Kanizsai repülési próbálkozások

A repüléssel a 20. század elején próbálkozók jó része még mindenféle célirányos képzettség nélkül engedett vágyainak.
Nagykanizsán is egy színész, a Kövesy-társulat tenorja, Faludi Károly (1872-1974) fogott repülőgép építésébe. A színész 1905-től kísérletezgetett álma megvalósításával.
Előbb kis modelleket konstruált, majd 1909-ben már egy „valódi” gépet állított össze. A hét méteres, motor nélküli alkotás képes volt egy-egy másodpercre elhagyni a talajt. Igaz, ehhez legalább ötven fok lejtésű hegyoldalra volt szüksége.

nagykanizsa repülés 1

Ilyen előzmények után készítette el Faludi 1910 nyarára háromfedelű, 25 lóerős motorral felszerelt gépét. Sikerében a városban indított gyűjtésnek is része volt. (Közben eldőlt az első magyarországi felszállásért zajló verseny. Az év januárjában saját tervezésű gépén a kőbányai repülőtéren levegőbe emelkedett Adorján János gépészmérnök.)
Faludi masináját előbb a gimnázium régi, akkor már nem használt tornatermében (Eötvös tér) megcsodálhatta a város támogató közönsége, majd a társulatával és a gépével Siófokra távozó színész ott kezdett felszállási próbálkozásokba.

„Midőn gépe egyszer több méter magasságra szökkent, a váratlan sikertől egészen frappírozott aviatikus egy pillanatra elvesztette uralmát a gép felett s ez nekiment egy akácfának.” Így tájékoztatta a kanizsai közönséget a helyi lap, hogy jelezze: megint gépet kell építeni, gyűjtés is újabb indul.
A legújabb masina Kanizsán készült, java Torma Pál asztalos Kinizsi utcai műhelyében. A motoron kívüli egyetlen fém alkatrészt a Merkur vasművek produkálta.
A repülőgép a Katonaréten emelt hangárba került. Az utolsó simítások elvégzése után, 1910. október 19-én jött el a felszállás ideje.

nagykanizsa repülés 2

A szerkezetet megszemlélők egy része – képzett aviatikusok, akárcsak Faludi – azt jósolta, hogy az nem lesz képes repülésre. A színész sem lehetett túlságosan magabiztos, mert a próbálkozás előtt még lefényképeztette gépét.
A balsikert várók ezúttal elégedettek lehettek. A repülőgép 100 méternyi gurulás után előrebukott és – ahogy fogalmazott a Zalai Közlöny tudósítása – minden összetörhető része összetört. Az üléséről idejében leugró Faludinak (csak könnyebben, a lábán sérült meg) volt módja Vértes Antal fényképészt előkeríteni, akivel új felvételt csináltatott gépe új állapotáról.

Fel se szállt, mégis lezuhant! E címmel tudósított másnap a lap és járult hozzá Faludi kísérletező kedve szegéséhez.

Fotók: Faludi gépe a Katonaréten 1910-ben és az idős színész.

(Forrás: Kanizsa – vár vissza Facebook)

Az Erkel azaz a Maszolaj

Fiatal koromban gyakran megfordultam barátaimmal az Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Házban. Nagykanizsán mindenki Maszolajként emlegette ezt a helyet. A fiataloknak számtalan szórakozási és kulturális lehetőséget biztosított ez az intézmény.

nagykanizsa erkel ferenc művelődési ház 3

Esténként óriási kártyacsaták és csocsó partik zajlottak. Amatőr festők állíthatták itt ki munkáikat, mint például Molnár Margit és Mórocné Bálint Éva . Különböző összejöveteleket,  színházi előadásokat is tartottak.
Itt alakult meg 1972-ben a Nagykanizsai Jazz Klub dr. Beke Árpád és Pék Pál vezetésével. (Ezt a kiegészítést megköszönöm Halász Gyulának, aki a kanizsai jazz élet igazi mindentudója. Működött itt filmklub is, remek filmeket lehetett megtekinteni. Köszönöm Gyula!)

