Nem találtak szabálysértést – Hangos és büdös?

A környéken lakók szerint sérti a nyugalomhoz, az egészséges környezethez való jogukat a Ping-Win Szeráj működése.
A hatósági ellenőrzések, mérések azonban nem találtak problémát. Balogh László képviselő a legutóbbi közgyűlésen – ahogyan fogalmazott – interpellációjával „megfellebbezte” a vendéglátó egység ellen folyó eljárások megszüntetését.



Az üzlet működésében a hatósági ellenőrzések nem találtak kivetnivalót – a környékbelieket viszont zavarja az éjszakai nyitvatartás.

A városatya úgy fogalmazott, a non-stop nyitva tartó üzlettel kapcsolatban az Attila utcaiak azt állítják: zavarja őket a zajkibocsátás, a szagterhelés, a megnövekedett járműforgalom, és a közbiztonság sem olyan már, mint régen. A hatósági ellenőrzések azonban nem találtak szabálysértést, amit a környékbeliek nem értenek. Mint Balogh László elmondta, az ott élők elsősorban az éjszakai nyitvatartást szeretnék korlátozni, lévén az egészséges környezethez való jog megilleti őket.

A képviselő a hatósági ellenőrzések időpontját is kifogásolta, lévén azok nem feltétlenül a legforgalmasabb, legzajosabb időszakban történtek, ezért újabbak elvégzését sürgette. S bár mint mondta, ő alapvetően vállalkozásbarát, de lehet, hogy egy 0-24 órában üzemelő vendéglátóegység nem ilyen lakókörnyezetbe való.

Az interpellációra adott írásbeli válaszában Dénes Sándor polgármester arról adott tájékoztatást, hogy két hatósági eljárás is folyt – kereskedelmi, illetve környezetvédelmi jogkörben. Előbbi azt állapította meg, hogy „a vendéglátóhely működése a lakókörnyezet nyugalmára sem a nappali, sem az éjszakai órákban nem volt zavaró hatással.
A vendéglátóhelyre érkező, illetve onnan távozó járművek, valamint az ott tartózkodó vendégek által okozott zaj nem volt zavaró mértékű.” Így, mivel a kereskedelmi hatóság jogsértést nem tapasztalt, a törvényi szabályozás értelmében nem hozhatott a nyitvatartást korlátozó határozatot.

A környezetvédelmi eljárásban végzett zajszintmérések pedig azt állapították meg, hogy a Ping-Win Szeráj sem nappal, sem éjjel nem lépi túl a megengedett határértéket, így ez az eljárás is befejeződött.

Dénes Sándor ugyanakkor hozzátette, „a lakókörnyezet nyugalmának biztosítása érdekében a vendéglátóegységek éjszakai működését a kereskedelmi hatóság a közterület-felügyelet és a rendőrség közreműködésével folyamatosan ellenőrzi”.
(Forrás és fotó: Kanizsa Újság)

A Kanizsa Étterem és Bisztró

Ebben az írásomban egy valamikor nagyon népszerű szórakozóhelyről emlékeznék meg.
Ez nem más, mint a Kanizsa Étterem és Bisztró.
Az éttermi részében esténként remek zenészek szórakoztatták a nagyérdeműt.
Többek közt Sárközi Miska (Sajnos már nincs közöttünk.) Horváth Márta, (ének, zongora) aki édesapjával lépett fel e helyen. Horváth bácsi több kanizsai vendéglátóegységben is zenélt. Már ő sincs közöttünk. Pincérek, akik dolgoztak itt. Bóka István, Dobó István, Dávidovicsné Pánczél Anna, valamint Tóthné Gabi, aki később a Muskátli Presszó oszlopos tagja volt.



(A fotón Pánczél Anna és Borsfai Marika a Kanizsa Étteremben 1973- ban)

Ez az egység a Kanizsa Áfész tulajdona volt. Rendezvények sokaságát tartották meg e helyen.
Egyszer a parkolójában ökörsütést rendeztek. Rengetegen voltak ezen az eseményen.
Egy hatalmas nyárson forgatták, sütötték meg a jókora állatot. Az igazság az, mint már többször is kifejtettem, ez a szórakozóhely is mint városunkban valamennyi, abban az időben teltházzal működött és nem csak a hétvégeken.
A változás itt is a nyolcvanas évek végére tehető, amikor lecsökkent a vendégszám, aztán az ÁFÉSZ túladott az üzletén.

