Vándorkiállítás mutatja be a Batthyány-uradalmakat Nagykanizsán

A tavaly Körmenden, majd Siklóson szerepelt, a Batthyány-család uradalmait bemutató vándorkiállítás helyi múzeumi kincsekkel kibővített tárlata nyílt meg kedd este Nagykanizsán, a Thúry György Múzeumban.

(Batthyány Lajos miniszterelnök Barabás Miklós festményén. Fotó: Wikipédia)

A Dunántúl számos településén, valamint a mai Ausztria és Szlovénia területén összesen tizenegy uradalmat és a köréjük szerveződő településeket birtokló Batthyányakról Balogh László, a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium igazgatója felidézte: 1452-től 1966-ig 30-35 jeles személyiséget adott a hazának a főnemesi család.
Bár „nem szerették” őket a kanizsaiak, hiszen adót kellett nekik fizetni, mégis számosan közülük mecénásként, iskolaalapítóként, templomépítőként, illetve Magyarország vezető politikusaiként „a nemzet ügyeiért is komoly áldozatokat hoztak”. Utalt például a szegények orvosaként boldoggá avatott Batthyány-Strattmann Lászlóra, illetve Batthyány Lajosra, aki 252 évvel ezelőtt a róla elnevezett kanizsai gimnáziumot, Vas, Zala és Somogy vármegye első középiskolájaként megalapította.

Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárának igazgatója egyebek mellett azt fejtegette, hogy a család hercegekből, grófokból állt, de birtokaik soha nem voltak csupán egyetlen kézben. A kezdetben a Dunántúl középső részén birtokokkal rendelkező Batthyányak a török miatt először a nyugati országrészekben gyarapították vagyonukat, majd később a Dunántúl déli területein. Nevük házasság és öröklés révén egészült ki a Strattmann-család nevével.

Az igazgató hozzátette: a középkorban az ország váruradalmakból állt, amelyekhez nagyon sok falu és jobbágy tartozott. Az uradalom birtokosa azonban nemcsak adót szedett, de gondoskodott is a jobbágyairól, a felszabadított parasztokból sereget szervezett, amely az országot is védte. Mindemellett kulturális értékeket is közvetített, hiszen például neves építészeket, művészeket bízott meg a templomépítésekkel.

A vándorkiállítás előzményei kapcsán Móricz Péter, a körmendi Batthyány-Strattmann László múzeum igazgatója azt mondta: tavaly volt a 300. évfordulója annak, hogy a Batthyányak Körmendre helyezték uradalmaik központját. Ennek kapcsán először ott nyílt meg a magyar- és németnyelvű tárlat, ami februárban Siklóson volt látható, majd Nagykanizsáról Németújvárra (Güssing) megy tovább.

A kastélyok, várak, templomok képeit, a birtokok működéséhez szükséges számos eredeti dokumentumot, térképeket és tervrajzokat is felvonultató tárlat Nagykanizsán a kiállításnak helyet adó Thúry György Múzeum relikviáival is kiegészült, egyebek közt két nagyméretű eredeti címerrel. MTI

A rendszerváltást kutatták Nagykanizsán

A rendszerváltás vidéki történetét feldolgozva Nagykanizsán szervezett először kerekasztal-beszélgetést a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki) – mondta el a csütörtöki rendezvényt követő sajtótájékoztatón az intézet vezetője.

Bíró Zoltán felidézte, hogy 2013-ban jött létre a Retörki, amely a rendszerváltás előzményeit, az átmenet éveit, és részben a következményeket kutatja, illetve gyűjti és feldolgozza a dokumentumokat. Azokat eddig csaknem húsz kötetben mutattak be a nyilvánosságnak – tette hozzá.
A rendszerváltás és ezzel párhuzamosan az első szabad választásokon nyertes Magyar Demokrata Fórum (MDF) igen sokrétű történetét nemcsak Budapesten, központi szervezeteknél kutatják, megkezdték a vidéken zajlott események, folyamatok feltárását is. Ehhez eddig huszonöt egyéni interjú készült az ország több megyéjében, és Nagykanizsán sikerült először olyan kerekasztal-beszélgetést szervezni, amelyen az MDF helyi szervezetének egykori alapítói közül többen is részt vettek – ismertette Bíró Zoltán.