IM000947.JPG

A nyolcvanas években diszkó működött az Erkelben. amit Kertész János vezetett, kiváló zenéket szedett össze. Az emeleten Ifjúsági klub volt, amit szintén János vezetett. Felléptek ismert előadó művészek pl. Koncz Zsuzsa, Eöry Szabó Zsolt, aki gitárjával és dalaival szórakoztatta a fiatalokat. Pol-beatot énekelt, ma már ezt a műfajt nem ismerik a fiatalok. Kiváló fotós, és ha jól tudom, ma a Nemzeti Színház fotósa.

Minden este itt tartózkodott, T. Karcsi, aki a DKG villanyszerelője volt és itt amolyan ház technikusi feladatokat látott el. Gondnok felügyelte a házat és a fiatalokat. Takács úrnak hívták. De volt olyan is, hogy lekapcsolták a villanyt, bezárták az ajtót és levetítettek egy orosz filmet, például a Fekete Tollú Fehér Madarat vagy a Csendesek a Hajnalokat.

nagykanizsa erkel ferenc művelődési ház 4

Színházi előadásoknál Karcsi volt a világosító, ami nem egyszerű feladat, hiszen együtt kell élnie a darabbal. Állandó vendége volt a város emblematikus figurája Hosi.  Aztán Söjtör Jani, aki a beteg kezével ha jó kedve volt olyan mese figurákat rajzolt, hogy bármelyik rajzfílm stúdió munkatársa lehetett volna.

Működött itt egy büfé, amit akkor Zöldváriné vezetett. Mindent összevetve ez a kultúrház a város fiatalságának színvonalas szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget nyújtott. Ma már nincs meg ez az intézmény, a helyén a Hit Gyülekezetének az imaterme van.

Így lett vége egy kiváló helynek amit mindenki csak Maszolajnak hívott! (Írta: Pusztafi Attila)

A Lapi kocsma

Helyileg  városunkban a Petőfi  utca alján volt, szemben a Honvéd utca torkolatával. Egy hírhedt kocsmája volt Nagykanizsának, amit szintén a Zala Megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat üzemeltetett.

nagykanizsa petőfi utca lapi kocsma

(A mostani társasházak helyén volt a Lapi)

Az idő tájt Novák úr volt az üzlet vezetője és később Murkáné Juci néni vette át az üzletet, akinek a férje a helyőrségi katonazenekar vezetője volt.

Muci néni nagyon kedves asszony volt. A fiaik közül Laci ma is játszik a Kanizsa Big Bandben, és a Zalai Szimfónikus zenekarban. A másik fiuk Gyula is kiváló zenész aki Komlón  él és a Nomád nevű Blues zenekarban játszik.  Itt a városban „Dzsipszi”  volt a beceneve  és olyan  nagy bongyor haja volt mint Angela Dawisnek.

No, ebbe kocsmába tényleg olyan figurák jártak mintha egy Rejtő Jenő könyvből léptek volna ki. Egyik ilyen volt a Fikusz Karcsiként ismert emberke, aki a Volán vállalatnál volt rakodó és az a hír járta róla, hogy idegenlégiós volt. Elég sok balhé,  verekedés volt ezen a helyen.

A kocsma hátsó udvarában autószerelő műhely és bontó működött. Az ott dolgozók gyakran jártak át a kocsmába inni valamit. Itt muzsikált esténként a teljesen fekete arcú Dunyi  aki hegedült és itt cimbalmozott a Dizsi család egyik tagja, akik mind remek muzsikusok voltak.

Én személyesen Misit ismerem aki nagyon rendes srác  és remek gitáros!

Később az épület állaga leromlott, a kocsma bezárt és ma a helyén egy nagy társasház van. Mára már városunkban nincs ilyen kocsma egy sem, pedig ezeknek a helyeknek volt egy sajátos hangulata és érdekes figurák jártak e helyekre.