Egy addig Zalakaroson működő igen érdekes, szokatlan hely költözött ide, még pedig a Mojo Club.
Erről azt kell tudni, hogy tulajdonosa Toncsi Szerbiából áttelepült magyar volt, aki egy különleges hangulatú helyet álmodott meg.
Berendezésében nem volt két egyforma darab.
Különböző fotelok, asztalok műszaki tárgyak alkották egyfajta összevisszaságot sugallva. Egy igazi csoda volt ez az étterem.

(A Kanizsa Étterem és Bisztró anno)

Még villamos táblája is lógott a mennyezetről. A pincérek ruházata is szokatlan volt abban az időben, hiszen lezseren, fekete pólóban, farmerben szolgálták fel a kitűnő csevapot, lepényeket, ajvarral. Nekem a pleszkjavica volt a kedvencem, mindig azt rendeltem, ha betértem e helyre.

Kitűnő csapolt söröket lehetett fogyasztani a hangszórókból isteni blues zene szólt befúrva magát a fülekbe.
Aztán Toncsi a tulaj Szombathelyre költözött, átadta üzletét.
Egy rövid időre Nagy Kálmán, városunk ismert embere üzemeltette egy darabig, de nem sokáig működött, megszűnt.
Maga az épület a Balatoni úton a mai napig megvan Kanizsa Club néven biztosít a mai fiatal generációnak igényes szórakozási lehetőséget.
Hát ennyi emlékem maradt a legendás Kanizsa étteremről.

(Írta: Pusztafi Attila)

12,20 volt egy rántott sertés piriburival a kanizsai Béke Étteremben

Városunkban a Fő utca északi oldalán levő épületben, a Sugár utca sarkától lefelé tán két házzal működött egy étterem.
Béke Étteremnek hívták. Két részből állt, volt egy felső része ami, az udvar felől külön bejáraton át volt megközelíthető. A közétkeztetés ebben a részben zajlott ebédidőben.

Az alsó részben pedig az étlap szerinti kiszolgálás zajlott és a söntés rész is ott volt, a boltíves fa kármentővel. Abban az időben én is a működtető Zala Megyei Szálloda, és Vendéglátó Vállalatnál (ZMSZVV) dolgoztam, mint hűtőgépszerelő-karbantartó.

Ez okból kifolyólag sokat jártam oda és esténként a barátaimmal is betértünk, néhány sörre. Sok érdekes ember dolgozott ott abban az időben, pincérek, konyhások, és a csapos hölgyek a söntés részben.

 

(A Béke Étterem személyzete. A fotó forrása ITT)

 

Egy, már akkor javakorabeli pincér arca van előttem, aki mindig udvarias volt a vendéggel, Kutasi Feri bácsi arca.

Kistermetű mozgékony ember volt, füle mögött az elmaradhatatlan ceruzával, amit a számla írásához használt. Sok névre emlékezem még, de az írás terjedelme miatt most mellőzöm azt, hogy mindenkiről írjak, hiszen sokan dolgoztak ott pincérek és konyhások, vezetők.

 

Az idő tájt még WC-s néniket is alkalmaztak, akik ott ültek a WC bejáratánál, és szigorúan elkérték a használati díjat. Most egy pincért említenék meg, aki délben a menüt (Csumi) hordta fel a felső részbe, ami nem volt annyira egyszerű dolog, lévén, hogy a konyhából három lépcsőn kellett felvinni az étellel teli tányérokat.

 

Béla a felszolgáló volt, hogy egyszerre tizenöt tányért felvitt és a vendég elé rakta. Akkoriban, két háromszáz adag menü is elfogyott ebédidőben.

Jól főztek, kiváló szakácsok dolgoztak a konyhán, sokan jártak oda előfizetéses menüre és éthordókban is sokan vittek ebédet. Az első rész jól nézett ki a boltívekkel és a cuppantott mennyezettel. kellemes hely volt. A hátsó részben, a menüztetésen kívül az élet igazából este kezdődött, el, sokan jártak oda szórakozni.

