseresnyés: január 20-ig lehet jelentkezni keresztféléves szakképzésekre

Január 20-ig lehet jelentkezni a keresztféléves szakképzésekre a helyi szakképzési centrumokban – tájékoztatta a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára az MTI-t.


Cseresnyés Péter fontosnak nevezte, hogy minél többen éljenek a – 2015 szeptemberétől – ingyenes második szakképesítés lehetőségével, mivel egy új szakma megszerzésével érdemben bővülnek a lehetőségek a munkaerőpiacon.

A kormány államilag finanszírozott formában támogatja a második szakképesítés megszerzésének lehetőségét – emlékeztetett. A duális képzésben már a felnőttoktatásban tanulók is részt vehetnek, így ők is élhetnek a tanulószerződés lehetőségével és a gyakorlati képzésen való részvétellel – közölte. Felnőttoktatás keretében a második szakképesítés megszerzésére irányuló képzésekbe 2016-ban már több mint 47 ezren kapcsolódtak be – tájékoztatott az államtitkár.

Az érdeklődők több száz szakképesítés közül választhatnak, a legnagyobb érdeklődés a kis- és középvállalkozások ügyvezetője, gyakorló ápoló, pénzügyi-számviteli ügyintéző, szakács, logisztikai ügyintéző, cukrász, hegesztő szakképesítések elsajátítására irányuló képzések iránt volt – ismertette Cseresnyés Péter.
Az elérhető szakképesítésekről a területileg illetékes szakképzési centrumokban és a nive.hu oldalon tájékozódhatnak az érdeklődők. MTI

Cseresnyés: megszűnt a szakképzés zsákutca-jellege

A szakképzési kerettantervek munkaanyagai már 2016. június elején nyilvánossá váltak, az iskolavezetők és szaktanárok így időben felkészülhettek az új típusú oktatás felmenő rendszerű bevezetésére a szakgimnáziumok 9. évfolyamán – nyilatkozta a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára a napokban az MTI-nek.

cseresnyés péter államtitkár

Cseresnyés Péter kiemelte: a véglegesített kerettantervek a jogszabályi határidőben megjelentek a Magyar Közlönyben.
Hozzátette: az új komplex természettudományos ismereteket oktatandó tantárgy tantervének tervezetei augusztus eleje óta elérhetőek az OFI és az NSZFH honlapján. Az új természettudományos tárgy miatt sehol nem lesznek elbocsátások, sőt több szakképzési centrum főigazgatója jelezte, hogy több természettudományos tárgyat oktató tanár felvételére lenne szüksége – szögezte le az államtitkár.
A politikus emlékeztetett rá: a szakképzési rendszer átalakítására azért volt szükség, hogy minél több képzett, a gazdaság változó igényeinek megfelelő szakember tudjon kilépni a munkaerőpiacra.
Cseresnyés Péter elmondta: ezzel megszűnt a szakképzés eddigi “zsákutca-jellege” is, hiszen mindkét iskolatípus érettségit adó iskolává vált, lehetővé téve a teljes szakmai karrierút befutását. Utóbbit jelentősen támogatja, hogy a második szakképesítés megszerzése is tavaly óta ingyenes az iskolarendszerben, nemcsak a fiatalok, hanem minden felnőtt számára – mondta. (Fotó: Árvai Károly/kormany.hu)

Tanévnyitó a Cserhátiban

Pénteken tanévnyitó ünnepséget rendeztek a Nagykanizsai Szakképzési Centrum Cserháti Sándor Szakképző Iskolája és Kollégiumában.
Péterváriné Kiss Sarolta igazgató beszéde során többek között szólt arról, közös a cél, amiért a tanárok és a diákok együtt ide járnak az iskolába. A diákok meg akarnak tanulni valamit, a tanároknak pedig az a feladatuk, hogy ebben segítsenek. Együtt haladva, közösen elérhető a cél, a sikeres érettségit és a szakmai végzettséget igazoló bizonyítvány.
Nyilvánvaló, hogy a tanári kar is azon fáradozik, hogy a gyermekeknek legjobb legyen. Számtalan, az oktatást érintő változtatáson vannak túl és rengeteg van még előttük – fogalmazott az igazgató asszony.
A szakképzés átalakítása, a jogszabályok változásai következtében a 9. évfolyam diákjai az érettségit adó képzésben szakgimnáziumi, az érettségi nélküli szakmai képzésben pedig szakközépiskolai tanulóként kezdik meg tanulmányaikat – hangzott el a Cserháti 2016-2017-es tanévnyitó ünnepségén.