(Írta Pusztafi Attila)

A Muskátli Cukrászda

Bajer (az egykori Muskátli) Cukrászda – Nagykanizsa

A Kölcsey utca és a Deák tér sarkán álló szecessziós stílusú épület, melynek földszintjén egykor a Muskátli Cukrászda állt. Helyén a múlt században egy kis földszintes ház, a Fleischacker-ház állt, melyet árverésen 1897-ben először a Nagykanizsai Segélyegylet Szövetkezet vett meg, majd 1900-ban Haas Vilmos fűszerkereskedő. Tőle 1903 februárjában Bajer Vince cukrász vásárolta meg a régi épületet, s még ugyanebben az évben megkezdte emeletes lakóházának építését. A sarokház az államosításig Bajer Vince és leánya, Bajer Mária (Ring Imréné) tulajdona volt. A sarokrészen működött az elegánsan berendezett Bajer Cukrászda. Bajer Vince üzletét később is híres cukrászda, a Makoviczky követte, majd a Muskátli Cukrászda.

nagykanizsa muskátli cukrászda 1
A ház egy emeleti lakását 1906-ban, a megalakulásakor, a Néptakarékpénztár Rt. vette bérbe irodahelyiségnek, s működött itt hat éven keresztül. Mellette az emeleten volt a század elején a Phönix Biztosító Társaság főügynöksége, majd az 1920-30-as években a Frankfurti Biztosító, s a Magyar-Francia Biztosító Rt. vezérügynöksége. Bár az épületet többször felújították, a szecessziós jegyeket máig őrzi.

A stílusra jellemző hullámzóan áradó vonalak, formák és plasztikus növényi ábrázolások jelennek meg a homlokzatdíszeken. A földszinti ajtónyílásokat felül hullámvonalas keretek zárják le, melyeket a sarkokon szalag-, szőlőfürt-, s kagylómintákkal díszítettek. Az épület Deák téri homlokzata az emeleten 7, a sarokrészen 2 ablaktengelyes, a homlokzat két oldalán a két szélső ablakot közösen, a középső ablakot, s a sarokrséz középső fülkéjét egymagában a főpárkányig felnyúló, rusztikázott pillérek keresztezik.

Az ablakok fölött, a pillérek közti téglalap alakú mezők szárnyas női ablakokkal, szőlőfürtökkel, s – levelekkel, – indákkal díszítettek. A sarokrészen középen félköríves fülkében kőváza látható levélcsokorral. E fülke fölötti és a Deák téri homlokzaton a középső ablak fölötti mezőkben az építés dátuma olvasható („ANNO DOM MCMIII”) szőlőfürtökkel, – levelekkel közrefogva. Az épület homlokzatán a főpárkány felett tömör mellvéd fut végig, melyet a Deák téri oldalon és a sarokrészen középen háromszög oromzatú, kőoromdíszes, íves padlásablakkal áttört elem díszít. 1992 óta helyi védelmet élvez az épület. (Forrás: utisugo.hu)




nagykanizsa muskátli cukrászda 2
Kedves Kanizsaiak! Elérkeztem a régi kanizsai szórakozó helyeket bemutató és megemlékező írás-sorozat méltán legnagyobb figyelmet érdemlő üzletéhez, ez pedig a Muskátli Cukrászda, a Musi ahogyan a kanizsai emberek hívták.

A fenti történeti áttekintő után következzék, ahogy én emlékezem erre az igazán nagy forgalmú helyre. Ez a hely generációknak nyújtott szórakozási, találkozási lehetőséget. Én a hetvenes és nyolcvanas években dolgoztam a ZMSZVV vállalatnál  (Zala Megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat) mint hűtőgépszerelő és karbantartó.
Így hát munkám miatt is, és személyes okok miatt is sokat jártam e helyre.

Az üzlet vezetői voltak: Móricné, Tamásné, (Juci néni), Macsekné Marika, Galamb Laci, Joós Lajos és felesége Éva.  Ezekre a nevekre emlékezem vissza. Valamikor a hátsó részében működött a cukrászüzem, ahol a fagylaltot is keverték és kannákban szállították ki az üzletekbe.

nagykanizsa muskátli cukrászda 3

Sok dolgozó megfordult ezen a helyen.  A teljesség igénye nélkül sorolnék fel neveket. Pultosok : Csizmadiáné Marica, aki innen ment nyugdíjba és talán a legtöbb időt ő töltötte le ebben az üzletben. Azután Tiszainé Kati,  (Marika) ( vezetéknevére már nem emlékezem) Rózsika, Jobbágy Erika és Kantó Erika és még sok tanuló lány.