 

(A nagykanizsai Béke Étterem 1966. március 15-i étlapja)

 

Az étteremmel kapcsolatban el kell, hogy meséljek egy történetet, ami velem esett meg, nem vagyok rá büszke, de, de ez is én voltam.  Az történt, hogy a Hamburger Jenő utcában levő karbantartó műhelyben voltam, amikor a kanizsai sörgyárból telefonált a TMK-ból egy ismerősöm, hogy – Gyere, be most megkóstolhatod a frissen fejtett, kiváló kanizsai barna sört, a Paracelsust.

 

Hát én fel, is raktam a biciklire a szerszámos táskát és a kormányra a hűtőközeget tartalmazó palackot, és elindultam a sörgyár felé. Hát a műhelybe, hozták is mindjárt a másfél literes üvegben a kiváló, erős barna sört (22 fokos volt).

 

Elkezdtünk iszogatni, egypár üveggel legurítottunk. Elindultam visszafelé, úgy az út felénél éreztem, hogy baj van, bizony elért a „baj” le kellett, hogy szálljak és toltam a biciklit, meglehetősen kanyarogva, ahogy illik. No, beértem a műhelybe ahol várt egy üzenet, hogy a Béke étteremben elromlott a hűtő.  Hát én le is mentem, de egy nagy bökkenő volt nem a rossz hűtőt javítottam meg, mert másnap újra bejelentették, és amikor odaértem akkor ért a meglepetés, hogy bizony előző nap nem azt a hűtőt javítottam, meg ami valójában rossz volt!

 

Aztán később ez már a nyolcvanas évek, ez az étterem is kiürült, nem volt már vendég és rövidesen bezárták.
(Írta: Pusztafi Attila – Nagykanizsa)

Eltörte a pultos nő ujját Kanizsán

A nagykanizsai rendőrök vádemelést javasoltak egy 20 éves helyi fiatalember ellen.

A gyanú szerint 2016. december 16-án 23 óra körüli időben Nagykanizsán, a pultos kiküldte a gyanúsítottat és annak barátait egy vendéglátóhelyről, mert hangoskodtak és zavarták a vendégeket.

A férfi a szóváltást követően úgy megszorította a nő egyik ujját, hogy eltört.

A nagykanizsai rendőrök a 20 éves helyi fiatalember ellen súlyos testi sértés elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytatott nyomozást befejezték, az ügyben keletkezett iratokat vádemelési javaslattal küldték meg az illetékes ügyészségnek.

(Forrás: Zala Megyei Rendőr-főkapitányság)

A Pipacs Presszó

Eddigi vendéglátóhelyekről írt megemlékezéseim közül, ki maradt néhány üzlet. Ezt bepótolandó írok most a Pipacs presszóról.
Helyileg városunkban a Petőfi utca „tetején” volt. Rendkívül nagy látogatottságú üzlet volt, ez a nem túl nagy presszó.

Köszönhette ezt annak, hogy jó néhány üzem, gyár volt a környékén ahonnan a melósok betértek egy-egy italra. Ezen kívül a közelben két laktanya is működött, ahonnan a katonák, tisztek és tiszthelyettesek is jártak ide. Tanuló koromban, az Asztalos János utcában működő VOSZK javító műhelyből jártunk ide.


Ebben az időszakban, az üzlet vezetője Kissné (Csumika) volt, aki korát meghazudtoló külsővel és modorral áldott meg a sors. Már akkor közelebb volt a hatvanhoz, mint az ötvenhez, de jó alakja volt, formás lábai, amit nem szégyenlett megmutatni. Miniszoknyát viselt. Úgy tudom, az ötvenes-hatvanas években-városunkban működő Kő kocsmában lépett fel, mint dizőz.

Ez a hely a Lenin út 21 alatt üzemelt. (talán az előttem levő generáció többet tudna mondani erről a helyről). (Ma fő út 21.) Később e házban volt a ZMSZVV központi irodája.