nagykanizsa cserháti tanévnyitó 2016

nagykanizsa cserháti tanévnyitó 2016.- 2 jpg

Szakképzés, mint megoldás a bajainkra?

Nagy port kavart az utóbbi időben a középiskolai, pontosabban gimnáziumi férőhelyek szűkítése annak érdekében, hogy a fiatal generációt a szakképzés irányába tereljék. Ennek nyilvánvaló mondanivalója, hogy “egy jó szakma” többet ér még a diplománál is.

Tyúk volt-e előbb vagy a tojás?

Az, hogy mára Magyarországon a diplomások értéke a nullához konvergál nem a diákok bűne. Az sem a szülők és a diákok bűne, hogy a szakképzés és a szakmaiság kevésbé szempont a modern Zalában (de akár az országban is). Volt idő, amikor felülről azt sulykolták az éppen aktuális generációba – talán a ’90-es évek közepétől, mikor nagyon fel akartunk még zárkózni a nyugati élethez -, hogy diploma nélkül nem ér semmit az ember. Egyre nagyobb teret kapott a nyelvoktatás, egyre fontosabb volt az egyetemi és főiskolai továbbtanulásra való felkészülés. Az a sztereotípia alakult ki, hogy a “menedzserséghez”, ami akkoriban kezdett igazán divatossá válni, ez az egyenes út. Másrészről az a klasszikus sztereotípia nyert teret, hogy az okosak és társadalmilag magasabb státusz álmát dédelgetőknek a küszöb minimum az érettségit és a továbbtanulást kellett jelentenie. Piaci környezet, hatástanulmány feltehetően pont annyi volt mindehhez – mindezt alátámasztandó – , mint amennyi ma előzi meg általában a nagy döntéseket. Így amikor felmerül a döntéshozók részéről egy kijelentés, akkor első sorban azoknak kellene legelőször szembenéznie hibás felfogásukkal, akik ebbe a mederbe terelték a dolgokat.

Az, hogy társadalmilag olyan kép alakult ki a szakmunkáról, hogy az szélesebb körben számítson “cikinek”, valahol a világunk hibája is. Mitől értékesebb ma egy diplomás fénymásoló, mint egy bolti eladó? Mitől értéktelenebb egy villanyszerelő, egy burkoló, egy gázkészülék szerelő, mint egy főiskolás? Hiszen közülük nyilvánvalóan a szakmát birtokló oldalán van status quo, mivel a kazánt akkor is csak ő javítja meg, mikor az agyonképzett társa éppen nem tud meleg vízben fürdeni.
Persze, hogy semmivel. De a magyar ember sikermércéje mindig is a pénz volt.

Ha van mit a tejbe aprítani, nyilván sikeres is vagy. Ha gazdag és sikeres akarsz lenni, akkor meg nem a koszban térdelve éred el a célod

Hányszor lehetett hasonló bölcsnek hitt kis előadásokat hallani a nagy öregektől, melyek azóta felülíródtak! Akkor még nem gondolták volna, hogy a kazánszerelő ma ötszörös órabérért megy javítani – szakmai tapasztalatától függően akár rutinból is – ahhoz a diplomás menedzserhez, aki 8 hónap álláskeresés után végül a végzettségének nem egészen megfelelő helyen nettó 120 ezer forintos bérrel elkezdi a nagybetűs életet olyan tudattal, hogy bármikor lecserélhetik. A jelen hibáinak magvát tehát a múltban vetették el, és mindenki hibázott: az is, aki segítette a sztereotípiák berögződését, és az is, aki elhitte, hogy a sikernek van receptje.