Pincérek : Dávidovicsné Panni, Lábodiné, Eta, Tóthné Gabi, Kissné Marika, Lukácsiné Piri, Vincek Zsuzsa, azután Adrienn, a vezeték neve nem ugrik be. Ezekre a nevekre emlékezem, elnézést kérek azoktól akiket netán kihagytam a felsorolásból.

A Muskátli rendkívül nagy forgalmú hely volt akkoriban A törzsvendégek közül néhány név: Nardai Rózsi néni aki Balázsovits Lajos színművész nagynénje volt és aki mindig Perényi fogász feleségével érkezett délelőttönként. Buzek Dénes Nagykanizsa híres fotósa, aki napi vendége volt, nagyon sok akkori kisiparos törzshelye volt. Vámos Pista  (mindenki így hívta) azután élete vége felé sokszor megfordult az üzletben Horváth Sándor a volt Zalahús kanizsai vezetője.

nagykanizsa muskátli cukrászda 4
Sokáig lehetne sorolni azoknak a kanizsai polgároknak a neveit, akik ide jártak. Fiatalok találkahelye volt, Gabinak a hosszú hajú pincérnőnek mindenkihez volt egy kedves szava. Rengeteg fagylaltot eladtak ebben az üzletben. Emlékszem egy május elseje utáni napon én cipeltem le a fagyi pénzt, az aprót a postára, bizony alig bírtam el a zsákot. Egy nyári nap 20-25 keverés fagyi is elfogyott.

Sokat javítottam a fagyi gépeket. Volt egy hosszú süteményes vitrin a bejárattól balra amiben nagyon finom sütik lapultak, isteni volt a csoki krémjük, no és a krémesek!! Később üzemelt itt játékautomata is. A személyzet, a lányok megfigyelték azt, hogyha hirtelen lekapcsolják az áramot a gépről akkor az ad pénzt. Így hát egyikük odaállt a kismegszakítóhoz és egy jelre be és kikapcsolta a gépet. Így jutottak egy kis pluszhoz!

nagykanizsa muskátli cukrászda 5

Finom presszókávét főztek a hagyományos három karos gépen. A berendezés is hangulatos volt, a székek a cég asztalosának Csík Józsi bácsinak a keze munkáját dicsérik. Én vettem belőle hat darabot az üzlet átalakításakor, mai napig a konyhám díszei..

Ebben az üzletben is volt wc-s néni, mégpedig egy szepetneki lakos Regina néni, aki vasszigorral őrizte a megkönnyebbülés szentélyének „kapuját”. Az üzlet átalakítása után Jós Lajos vitte az üzletet egészen annak bezárásáig, de ez a Muskátli már nem ugyanaz volt mint a régi.

A város akkori vezetőinek a szégyene ,hogy hagyták tönkremenni ezt a patinás, nemzedékek szórakozását biztosító cukrászdát. Én így gondolom.
(Írta: Pusztafi Attila. Fotók: panoramio, utisugo)

Bemutatták a volt kanizsai tanácselnök könyvét

Mózes Pál, a Nagykanizsát 27 éven át vezető volt tanácselnök A politika valóságában című könyvének volt ünnepélyes könyvbemutatója a Honvéd Kaszinóban május 23-án (hétfőn) 17 órakor.

mózes pál nagykanizsa tanácselnök 1

mózes pál nagykanizsa tanácselnök 2
A tükörterem majdnem megtelt az érdeklődőkkel. Laudációt Papp Ferenc, a HSMK nyugalmazott igazgatója mondott, majd Büki Erzsébet beszélgetett a Mózes Pállal.