Visszatérve a Pipacsra ide is rengeteg érdekes „figura” járt volánosok, mint például az előző írásomban megemlített Fikusz Karcsi, akiről az a hír járta, hogy idegen légióban szolgált. Állítólag nagy testi erővel rendelkezett. Egyszer egy ötven kilós zsíros ládával ugrott le a Csepel platójáról.(ezt mesélték róla). Jártak ide a Tungsramtól, és az akkor még működő téglagyárból is. A hetvenes években, én is javítottam itt hűtőket, kávéfőző gépet.

Csumika nagyon jószívű asszony volt, ha mentem hozzá addig nem engedett dolgozni, amíg nem ittam, vagy ettem valamit. Olyan emlékem is van, hogy amikor a kedvenc presszóban volt pincér, és egyik este az akkor még üzemelő kis kerthelyiségben ültünk a barátokkal, Csumika odajött, és megszólalt.- Fiuk nem vagytok éhesek? Elsokalltam a lecsóval, megmelegítem, nektek egyétek meg!

Mi akkor abban a korban voltunk, hogy még a vasszöget is megettük volna. Így hát elfogadtuk a szíves invitálást, kihozta, jó néhány kenyérrel, úgy lábosból fogyasztottuk el. Hát ilyen asszony volt ő! Egyszer fordult elő, hogy az egyik szállítója a cégnek meg akarta lopni. Egy üveg Martinit tett a kocsi alá, gondolván, hogy amikor elmennek, kiveszi és elviszi haza. Igen, ám de elfelejtkezett róla, és eljárt a kocsival az üveg fölül.

Csumika nagyon dühös lett ,leordította az illető fejét. Innentől kezdve meggondolta kivel, hogy bánik. Teltek az évek, nyugdíjba vonult, az üzletet a cég egyik belső ellenőre vette meg, Hosznyák úr. Sajnos nem sokáig üzemeltette a presszót, Közbeszólt a sors, eltávozott az élők sorából, aránylag fiatalon. Az üzlet bezárt. Mi, akik akkor voltunk fiatalok, ma is megőrizzük az emlékét ennek a helynek, mint annyi másnak szeretett városunkban.
(Írta: Pusztafi Attila)

Platanus Étterem újratöltve

E hét pénteken nyitja meg újra kapuit a már évek óta sikerrel üzemelő Platanus Étterem Nagykanizsán, az Ipari Park Garay úti bejáratánál.

Az ősz folyamán történt üzemeltető váltást követően megújult, modern arculattal, fiatalos atmoszférában folytatja útját a vendéglátóhely. Ez év tavaszán már jelentősebb imázsváltáson átesett a hely panzió egysége, mely már része volt a 2016-ra tervezett ráncfelvarrásnak.

A korábban megszokottakhoz képest nem csupán a kedvező napi menük jelentik majd a főbb vonzerőt, hanem a’la carte ételsor, tematikus rendezvények is színessé teszik a hely kínálatát.
Ennek legelső előfutára lesz a pénteki “Márton-napi Libásság” program, ahol már ízelítőt kaphatnak a régi és új vendégek abból a miliőből és ízvilágból, amit az új Platanus képviselni fog.
A nyitónapon 5 féle libából készült menüsorból választhatnak, igazán kedvező áron!

Persze mindemellett ezúttal sem lesz akadály családi, baráti rendezvények, lakodalmak, céges rendezvények lebonyolítása, az üzemeltetők rugalmasságának köszönhetően!

Hogy mire számíthatnak pénteken?

Liba Consumme…
Libacomb narancsos lilakáposztával, zellerhabbal…
Libamájjal töltött jércemell, Provance-i burgonyapürével…
Mákos-meggyes parfé chilis-csokiöntettel…
Kókuszos felfújt bonbardino habbal…

Ezt meg kell kóstolni! 🙂

nagykanizsa-platanus-etterem-1

nagykanizsa-platanus-etterem-2

nagykanizsa-platanus-etterem-3

nagykanizsa-platanus-etterem-4

Az Ady Vendéglő

Elérkeztem a nagykanizsai éttermeket bemutató sorozat egyik fontos étterméhez, és ez nem más, mint az Ady Vendéglő. A nem kanizsaiaknak írom, hogy helyileg a Nagypostával átellenben volt az étterem.
Az Ady úton volt ez a nem túl nagy étterem, híres volt kiváló konyhájáról, és hatalmas forgalma volt. Nagyon finom ételeket lehetett enni házias ízekkel, mint pl. szalontüdő zsemlye gombóccal vagy vese-velővel.

