Régi Május elsejék Kanizsán

Igazi népünnepély volt Május elseje, a dolgozók ünnepe országszerte, így Nagykanizsán is. Bár kötelező volt a felvonulás, de nem vették túl komolyan az emberek. Egyszer nekem is a kezembe nyomtak egy Lenin képet, amit aztán a főúton való végighaladás után rögtön le is tettem egy kapualjba és leléptem.

(Május elsejei felvonulás Nagykanizsán. Fotó: Vízvári József)

Színes léggömbök, zászlóerdő, transzparensek az élen vonulóknál feliratokkal, például ilyenekkel, hogy „Előre a negyedik öt éves tervért” .
Tíz méterenként munkásőrök az út mentén kifeszített kötél kordon. Így festett a kép.

A vállalatok feldíszített, leengedett oldalfalú teherautókkal vonultak, rajt éneklő dolgozók és az a termék, amit az adott vállalat gyártott. A hangosbemondó érces hangon üdvözölte az épp akkor haladó vállalat dolgozóit, vezetőit, méltatva a szocialista munkaversenyben, és a brigádmozgalomban elért eredményeit. Ilyenkor kitüntették a vállalatok vezetőit és sokat a dolgozók közül is. Mindezt tették a szakszervezet ajánlásával.

(Nagykanizsán anno a Rozgonyisok is vonultak)

Lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni amit most írok, de akkor megbecsülték az értéket termelő, dolgozó embert nem úgy, mint most. A felvonulás végeztével az emberek az ebéd elfogyasztása után elmentek a Majálisra.
Annak idején városunkban Nagykanizsán ez a városhoz közeli Csónakázó tónál volt, ahová ingyen buszok vitték ki a dolgozókat. A város éttermei ilyenkor kitelepültek, ehhez a sátrakat a munkásőrség és a honvédség biztosította. A dolgozók jegyet kaptak, amit virslire, debrecenire, sörre lehetett beváltani Volt, hogy csak egy sátor ezer liter sört eladott.

(Május elsejei felvonulás Kanizsán. Fotó: Pusztafi Attila)

Ilyenkor én is kint voltam ügyeletben, ha elromlott egy hűtő, akkor megjavítottam. Elmondhatom, hogy az emberek vidáman, felszabadultan töltötték el ezt a jeles napot. A vendéglátás ilyenkor óriási forgalmat bonyolított le. Volt úgy, hogy a Muskátli Cukrászda ezen a napon, csak fagylaltból százezer forintot csinált, pedig ez akkor nagy pénz volt.

Az embereknek nem volt magas a fizetése, de mégis el tudtak menni családostól étterembe, presszóba. A Csótónál késő estig forogtak a ringisek, a sátrakból a gyerekeknek műanyag játékokat árultak, és szólt a zene. Vidám emberek hada ünnepelte a munka ünnepét.
Városunk ma már nem ott tartja meg a rendezvényt ” a munka ünnepét”.  Azért használok idézőjelet, mert mára városunkban – összeszámoltam – tizennégy üzem, gyár szűnt meg vagy átalakult elvéve ezzel a dolgozók megélhetését.

Ezért ma már Május elseje, már nem az az ünnep, mint ami régen volt.
(Írta: Pusztafi Attila)

Elkészült az egykori kanizsai várat bemutató grafikai rekonstrukció

Elkészült a már több mint 300 éve elpusztított egykori kanizsai vár és várkastély három korszakát bemutató, háromdimenziós grafikai rekonstrukció, amelyet pénteken mutattak be Nagykanizsán sajtótájékoztatón.
A lehető legpontosabb történelmi hűséggel megalkotott digitális rekonstrukció a város tulajdonában lévő Netta-Pannonia Környezetvédelmi Kft. megrendelésére készült – mondta Horváth Balázs, a társaság ügyvezetője, emlékeztetve, hogy a cég jelenlegi telephelye az egykori építmény területén fekszik, két éve a város múzeumával közösen egy önálló vártörténeti bemutatóhelyet is kialakítottak itt.

Balogh András, a Pazirik Kft. ügyvezetője elmondta: cégük mintegy 70 történelmi épület – köztük 20 vár – grafikai megjelenítését valósította meg eddig. Kiemelte: a rendelkezésre álló dokumentumok, képek alapján a 900 négyzetméter alapterületű várkastély 1380-as és 1440-es állapotát, valamint a később köré épült, nagyjából 900-szor 600 méteres területet elfoglaló vár 1600-as képét adja vissza a munkájuk. A hozzávetőlegesen 1500 munkaórát igénylő grafikai ábrázolásokat hosszú évtizedek régészeti, kutatói, történelmi munkáira alapozták.