mózes pál nagykanizsa tanácselnök 3

mózes pál nagykanizsa tanácselnök 4
A közel kettő órás könyvbemutató után Mózes Pál dedikált könyvét vásárolták meg sokan.
A könyvbemutató kötetlen beszélgetéssel ért véget.
(Kép, szöveg, videó: Vízvári József – Pipás)

Könyvet írt a volt nagykanizsai tanácselnök

A Nagykanizsát 27 évig tanácselnökként irányító Mózes Pál, „A politika valóságában” című könyvének lesz  május 23-án (hétfőn) 17 órakor a Honvéd Kaszinó „Tükör” termében ünnepélyes könyvbemutatója.  
A könyv elkészülte apropóján kérdeztem Mózes Páltól, mi inspirálta ennek a könyvnek a megírására.

nagykanizsa mózes pál tanácselnök

– Nyugdíjasként sok időm lett, hogy mérleget vonjak a 70-es 80-es évek Nagykanizsa gazdasági és politikai fejlődéséről, életéről. Megadatott nekem az a megtiszteltetés, hogy 27 évig vezethettem a várost. Ma is sokat járom a várost, nagyon sok emberrel találkozom, és az emberek életének, gondjainak olyan mélységű részleteit ismertem meg, amit munkakörömben, tanácselnökként sohasem. Az emberekkel történő napi beszélgetések során merült fel e könyv megírásának a gondolata. Arra kértek az emberek, hogy írjam meg, mi történt akkor a városban, mi történt itt velünk, kanizsaiakkal, hogyan éltünk. Arra kellett rájönnöm, hogy igaza van az embereknek. Mint a város egyik irányítója, felelős voltam a kanizsai emberek sorsáért, életéért. Az emberek kérései után éreztem azt, hogy meg kell írnom ezt a könyvet. És bízom abban, hogy ezzel is segíthetem Nagykanizsa fejlődését.

– Milyen jellegűek voltak az önhöz forduló emberek kérdései, észrevételei?

Nagyon meglepődtem azon, hogy az emberek  döntő többsége nosztalgiával gondol az elmúlt időszakra. Akkor mindenki dolgozhatott, mindenki érvényesülhetett, mindenki tovább tanulhatott, aki ehhez kedvet, ambíciót és tehetséget érzett. És nem csak a magam korosztálya, hanem a fiatalabb emberek is gyakran állítanak meg az utcákon, és teszik fel a kérdéseiket. Nagyon meglepett, hogy milyen sok a panasz az itt élő emberektől. Nem erre számítottak. Minden olyan városi vezetés, akik egy város sorsát, jövőjét a város lakosságával együtt tudja  és akarja megvalósítani, azok járnak a jó úton. Akkor mi ezt az elvet követtük. Abban az időben sok ötlete volt az embereknek, akik felkeresték a város vezetőit és elmondták, mit, hogyan szeretnének, a város vezetői felhasználták az emberek észrevételeit és igyekeztek azokat megvalósítani. Azt hiszem, ezt a „szokást” ma is érdemes lenne, nem ártana újra alkalmazni. Büszke vagyok, büszke lehetek Nagykanizsának erre az időszakára, amely olyan város lett, olyan várossá fejlődött, amely előre gondolkodott, előre nézett, és meg tudta önmagát valósítani.
Erről az időszakról szól ez a könyv. Bízom abban, hogy ezzel a munkámmal segíthetek, segítségére lehetek Nagykanizsának.

(Vízvári József – Pipás)

A korzózás íratlan szabályai Nagykanizsán

A korzózásnak is megvoltak az íratlan szabályai Nagykanizsán. 1909-ben a Zala című lap munkatársa a férfiak köszönésére vonatkozókat gyűjtötte csokorba. Az írás helyenként talán túlzó, de biztosan nem alaptalan.

nagykanizsa korzózás

Előbb a köszönés fokozatairól értekezett. Ezekből ötöt talált a szembejövő társadalmi súlyának függvényében:

1. Az ember a mutató ujjával megböki a kalapja szélét, de nem szól semmit.

2. Az ember a mutató ujjával megböki a kalapja szélét és biccent a fejével, vagy így szól: Jónap.

3. Az ember megemeli a kalapját és mondja: Jónapot, vagy vanszerencsém.

4. Mély kalaplevétel a következő szöveggel: Ah, van szerencsém, alázatos szolgája!

5. Mély kalaplevétel, boldog felkiáltással: Alázatos szolgája, nagyságos uram, hogy parancsol lenni? Valóban nagyszerű színben van!