A Retörki vezetője – aki egykor az MDF ügyvezető elnöke volt – úgy fogalmazott: sokan megkérdőjelezik, hogy volt-e rendszerváltás. Erre a válasz az igen, mert megváltozott a politikai, gazdasági, társadalmi szerkezet, létrejött a parlamentarizmus, a többpártrendszer vagy az Alkotmánybíróság, és mindez együtt akkor is rendszerváltás, ha sokaknak „a következményeiben nem feltétlenül tetszik”.
Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az okokat kutatják, olyan tényekre igyekeznek irányítani a figyelmet, amelyek korábban nem kaptak nyilvánosságot. Nem foglalkoznak ugyanakkor az ügynökkérdésekkel – mondta, hozzátéve, hogy az egész társadalmat súlyosan érintő kérdés már akkor is inkább a privatizáció volt, amelynek „nagyon jól és tragikusan” jellemző példája a diósgyőri vasmű története, amelyről a jövő év első negyedében jelentetnek meg dokumentumokkal, tanulmányokkal, visszaemlékezésekkel teli kötetet.

A rendszerváltás vidéki történetét kutatva próbálnak pontos képet kapni az MDF történetéről is, arról a pártról, amely határozott programmal indult az első választáson, a legnagyobb tagsággal és a legtöbb szimpatizánssal rendelkezett, mégis „néhány év alatt teljesen tönkrement, mára gyakorlatilag megszűnt”. Dolgoznak ugyanakkor a Szociáldemokrata Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Párt történetének feldolgozásán is – tette hozzá Bíró Zoltán.
Mint kifejtette: a Retörki egyik legnagyobb feladata az archívum létrehozása volt, ahol már jelentős számú emlékirat, dokumentum, jegyzőkönyv, fénykép és videó található, de ide került például Püski Sándor könyvkiadó életének teljes dokumentációja is. Mindemellett szorosan együttműködnek a Lakitelken épülő archívummal, amelynek anyagát szintén a Retörki kezeli majd.

nagykanizsa-marosi-attila

(Marosi Attila)

Marosi Attila, az MDF nagykanizsai szervezetének egyik alapítója a sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy 1988 októberében hozták létre a párt nagykanizsai szervezetét, de a helyiek később a megyei szervezet megalakításánál is bábáskodtak. Az egésznapos kerekasztal-beszélgetés során igyekeztek feltárni, hogy „melyek voltak a szabadság kis körei” Nagykanizsán, vagy hogy mi minden történt az első kormányzati periódusban. A résztvevők jó néhány dokumentumot is hoztak és adományoztak a rendszerváltást kutató intézetnek – tette hozzá. MTI

Nagykanizsán is szeretnék bemutatni az egykori kanizsai vár kápolnájának oltárképét

Nagykanizsán is szeretnék bemutatni a több mint 300 éve elpusztított kanizsai várból megmentett oltárképet, amit jelenleg Marosvásárhelyen őriznek – közölte a Kanizsai Múzeumért Alapítvány elnöke szerdán tartott sajtótájékoztatóján.

nagykanizsa-var-oltarkep

(Az oltárkép)

Polay József felidézte, hogy

a törököktől 1690-ben visszafoglalt kanizsai vár kápolnájába jezsuita szerzetesek helyeztek el egy vélhetően Ausztriából hozott oltárképet. A várat és benne a kápolnát azonban 1702-ben lerombolták, ezért Körmendi Imre atya a festményt és más egyházi ereklyéket magával vitte új állomáshelyére, Marosvásárhelyre. Minderről a jezsuiták 1703-ban írott Historia Domus-ának első kötetében áll egy bejegyzés.

A kanizsai vár egyetlen, írással is igazolt eredetű emlékének történetét egy 1929-es nagykanizsai monográfiában is említik, de az elmúlt több mint fél évszázadban több alkalommal megerősítették Marosvásárhelyen is, hogy a főtéren álló Keresztelő Szent János-templom főoltárán látható kép a kanizsai várból származik. A Máriát a kis Jézussal ábrázoló barokkos kép 100-szor 120 centiméteres nagyságú és ma is kiváló állapotú.
A kép történetét újból felfedezve a Kanizsai Múzeumért Alapítvány egyik kuratóriumi tagja, Uzsoki Lászlóné kereste meg nemrég a marosvásárhelyi plébániát, ahol igazolták az oltárkép származását. Polay József ezzel kapcsolatban elmondta: egyeztetéseket kezdeményezett, hogy miként lehetne ismét bemutatni Nagykanizsán a festményt olyan módon, hogy az a marosvásárhelyi templom és Nagykanizsa érdekeit egyaránt kielégítse, de jelezte, hogy ez akár hosszú, államközi egyeztetéseket igényelhet. MTI