Kelenik József, az egri Dobó István Vármúzeum igazgatóhelyettese, a kanizsai várral 1988 óta foglalkozó szakértő rámutatott: a ma már nem létező kanizsai erődről mintegy 200 oldalnyi írásos dokumentum maradt fent, de a korábbi régészeti kutatásokat és a korabeli ábrázolásokat is felhasználták, hogy a lehető legpontosabban tudják megmutatni, milyen is lehetett egykor az építmény.

Egyedül a várkastély épült kőből és téglából, az öt bástyájú várfal építéséhez azonban csak földet és fát használtak, ezért is tűnhetett el viszonylag gyorsan a nyoma. A kisebb épületeket, a térképeken, rajzokon jelölt kutat vagy a vár bejáratát sok esetben csak úgy tudták megjeleníteni, hogy a máig fennmaradt hasonló építmények részleteit vették alapul – említette a kutató.

Cseresnyés Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium munkaerőpiacért és képzésért felelős államtitkára, Nagykanizsa országgyűlési képviselője nagyszabású tervek első lépéseként beszélt a most elkészült digitális rekonstrukcióról, hozzátéve, hogy a várost vonzó idegenforgalmi célponttá tehetné, ha újjáépülne a várkastély. Felidézte, hogy régi terve ez a városnak, “kézzel foghatóvá tenni” a történelmet, Kanizsa várát és mítoszát, amelyhez olyan személyiségek kapcsolódnak, mint Kanizsai Dorottya, a mohácsi vész egyik hőse vagy Thury György, Kanizsa egykori várkapitánya.

A város napjára időzített bemutató kapcsán Dénes Sándor polgármester arról beszélt, hogy 1245-ben, IV. Béla adománylevelében tűnt fel először Kanizsa neve, ezt ünneplik ezekben a napokban a városban. Az egykori várat ugyan az 1700-as évek elején elpusztították, de Nagykanizsán jó néhány olyan épület áll még ma is, amelynek kövei az egykori várból származnak.

Horváth Balázs az MTI kérdésére elmondta: a digitális rekonstrukciót várhatóan a jövő héten tárják a nagyközönség elő a www.kanizsavar.hu oldalon. A tervek szerint háromdimenziós nyomtatással makett is készül, illetve a továbbiakban animációra, valamint virtuális várlátogatásra is szeretnék alkalmassá tenni a grafikai munkát. MTI

A Pollák-ház freskói

A nagykanizsai Deák tér északi oldalán található a Ludwig Schöne bécsi építész tervezte eklektikus stílusú egykori Pollák-ház. 

Az épület külsőségében többször is megújult, több színre is átfestették és jelenleg így néz ki.

A Pollák ház nagyon egyedi kivitelezésű festett díszes freskóit, falait érdemes megnézni mert kis városunkban ritkaságnak számít.

Az épület rövid története:

A Deák tér 10. szám alatti földszintes épületet Theodorovicz György városi tanácsos építette, majd 1889-től Kohn Lipót lisztkereskedő tulajdona volt.

Tőle vette meg Pollák József, aki az épületet lebontatta és Ludwig Schöne bécsi építész tervei alapján készíttette el az eklektikus stílusú palotát.

Az 1896-ban felépült Pollák-ház erkélye felett az ablakok között egy kariatidát formázott meg az alkotó. Felette egy címerre hasonlatos forma van kialakítva, melynek közepén építtető PJ monogramja olvasható.

A harmonikus térhatású, Kanizsa belvárosát, a Fő utat meghatározó épület belsejéről Varga Györgytől kaptunk fotókat. Köszönjük szépen!

Vándorkiállítás mutatja be a Batthyány-uradalmakat Nagykanizsán

A tavaly Körmenden, majd Siklóson szerepelt, a Batthyány-család uradalmait bemutató vándorkiállítás helyi múzeumi kincsekkel kibővített tárlata nyílt meg kedd este Nagykanizsán, a Thúry György Múzeumban.