Ezt követően a köszönés nem kevésbé fontos időrendjét elemezte. Itt három változatot tudott elkülöníteni:

1. Határozottan elvárjuk, hogy nekünk köszönjenek.

2. Egyszerre köszönünk.

3. Mi köszönünk először.

Mivel a második változat kivitelezése – szemben a másik kettővel – okozhatott gondot, erre pontos receptet is adott:

„Az egyszerre való köszönés úgy történik, hogy két kilométernyiről boldogan mosolyogni kezdünk egymásra és mi megbökjük a kalapunkat, mire a másik azt mondja: Jónapot.

Dívott ekkoriban a déli korzózás is. Jobbára férfiak művelték. Munkahelyéről lógó hivatalnok szinte mind – vélte az újságíró. (Nagykar)

A Rózsakert

A Rózsakert vagy Szever, ahogy a kanizsaiak nevezték, e hely is népszerű egységnek számított városunkban.
Volt egy talponálló része, egy elülső étterem része, egy hátsó külön bejáratú étterem rész és egy nagyon szép kerthelyisége.
Rengeteg vendég volt abban az időben, olcsó volt,  jól főztek, jó zene volt.

nagykanizsa rózsakert szever
Egyszer egy jó ismerősömmel iszogattunk az első részben, úgy hívták, hogy Pipó Kálmán, aki a helyőrségi zenekar tagja volt, kiváló zenész.
A zongorista, úgy emlékezem akkor Gubacs, átengedte neki a helyét. Kálmán úgy játszott, hogy a vendégek tapsviharral fogadták játékát. Sajnos már ő sem él.

Visszatérve a témához, esténként a hátsó rész megtelt szórakozni vágyó emberekkel. Az is igaz, hogy járt oda egy két kanizsai vagány mint például Valentin Tibi (Zsizse) vagy pl. Benkó, akik gyakran kezdeményeztek verekedést az étteremben.
A talponálló részben a pult mögött Pestiné Irén volt. A konyhások közül most nem ugrik be több név, talán Hokkman Mária, mint tanuló és ha jól emlékezem Fliszár Jani is dolgozott a konyhán.
Az üzlet vezetője akkor Varga Laci volt, de több üzletvezető is vitte ezt a helyet. A kerthelyiség nagyon szép volt a rácsos boxokkal, futó rózsákkal. Tekepálya is ki lett alakítva, ahol Toncsi a mindenes állítgatta a bábukat. Úgy tudom, családja nem volt, a Szever udvarban húzta meg magát egy kis kamrácskában, cserében elvégzett minden munkát, megbízható volt. Kapott ételt is.
Abban az időben a kanizsai buszmegálló pont a Szever előtt volt, ezért aztán igen nagy forgalmat bonyolított le. Amikor megnősültem 1979 – ben itt volt az esküvői vacsora a hátsó részben. Aztán ez a hely is megszűnt , mint annyi más jó szórakozó hely városunkban. Ezzel a hellyel kapcsolatban ennyire emlékezem.
Egy kis megjegyzés a végére.
Egyszer éjszaka a barátaimmal meglehetősen jókedvű állapotban jöttünk ki az étteremből és a boltíves kapualjban nótázni kezdtünk. Pár pillanat alatt ott voltak a rendőrök ,szabálysértés miatt jelentettek fel minket, merthogy „zavartuk dolgozó társaink éjszakai nyugalmát” . Ez állt a büntetés indoklásában. Az összeg majdnem félhavi fizetésnek felelt meg amire megbüntettek! (Írta: Pusztafi Attila)

1 3 4 5