Ellentmondások

Az egykor jól működő szakképzést ledegradálták, most pedig duális szakképzéssel igyekeznek oltani a tüzet. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha az iskolák rendelkeznének megfelelő berendezésekkel, megfelelő tudású szakemberekkel, akik a kornak megfelelő minőségű képzettséget adhatnák meg gyerekeinknek, és akiket ezután tárt karokkal fogadnának a vállalatokhoz. Azt sem felejtsük el, hogy a szakma rossz megítélése, rossz bérezése esetleg abból is eredhet, hogy nem megfelelő színvonalú tudást kaptak az alma materben. Mindezzel csupán az a baj, hogy nem oldja meg a legégetőbb kérdést: a pénzt. 

6074-uj-utakon-a-szakkepzes

Nem attól lesz egy középiskolai képzési szisztéma sikeres, mert tudást ad csupán, hanem a bérek mércéjétől. Megkaptam a szakmám, 18 éves vagyok, oké. Még mindig nincs motivációm 90 nettóért dolgozni. (Habár mire egy diplomás eljut az államvizsgájáig, nekem már vagy 4 év szakmai tapasztalatom lesz, ami a piacon plusz két lépcső a bérsávban) A szakmunka értékét az adja meg, hogy hová skálázza be a piac. Ez addig viszont változatlan marad, míg Ausztriában 400.000 az induló szint.

A tudás általában nem lesz elég az üdvösséghez. Pont úgy, ahogy mára nem elég a diplomások esetében sem. Tehetséges és okos fiatalok ezrei kerülnek – pontosabban kerülnének be –  a munkaerőpiacra, csak épp nincs hova. Pedig a cégeknek belőlük van a legnagyobb előnye, hisz tettre kész, a tudását fitogtatni akaró fiatalokkal tudja a munkát elvégeztetni. Feltéve, ha tud olyat nyújtani, hogy azt a buzgóságot rövid távon nem öli meg bennük. Amikor elkezdik visszaterelni a szülők és tanárok figyelmét a szakoktatásra, akkor ugyanezzel a vákuummal találjak majd szembe magukat. Van megoldás minderre, ha akarják:

  1. érdekképviselet és annak fajsúlyossága
  2. arany középút
  3. következetesség

A legfontosabb, hogy már gyermekkortól monitorozzák a tanárok, hogy milyen képességű, készségű a gyerek annak érdekében, hogy a megfelelő időben segíthessenek döntést hozni nekik jövőjükről.

Ennél még fontosabb, hogy a szülők ugyanezt megtegyék.

Az oktatásnak nem kell szükségszerűen fekete-fehérnek lennie. Sőt! Hangsúlyozott szerepe kell legyen bármilyen középiskolai képzésben a nyelvoktatásnak. Ugyanolyan komolysággal, ugyanolyan mértékben. Nem szabad egyik irányban sem túlzásba esni, hogy

az egyik suli csak féltudású diplomás csemetét, a másik meg fél tudású szakmunkást bocsájt ki.

201111291351_liga_szakszervezetek300x214Az pedig, hogy a gyerek végül melyik irányt választja, a piactól függ. A piac viszont akkor munkaerőbarát, ha nem abból indul ki, hogy “mennyit hajlandó fizetni”, hanem ha az érdekképviseletek kialakítják a szintet, miszerint “mennyit kell legalább fizetni”.

Nálunk ódivatú és bagatellnek tartott dolog a szakszervezet, Ausztriától az Egyesült Királyságig pedig meghatározó.

Ott ugyanis a politikai döntések és a piac alakul az igény szerint, hála a munkásosztály és a szakszervezet nyomásnak. Ezért van az például, hogy ugyanazt a benzint, vidámabban tankolja bele az Audiba a német, mint ahogyan mi tesszük a hitellel terhelt 10 éves Suzukiba, valamint ezért tud elmenni kétszer nyaralni az is kint, aki csak szendvicset ken. Ez alapja valahol a jóléti és fogyasztói társadalomnak is.

Igaz mindehhez jóval kedvezőbb (és kevesebb) adózási struktúra is szükségszerű, mert az is nonszensz, hogy ugyanannyi megy be a közösbe, mint amennyit magunknak megtermelünk…