nagykanizsa-ady-vendeglo
Az üzletet nagyon hosszú ideig  Kremzner Géza vezette. Kemény ember volt, de a dolgozóit megfizette, és volt, hogy közös kirándulást szervezett a számukra autóbusszal. Ő már reggel korán a piacon volt a nagy táskákkal, és szedte össze a konyhára valót. Néhány nevet említenék meg az ott dolgozók közül a teljesség igénye nélkül. Úgy, mint Husz Elemér, Lukácsi Pisti, Kis Feri, (úgy tudom, már ő sem él) Bonc Sanyi, Németh Gyuri (becenevén merev Gyuri) aki sajnos már nincs az élők sorában. Aztán a szakácsok közül emlékezem Margit nénire, aztán Gizi nénire (Kondákorné).




Akkoriban még városunkban NB 1 B-s focicsapat működött az Olajbányász csapata. Vasárnapi meccs előtt az Ady dugig volt szurkolókkal, akik ott alapoztak be a meccsre. köztük voltam én is, mint B közép tag, én vertem a meccseken a piros kékre festett egykori úttörő dobot Volt olyan, hogy Elemér a meccs idejére, egyszerűen bezárt, és lejött megnézni a meccset.
Barátaimmal esténként ott is sűrűn előfordultunk. Egy időben a karbantartó műhelyünk ott működött az Ady vendéglő udvarában. Számtalan esetben előfordult, hogy Géza meglepett bennünket egy-egy láda sörrel. Az étteremben rengetegen ebédeltek, helyet déltájt nem lehetett találni. Az éthordós elvitel is sok volt.
Úgy tudom, Géza azért adta vissza, mert nem tudott a bérleti díjban megegyezni az épület tulajdonosaival. Ma kínai étteremként működik, de az már nem az Ady. (Közben kaptam a hírt, hogy már az is bezárt.)
Az akkor egy más világ volt, az emberek megtehették, hogy eljárjanak ilyen helyekre, és meg is tették. Elmondható, hogy ez az étterem Nagykanizsa leglátogatottabb étterme volt. Nemrég kaptam a hírt, hogy közben Kremzner Géza is eltávozott az élők sorából. Nyugodjon békében. (Írta Pusztafi Atila)

nagykanizsa-pusztafi-attila

Már elérhető Pusztafi Attila barátom könyve, a Kanizsai emlékek. Ebben a könyvben több száz olyan ember nevével is megismerkedhetünk, akik Nagykanizsa vendéglátásában ismert, és híres emberek voltak. A 60-as, 70-es és 80-as évek közismert szereplőinek: felszolgálóknak, pincéreknek, étteremvezetőknek és ebben a vendéglátóiparban dolgozó sok érdekes ember és kanizsai iparos életébe, munkájába engednek most bepillantást. Nosztalgikus érzés visszaemlékezni a város akkori irigyelt közösségi életére, szereplőire, ami akkor Nagykanizsát az itt élők számára az ország legszebb várossá tette. Azt a Nagykanizsát, ahol jó volt lakni, élni, pihenni és szórakozni is. Hiánypótló ez a könyv. Pusztafi Attila révén az akkori embereknek állított emléket. Köszönet neki ezért a munkáért. A könyv kedvező fogadtatása adott neki kedvet és lendületet a könyv folytatásának a megírására is, mert városunkban élt még bőven olyan kvalitású és érdekes ember, akikről illik megemlékezni. Pusztafi Attila ezt a hálás feladatot vállalta magára! (Vízvári József)

 

A Napsugár Bisztró

A Teleki utca elején épült tízemeletes ház aljában hozta létre ezt az egységét a ZMSZVV. Ez volt a Napsugár Bisztró. Gondolom az elnevezésében szerepet játszott, hogy még az építkezések megkezdése előtt a sarkon volt Napsugár Presszó a fenti okok miatt szűnt meg, vagyis elkezdődtek az építkezések. Kezdetben a bejárattól balra volt egy fagylaltozó, amit későbbiekben talponállóvá alakítottak át. Aztán volt az éttermi rész, ahová annak idején sokan jártak ebédelni, vacsorázni.