Próbaháború Nagykanizsán

A monarchia hadseregének 1908-as nagy királygyakorlata (a próbaháború, ahogy a helyi lap nevezte) százezernél több katona mozgatásával járt.
A hadgyakorlat vonulásai érintették a várost is. Érkezett mintegy 10000 katona, tisztek és lovak százai, rengeteg felszerelés (hetvenhat helyi fuvarost alkalmaztak ennek kanizsai mozgatására). Érkezett továbbá hölgyek százas nagyságrendű, a megszokott vendégektől elszakadni nem akaró csapata is.

nagykanizsa-katonai-leghajo-1

A közös hadsereg horvátországi egységei (az eszéki 13. és péterváradi 14. hadtest teljes egészében, valamint a fiumei 33. és a zágrábi 34. dandárokból kombinált vegyes hadtest) és más kisebb csapatok egy része csak átvonult, de túlnyomó többségük csak több napnyi gyakorlatozás után, szeptember 9-én és 10-én távozott. A gyakorlatok a városnak a lakott területeitől keletre és északra eső részein zajlottak. A rengeteg jövevény mindegyikét a város elszállásolni persze nem tudta, lettek sátortáborokba kényszerülők is. Egyikük a Katonaréten volt.
Adalék a városba érkezők számának érzékeltetésére, egy a gyakorlat végét követő esemény.
Rein Andor mészáros elismerő oklevelet kapott a hadsereg vezetésétől teljesítményéért. Előzőleg – legelőnyösebb ajánlattevőként – négy ezred ellátását bízták rá. Nem volt kis feladat, rövid idő alatt 700 marhát kellett levágnia.

nagykanizsa-katonai-leghajo-2

A szokatlan tömeg mellett is igazi szenzációt jelentett három katonai léghajó megjelenése. Ráadásul levegőben, repülve jöttek; Kiskanizsa, Palin és Sánc irányából közeledtek a városhoz. Volt, amelyik a kedvező szél hiányában négy keréken tette meg az utolsó kilométereket. A léggömbök felkeltették Gyenes Sándor törvényszéki bíró érdeklődését, aki fényképekkel örökítette meg a történéseket.
A fotók mára elvesztek, de kettő megjelent közülük az „Uj Idők” című hetilapban. Ezeket − a városi könyvtár révén megszerzett felvételeket − most itt láthatják.
(A léghajó előkészítése a Katonaréten történhetett. A másik kép készítésekor Kiskanizsán, a Hunyadi téren, kelet felé fordulva állt Gyenes.)
(Forrás: Kanizsa – vár vissza Facebook)

10 varázslatos régi képeslap Nagykanizsáról

Még 1890-es régi képeslap is szerepel azon csodálatos régi nagykanizsai levelezőlapok között, amit nemrég kaptunk.

A képeslapokon az egykori fotósok a város egy-egy varázslatos pillanatát örökítették meg, ami már Nagykanizsa történetéhez tartozik.

A képeslapok gyűjtői: Kánnár Attila, Tarnóczky Attila, Szombath Tibor, Török Tibor, Korpavári Attila, Vizvári József és még sokan mások…

Aki szeretne egy csodálatos képes albumot Nagykanizsáról, annak jó szívvel ajánljuk Vízvári József (Pipás) Üdvözlet Nagykanizsáról című 228, A/4-es méretű fotóból álló kiadványát, amely a 06/30/413-6995-ös telefonszámon rendelhető meg.

nagykanizsa képeslap 1

nagykanizsa képeslap 2

nagykanizsa képeslap 3

nagykanizsa képeslap 4

nagykanizsa képeslap 5

nagykanizsa képeslap 6

nagykanizsa képeslap 7

nagykanizsa képeslap 8

nagykanizsa képeslap 9

nagykanizsa képeslap 10

Volt egyszer egy kanizsai fagyizó

A hetvenes években Nagykanizsa főutcáján működött egy kis fagylaltozó. Bent a kapu alatt egy kis „bódé” volt felépítve. Ebben üzemelt.

Két aranyos, idős ember üzemeltette a ZMSZVV tulajdonában levő üzletet. Bráder Karcsi bácsi és felesége.
Mindketten cukrászok voltak és a Kisfaludy utcában laktak.
A városban az emberek csak így mondták: – „Ettem egy fagyit a kapu alatt”.
Nagyon finom fagyit árultak, amit akkor még főzött alap anyagból készítettek el.
Sokszor javítottam ezt a fagylaltgépet is és téliesítettem le szezon vége előtt.
Úgy emlékszem akkor szűnt meg amikor a helyére a mostani húsáruház épületét kezdték felépíteni.
(Írta Pusztafi Attila)

nagykanizsa fagyizó

Kanizsa szocreálban

Sokan mondják, hogy régen jobb volt. Van benne valami.