(Batthyány Lajos miniszterelnök Barabás Miklós festményén. Fotó: Wikipédia)

A Dunántúl számos településén, valamint a mai Ausztria és Szlovénia területén összesen tizenegy uradalmat és a köréjük szerveződő településeket birtokló Batthyányakról Balogh László, a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium igazgatója felidézte: 1452-től 1966-ig 30-35 jeles személyiséget adott a hazának a főnemesi család.
Bár “nem szerették” őket a kanizsaiak, hiszen adót kellett nekik fizetni, mégis számosan közülük mecénásként, iskolaalapítóként, templomépítőként, illetve Magyarország vezető politikusaiként “a nemzet ügyeiért is komoly áldozatokat hoztak”. Utalt például a szegények orvosaként boldoggá avatott Batthyány-Strattmann Lászlóra, illetve Batthyány Lajosra, aki 252 évvel ezelőtt a róla elnevezett kanizsai gimnáziumot, Vas, Zala és Somogy vármegye első középiskolájaként megalapította.

Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának igazgatója egyebek mellett azt fejtegette, hogy a család hercegekből, grófokból állt, de birtokaik soha nem voltak csupán egyetlen kézben. A kezdetben a Dunántúl középső részén birtokokkal rendelkező Batthyányak a török miatt először a nyugati országrészekben gyarapították vagyonukat, majd később a Dunántúl déli területein. Nevük házasság és öröklés révén egészült ki a Strattmann-család nevével.

Az igazgató hozzátette: a középkorban az ország váruradalmakból állt, amelyekhez nagyon sok falu és jobbágy tartozott. Az uradalom birtokosa azonban nemcsak adót szedett, de gondoskodott is a jobbágyairól, a felszabadított parasztokból sereget szervezett, amely az országot is védte. Mindemellett kulturális értékeket is közvetített, hiszen például neves építészeket, művészeket bízott meg a templomépítésekkel.

A vándorkiállítás előzményei kapcsán Móricz Péter, a körmendi Batthyány-Strattmann László múzeum igazgatója azt mondta: tavaly volt a 300. évfordulója annak, hogy a Batthyányak Körmendre helyezték uradalmaik központját. Ennek kapcsán először ott nyílt meg a magyar- és németnyelvű tárlat, ami februárban Siklóson volt látható, majd Nagykanizsáról Németújvárra (Güssing) megy tovább.

A kastélyok, várak, templomok képeit, a birtokok működéséhez szükséges számos eredeti dokumentumot, térképeket és tervrajzokat is felvonultató tárlat Nagykanizsán a kiállításnak helyet adó Thúry György Múzeum relikviáival is kiegészült, egyebek közt két nagyméretű eredeti címerrel. MTI

A város történetíróira emlékeznek

Domborműavatással, könyvbemutatóval, történettudományi előadásokkal emlékeznek a könyvtár névadójára, a 90 évvel ezelőtt elhunyt Halis Istvánra és a 180 esztendővel ezelőtt született Cser Józsefre szombaton Nagykanizsán, a városi könyvtárban.

Az emléknapon avatják fel Turi Török Tibor szobrász Halis Istvánról (1855-1927) készült domborművét, a keszthelyi múzeumtulajdonos adománya a könyvtár belső terét díszíti majd – mondta el Czupi Gyula igazgató az MTI-nek.

Hozzáfűzte: bemutatják a könyvtár névadójának 1898-ban, Szines mozaik Nagy-Kanizsa történetéből címmel megjelent kötetének reprint kiadását. A 19. századi munka a város történetének egy-egy szakaszát meséli el: egyebek mellett felidézi a törökvilág előtti időszakot, leírja a gólyalábazás hagyományainak kialakulását. Hosszú évtizedeken át Halis István kötete számított a legnagyobb összefoglalónak Nagykanizsa városáról, melynek reprint kiadása kifejezetten a jubileumi év tiszteletére jelent meg – hangsúlyozta Czupi Gyula.


Beszélt arról is, hogy a helytörténész, várospolitikus, író egész életét a város szolgálatában töltötte, a könyvtár Halis István műveit igyekszik digitálisan is hozzáférhetővé tenni.

A szombati rendezvényen a 180 esztendővel ezelőtt született Cser Józsefről (1837-1913) is megemlékeznek. A nagykanizsai származású krónikás az 1894-ben írt újságcikksorozatot az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről. Cser József a szabadságharc idején 11 esztendős kisdiák volt, édesapja a város tisztviselőjeként, strázsamestereként szolgált.

A történetet visszaemlékezései, személyes emlékei nyomán jegyezte le, kötetbe gyűjtött írásait 2009-ben adták ki Nagykanizsa a szabadságharc alatt címmel. A későbbi években Veszprémben néptanítóskodott, relikviákat gyűjtött, emellett az 1860-as évek elejétől csaknem 30 esztendőn át rendszeresen feljegyezte a napi időjárási adatokat. Az utolsó fellelt bejegyzését 1903-ban keltezte – mondta el a könyvtárigazgató.