nagykanizsa-napsugar-bisztro
Akkori üzletvezetőket sorolnám fel, elnézést kérek érte, ha valakit kihagynék, már elég régen volt. Tehát: Laknerné Éva,
Szügyiné, Joósné Éva. Helyettes: Molnárné Gizella. Remek konyhája volt, egy szakácsnőre emlékszem, Podmanszkiné Annus nénire.
Sokszor megfordultam itt, úgy is, mint karbantartó, és úgy is, mint vendég. A kezdetektől fogva ott volt szakácsnő Perneczki Ferencné, Ica néni, aki remek ételeket tett az asztalra.

Ez az üzlet sem volt mentes a balhéktól, egy eset jut most eszembe, ami egy volt üzembeállító kollégámmal esett meg T.  Gyurival. Egy este az üzembeállításról páran itt szórakoztak. Összeszólalkozott Gyuri egy cigánygyerekkel, aki kést rántott, és megszúrta. Csak a szerencsén múlt, hogy Gyuri életben maradt.
Mondjuk a vele levő kolléga O.  Lajos akkora pofont adott a szurkálónak, hogy a feje előbb ért a padlóra, minta feneke.
Érdekességként megemlítenék egy vicces figurát. Akkoriban wc –s néniket alkalmaztak, akik szigorúan elkérték a használati díjat a kuncsaftoktól, és takarították az illemhelyet. No, egy ilyen a Napsugárban is volt. Kövér, termetes asszonyság, (beceneve Tonna Mici volt) nagy tokával és szemüveggel. Különös ismertető jegye az volt, hogy állandóan a wc előtt ülve kis székén pörköltet evett galuskával. Ilyenkor, ahogy rágott viccesen mozgott a szemüvege, le és fel.
Úgy emlékszem az üzletet valamikor a nyolcvanas években adták ki jövedelem érdekeltségbe, majd a cég megszűnése után Jerausek István üzemeltette az üzlet bezárásáig. Kérném, hogy aki hozzá tud tenni, emlékezik rá kik voltak ott pincérek, az szóljon hozzá. Köszönöm.
(Írta: Pusztafi Attila)

Négyzetméternyi feles volt kirakva az egykori kanizsai Lépcsősben

nagykanizsa lépcsős

A Lépcsős a Somogyi Béla utcában volt, körülbelül a mostani kis körforgalom vonalában északi irányban. Nagyon sokan látogatták , hisz akik mentek vagy jöttek munkába vagy éppen munkából a környező gyárakból betértek ebbe a kiváló konyhával rendelkező kis étterembe.
A gyárakkal kapcsolatban nem véletlenül használtam többes számot, merthogy sok üzem, gyár működött a környéken akkoriban.
Ma ezek nagyon hiányoznak a városnak.
Reggelente munkába menet beugrottak egy felesre a dolgozók, mert hiszen egy felestől még ugyanúgy tudtak munkát végezni, bármiféle probléma nélkül.
Szinte egy négyzetméter rövidital volt reggel kirakva ami el is fogyott. A munkaidő vége után hazafelé szintén betértek egy beszélgetésre egy-két sörre a kollégákkal.
Ma már ez is kevéssé működik. Úgy emlékezem , hogy Eta ott is dolgozott szakácsként
A pincérek nevei itt kimaradt az emlékezetemből, talán Hunyák Józsi neve ugrik be, aki sajnos már szintén nincs az élők sorában.
Ebben a kis étteremben nagyon jól főztek. Volt időszak, amikor zenekar is működött e helyen. Rengeteg üveggyári, szeszipari, és DKG-s  dolgozó járt ide.
Ezt az üzletet is a ZMSZVV működtette, mint annyi más éttermet , szórakozóhelyet.
Már nem emlékszem ,mikor is szűnt meg , de egy biztos ez is hiányzik a városunknak, mint annyi sok minden , ami akkor jó volt.”

(Írta: Pusztafi Attila. Fotó: Lengyák István – Pista bácsi -. A lépcsős lebontás előtt.)

Itt alul a kommenteket is érdemes elolvasni 🙂