Megengedhettünk magunknak egy-egy éttermi ebédet, (a többség azért akkor is menüzött) megvoltak a családi nyaralások, bár fékek voltak a rendszerben, volt egyfajta szabadságunk is. Legalábbis így éreztük.

Kanizsán sok gyár működött, rengeteg embert foglalkoztatott, a fizetésekből viszonylag tisztességesen meg lehetett élni. Talán akkor élte egyik virágkorát a dél-zalai város.

Bár a most is hónapról-hónapra éldegélő  többségnek tényleg jobb volt  akkor mint most, a „szocializmus” mégiscsak egy illúzió volt és a bűvészmutatvány annyira balul sikerült, hogy a gengszterváltás után a felgyülemlett adósságba majdnem belerokkant az ország.

Most viszont sajnos csak a kiváltságosok élnek jól és kényelmesen és csak akkor kellünk nekik, ha szavazni kell, pedig az adófizetők, a mi pénzünkből röhögnek a pofánkba 1990 óta.

A 70-es, 80-as években készült úgynevezett szocreál fotókon így nézett ki Nagykanizsa.

A képek/képeslapok gyűjtői: Kánnár Attila, Tarnóczky Attila, Szombath Tibor, Török Tibor, Korpavári Attila, Vizvári József és még sokan mások…

Aki szeretne egy csodálatos képes albumot Nagykanizsáról, annak jó szívvel ajánljuk Vízvári József (Pipás) Üdvözlet Nagykanizsáról című 228, A/4-es méretű fotóból álló kiadványát, amely a 06/30/413-6995-ös telefonszámon rendelhető meg.

nagykanizsa szocreál 1

nagykanizsa szocreál 2

nagykanizsa szocreál 3

nagykanizsa szocreál 4

nagykanizsa szocreál 5

Csodás régi képeslapok Nagykanizsáról

Olyan régi nagykanizsai képeslapokhoz jutottunk hozzá, melyeknek egy részét biztosan nem látta a nagyközönség. Hetenként több ezer régi kanizsai fotóból válogatunk és osszuk meg azokat a Dél-Zala Press olvasóival.

A képek/képeslapok gyűjtői: Kánnár Attila, Tarnóczky Attila, Szombath Tibor, Török Tibor, Korpavári Attila, Vizvári József és még sokan mások…

A régi kanizsai fotókat bemutató első cikkünket itt nézhetik meg.

Aki szeretne egy csodálatos képes albumot Nagykanizsáról, annak jó szívvel ajánljuk Vízvári József (Pipás) Üdvözlet Nagykanizsáról című 228, A/4-es méretű fotóból álló kiadványát, amely a 06/30/413-6995-ös telefonszámon rendelhető meg.

nagykanizsa régi fotó 0

nagykanizsa régi fotó 1

nagykanizsa régi fotó 2

nagykanizsa régi fotó 3

nagykanizsa régi fotó 4

nagykanizsa régi fotó 5 jpg

nagykanizsa régi fotó 6

nagykanizsa régi fotó 7

nagykanizsa régi fotó 8

nagykanizsa régi fotó 9

Kanizsai repülési próbálkozások

A repüléssel a 20. század elején próbálkozók jó része még mindenféle célirányos képzettség nélkül engedett vágyainak.
Nagykanizsán is egy színész, a Kövesy-társulat tenorja, Faludi Károly (1872-1974) fogott repülőgép építésébe. A színész 1905-től kísérletezgetett álma megvalósításával.
Előbb kis modelleket konstruált, majd 1909-ben már egy „valódi” gépet állított össze. A hét méteres, motor nélküli alkotás képes volt egy-egy másodpercre elhagyni a talajt. Igaz, ehhez legalább ötven fok lejtésű hegyoldalra volt szüksége.

nagykanizsa repülés 1

Ilyen előzmények után készítette el Faludi 1910 nyarára háromfedelű, 25 lóerős motorral felszerelt gépét. Sikerében a városban indított gyűjtésnek is része volt. (Közben eldőlt az első magyarországi felszállásért zajló verseny. Az év januárjában saját tervezésű gépén a kőbányai repülőtéren levegőbe emelkedett Adorján János gépészmérnök.)
Faludi masináját előbb a gimnázium régi, akkor már nem használt tornatermében (Eötvös tér) megcsodálhatta a város támogató közönsége, majd a társulatával és a gépével Siófokra távozó színész ott kezdett felszállási próbálkozásokba.