A szombati emléknapon Kovács Győző Gyula Találkozásaim Cser József tanító úrral című előadásában az időjárás-történeti feljegyzésekről is beszél. Kunics Zsuzsanna és Tugya Beáta Halis István életéről tart előadást, Kardos Ferenc pedig a könyvtár névadójának írásiból olvas fel részleteket. MTI (Fotó: Halis István Városi Könyvtár – Facebook)

Kanizsa a 60-as években

Érdekes és értékes fotókat kaptunk a 60-as évek Nagykanizsájáról.

A ritka fényképeket Szombath Tibor töltötte fel a KanizsaPress Facebook oldalunk látogatói bejegyzései közé.

A fotókat Olsvay Endre készítette.

Továbbra is szeretettel várjuk Olvasóink információit, fotóit e-mail címünkön, amely a következő:

info@delzalapress.hu

Infókat, fotókat várunk a KanizsaPress Facebook oldalára privát üzenetben is.

Következzen néhány egyedülálló fotó a 60-as esztendők Kanizsájáról.

A Csótó története

Helytörténeti kötet megjelentetésére készül dr. Papp Attila. A Csónakázó-tó történetét szeretné papírra vetni – Csónakázó-tó: Múlt, jelen, jövő – címmel. Ebben a témakörben kéri a nagykanizsaiak segítségét.


Arra hívja fel az idősebb, de akár a fiatalabb korosztály képviselőit, hogy aki archív fotókkal, vagy akár egy érdekes történettel, élménybeszámolóval rendelkezik a „Csótó” történetének a rendszerváltásig (1989 – a tó lecsapolása, majd kitisztítása utáni év) terjedő időszakáról, az jelentkezzen.

A szerző-szerkesztő elektronikus levelezőcímére várja a fotók digitalizált változatát, vagy a névvel is vállalt történeteket: kötődjenek ezek akár a meder kialakításának, vagy az 1984-es avatás utáni május elsejék valóságának időszakához.
A szerző arra is vállalkozik, hogy a fotók, archív felvételek tulajdonosainál jelentkezik, és segít a felvételek digitalizálásában, vagy akár a történések papírra vetésében. Jelentkezni, fotót küldeni, vagy akár érdeklődni a pappati1977@freemail.hu e-mail címen, illetve a 06-30-39-22-771 telefonszámon lehet március 31-ig.

(Fotó: archív. Győrfy Éva)

Ment a gőzös Kanizsára

Nagykanizsa mindig is fontos vasúti csomópont volt.

Most olyan régi, történelmi fotókhoz és képeslapokhoz jutottunk hozzá, amelyek a régi nagykanizsai vasútról, a mozdonyokról és a pályaudvarról készültek.

A fotók, üdvölő lapok gyűjtői: Kánnár Attila, Tarnóczky Attila, Szombath Tibor, Török Tibor, Korpavári Attila, Vizvári József és még sokan mások…

Aki szeretne egy csodálatos képes albumot Nagykanizsáról, annak jó szívvel ajánljuk Vízvári József (Pipás) Üdvözlet Nagykanizsáról című 228, A/4-es méretű fotóból álló kiadványát, amely a 06/30/413-6995-ös telefonszámon rendelhető meg.

(A kanizsai vasúti pályaudvar 1880-ban)

(A kanizsai vasútállomás épülete 1890-ben)

(A kanizsai vasúti pályaudvar külső képe 1905-ben)

(Pillanatkép a kanizsai vasútállomásról 1914-ből)

(Konflisok – fiákerek – a kanizsai vasútállomás előtt 1914-ben)

(A kanizsai vasúti peron 1914-ben)

(A kanizsai vasúti pályaudvar 1900-ban)

(Gőzmozdony indul a kanizsai vasútállomásról 1900-ban)

(Az Erdész utcai vasúti átjáró 1969-ben)

Kanizsai időutazás

Ismét régi, eddig még alig látott fotókhoz jutottunk, amelyekkel egy kis időutazásra hívjuk Olvasóinkat.