„Midőn gépe egyszer több méter magasságra szökkent, a váratlan sikertől egészen frappírozott aviatikus egy pillanatra elvesztette uralmát a gép felett s ez nekiment egy akácfának.” Így tájékoztatta a kanizsai közönséget a helyi lap, hogy jelezze: megint gépet kell építeni, gyűjtés is újabb indul.
A legújabb masina Kanizsán készült, java Torma Pál asztalos Kinizsi utcai műhelyében. A motoron kívüli egyetlen fém alkatrészt a Merkur vasművek produkálta.
A repülőgép a Katonaréten emelt hangárba került. Az utolsó simítások elvégzése után, 1910. október 19-én jött el a felszállás ideje.

nagykanizsa repülés 2

A szerkezetet megszemlélők egy része – képzett aviatikusok, akárcsak Faludi – azt jósolta, hogy az nem lesz képes repülésre. A színész sem lehetett túlságosan magabiztos, mert a próbálkozás előtt még lefényképeztette gépét.
A balsikert várók ezúttal elégedettek lehettek. A repülőgép 100 méternyi gurulás után előrebukott és – ahogy fogalmazott a Zalai Közlöny tudósítása – minden összetörhető része összetört. Az üléséről idejében leugró Faludinak (csak könnyebben, a lábán sérült meg) volt módja Vértes Antal fényképészt előkeríteni, akivel új felvételt csináltatott gépe új állapotáról.

Fel se szállt, mégis lezuhant! E címmel tudósított másnap a lap és járult hozzá Faludi kísérletező kedve szegéséhez.

Fotók: Faludi gépe a Katonaréten 1910-ben és az idős színész.

(Forrás: Kanizsa – vár vissza Facebook)

Az Erkel azaz a Maszolaj

Fiatal koromban gyakran megfordultam barátaimmal az Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Házban. Nagykanizsán mindenki Maszolajként emlegette ezt a helyet. A fiataloknak számtalan szórakozási és kulturális lehetőséget biztosított ez az intézmény.

nagykanizsa erkel ferenc művelődési ház 3

Esténként óriási kártyacsaták és csocsó partik zajlottak. Amatőr festők állíthatták itt ki munkáikat, mint például Molnár Margit és Mórocné Bálint Éva . Különböző összejöveteleket,  színházi előadásokat is tartottak.
Itt alakult meg 1972-ben a Nagykanizsai Jazz Klub dr. Beke Árpád és Pék Pál vezetésével. (Ezt a kiegészítést megköszönöm Halász Gyulának, aki a kanizsai jazz élet igazi mindentudója. Működött itt filmklub is, remek filmeket lehetett megtekinteni. Köszönöm Gyula!)

IM000947.JPG

A nyolcvanas években diszkó működött az Erkelben. amit Kertész János vezetett, kiváló zenéket szedett össze. Az emeleten Ifjúsági klub volt, amit szintén János vezetett. Felléptek ismert előadó művészek pl. Koncz Zsuzsa, Eöry Szabó Zsolt, aki gitárjával és dalaival szórakoztatta a fiatalokat. Pol-beatot énekelt, ma már ezt a műfajt nem ismerik a fiatalok. Kiváló fotós, és ha jól tudom, ma a Nemzeti Színház fotósa.

Minden este itt tartózkodott, T. Karcsi, aki a DKG villanyszerelője volt és itt amolyan ház technikusi feladatokat látott el. Gondnok felügyelte a házat és a fiatalokat. Takács úrnak hívták. De volt olyan is, hogy lekapcsolták a villanyt, bezárták az ajtót és levetítettek egy orosz filmet, például a Fekete Tollú Fehér Madarat vagy a Csendesek a Hajnalokat.

nagykanizsa erkel ferenc művelődési ház 4

Színházi előadásoknál Karcsi volt a világosító, ami nem egyszerű feladat, hiszen együtt kell élnie a darabbal. Állandó vendége volt a város emblematikus figurája Hosi.  Aztán Söjtör Jani, aki a beteg kezével ha jó kedve volt olyan mese figurákat rajzolt, hogy bármelyik rajzfílm stúdió munkatársa lehetett volna.

Működött itt egy büfé, amit akkor Zöldváriné vezetett. Mindent összevetve ez a kultúrház a város fiatalságának színvonalas szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget nyújtott. Ma már nincs meg ez az intézmény, a helyén a Hit Gyülekezetének az imaterme van.

Így lett vége egy kiváló helynek amit mindenki csak Maszolajnak hívott! (Írta: Pusztafi Attila)

1 2 3