A fotók gyűjtői: Kánnár Attila, Tarnóczky Attila, Szombath Tibor, Török Tibor, Korpavári Attila, Vizvári József és még sokan mások…

Aki szeretne egy csodálatos képes albumot Nagykanizsáról, annak jó szívvel ajánljuk Vízvári József (Pipás) Üdvözlet Nagykanizsáról című 228, A/4-es méretű fotóból álló kiadványát, amely a 06/30/413-6995-ös telefonszámon rendelhető meg.

nagykanizsa-ady-utca-regen(A mai Ady utca 1920-ban)

nagykanizsa-kazinczy-csengeri-sarok(A Kazinczy -Csengery utcai sarok 1905-ben)

nagykanizsa-kazinczy-zrinyi-utcai-sarok(A Kazinczy – Zrínyi utcai sarok 1898-ban)

nagykanizsa-vasemberhaz-regen(A Vasemberház 1900-ban)

nagykanizsa-nagyposta-ady-utca(Az Ady utcai nagyposta 1924-ben)

nagykanizsa-ady-utca-1920(A mai Ady utca az 1920-as években)

nagykanizsa-zrinyi-iskola-regi-foto(A Zrínyi iskola 1900-ban)

nagykanizsa-zrinyi-iskola-regen(A Zrínyi iskola az 1920-as években)

nagykanizsa-ady-utca-regen(Az Ady utca látképe 1907-ben)

nagykanizsa-ady-endre-utca-regen(Az Ady utca az 1950-es években)

nagykanizsa-ady-zrinyi-sarok(Az Ady – Zrínyi utcai sarok 1961-ben)

nagykanizsa-ady-zrinyi-utca(Az Ady – Zrínyi utcai sarok 1961-ben)

Könyvet írt a kanizsai Kocsis Katalin

Kocsis Katalin könyvtáros, pedagógus neve nem ismeretlen a kanizsai emberek előtt. Nagykanizsa története, múltjának feldolgozásai, híres itt élt emberek történeteinek feldolgozását tartja egyik legfontosabb feladatának. És ezzel egy olyan űrt tölt be, ami nélkül mindannyian szegényebbek lennénk. Most egy újabb nagy érdeklődésre számot tartó kis könyve jelent meg. Nagykanizsáról európai színpadokra címmel. Erdősy Eugénia nagykanizsai származású híres operaénekesnő, aki 27 éves korában hunyt el 1886-ban. A könyvbemutatón Czupi Gyula a Halis István könyvtár igazgatója mutatta be a szerzőt és beszélgetett az írónővel a könyv megszületéséről.
A könyvbemutató előtt Kocsis Katalin röviden mesélt Erdősy Eugénia életéről lapunknak.

nagykanizsa-kocsis-katalin-konybemutato-1

– Eugénia élete már régebben is foglalkoztatott és úgy éreztem, mindazt, ami a levéltárakban fellelhető róla írásos anyag, azt össze kell gyűjtenem és egy könyvben meg kell írnom Erdősy Eugénia életét, történetét. A nagykanizsai temetőben bukkantam rá a sírjára. Sajnos nagyon el van hanyagolva, benőtte a borostyán. Több évi kutatómunka után sikerült Eugéniáról szinte a feledés homályából ennyi mindent kideríteni.
Most már úgy érzem, hogy érdemes volt ezt a könyvet megírni.
Édesanyja született nagykanizsai asszony volt és Eugénia itt Nagykanizsán nevelkedett. Az is biztos, hogy több évig a mostani Kölcsey út 13 szám alatt laktak.
Igaz, az a régi ház már nincs meg. Innét származott ki Európába és aratott nagy sikereket híres nagyvárosok, így Berlin színpadán is, ahol ünnepelt sztár, primadonna volt. De nyáron mindig hazajött pihenni Nagykanizsára.
Itt is többször adott koncertet, nagyon ragaszkodott Nagykanizsához. Amikor tragikusan fiatalon meghalt, azt kérte utolsó kívánságként, hogy itt Nagykanizsán szeretne nyugodni, itt temessék el. Szerencsére testvérei teljesítették kérését.

nagykanizsa-kocsis-katalin-konybemutato-2

– Vannak további tervei olyan kanizsai emberek történeteinek feldolgozására, mint ez az oly fiatalon elhunyt kanizsai énekesnő?

– Hajaj. – Tudod, milyen névsorom van? Eugénia is csak egy fejezet lett volna a kanizsai zenei kötődésű híres személyek hosszú sorában tervezett könyvben.
A kutatómunka eredményeképpen döntöttem úgy, hogy Eugénia mindenképpen megérdemel egy önálló könyvet. És ezt a kutató munkát a továbbiakban is folytatom – mondta búcsúzóul Kocsis Katalin.

Kocsis Katalin könyve, – immár a harmadik – a nagykanizsai Czupi Gyula kiadó gondozásában jelent meg. (Kép és szöveg: Vízvári József)

1 2 3 4