A március 15-i nemzeti ünnepen egy hidegfront miatt nagy területen erős, helyenként viharos széllökésekre, csapadékra és erőteljes lehűlésre kell készülni – írta az Országos Meteorológiai Szolgálat a Facebook-oldalán kedden.
Közölték: egy frontálzóna éri el az országot, amelyhez kapcsolódóan országszerte megerősödik, viharossá fokozódik az északnyugatira forduló szél; elsősorban a Dunántúlon, később északkeleten is van esély 75-80 kilométer/órát meghaladó széllökésekre, főleg a magasabban fekvő részeken.
Hozzátették: a fronthoz kapcsolódóan megnövekszik a csapadékhajlam is. A csapadék folyamatosan kelet felé tolódik a szerdai nap folyamán. A hideg levegő beáramlásával elsősorban a hegyvidéki tájakon, később már síkvidéken is halmazállapotot válthat a csapadék, így havas esőre, hóra is számítani lehet.
Közölték azt is, a front mögött beáramló hideg légtömeg hatására erőteljes lehűlés várható, általában 10, 15 fokkal eshet vissza a hőmérséklet a kedd délutánhoz viszonyítva.
A meteorológiai szolgálat a sok szabadtéri rendezvény miatt mindenkit arra kér, tájékozódjon a várható időjárásról, és kövesse a meteorológiai szolgálat hivatalos veszélyjelzését. MTI
A Kanizsai Dorottya Kórház 130 méter hosszú, szalagokkal nemzeti színűre feldíszített kerítésének részlete Nagykanizsán 2021. március 15-én. A Háromszín – 2021 elnevezésű installáció az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 173. évfordulója, valamint a magyar zászló és címer napja alkalmából készült a helyi Aranykor Egyesület kezdeményezésére.
A szervezők a 1848/49-es hősök és azok előtt tisztelegnek, akik az egészségügyben végzik munkájukat. A Országgyűlés 2014. decemberében nyilvánította március 16-át a magyar zászló és címer napjává. Fotók:MTI/Varga György.
„A
forradalom a teremtő elhivatottság és tehetség legteljesebb
megnyilvánulása, mely okot ad arra, de meg is követeli tőlünk,
hogy mélységesen higgyünk a jövőben.”
Gabriel
García Márquez e szavaiból az emberben lakozó teremtő cselekvés
és a jövőbe vetett hit fontossága világlik. Rámutatva, hogy e
két bennünk lobogó akarat, erő és elhívás összefonódó és
egymást éltető lángja az emberi léleknek.
Nem
lehetséges úgy alkotni, teremteni vagy létrehozni valamely közös
értéket, hogy ne a szebb és boldogabb jövő víziója lebegjen a
teremtő képzelet előtt.
És
az sem lehetséges, hogy úgy vágyjuk a szebb és boldogabb jövőt,
hogy azért semmit ne tegyünk, és félrehúzódva az árnyékba
bújjunk meg.
Márqueznek,
a Száz év
magány
szerzőjének megidézett gondolata arra az igazságra világít rá,
hogy életünket és közös történetünket előre mozdító minden
cselekedet mögött az akarat és a jövőbe vetett legmélyebb hit
munkál.
Minden
szenvedély és szenvedés, minden kín és küzdelem hátterében az
az ígéret áll rendületlen, amely a legnagyobb bajban és
reménytelenségben is hiszi, hogy a holnap boldogabb lesz.
Az
ótestamentumi Ábrahám is úgy viszi fiát, Izsákot az
áldozathozatal hegyére, úgy sújt le rá tőrével az isteni
parancsot követve, hogy közben hiszi, hogy még ebben az életben
boldog lesz az ő fiával.
Valahogy
– nem tudja megmondani, miképpen, de boldog lesz.
Hiszi
és cselekszi azt, amit kell, amit muszáj, amit nemcsak az isteni,
de a belső parancsa is diktál.
Töretlenül
megy elhívása útján, követi a végzet nyomát, mégis ott,
legbelül, némán a szép és boldog jövőt reméli.
Ez
az ember legnagyobb teljessége, mellyel egyszerre járja be a
poklot, és hordozza önmagában a mennyek országát.
Így
léptek ki nemzetünk lángoló lelkű ifjai is az utca hideg kövére
1848 márciusának idusán.
Hitték
a szebb jövőt, és ezért tenni akartak. Nem félig-meddig
látszani, nem felszínesen önmagukat megmutatni szándékolták,
hanem ott lenni teljes szívvel és lélekkel, hittel és reménnyel.
Életet
áldozóan szavalták a dalt, mely nemzetünk dalává lett, hogy
összefonja sok egyén, sok család és egy nép külön-létét a
nemzet egységesen szoros kötelékévé.
Minden
őrláng, minden családi tűzhely parazsa, minden egyéniség
kicsiny fáklyája a magyar nemzet közös tűzévé lobbant,
megteremtve Magyarországot, egy független, szuverén nemzet
közösségét.
Petőfi
és Vasvári, Jókai és Irinyi, Széchenyi és Kossuth
alakja a forradalom és szabadságharc viadalaiban egy nemzet
megteremtésében formálódott meg, az ő egyéniségük a
közösségért folytatott küzdelemben teljesedett ki.
Hiszem
és vallom, hogy az emberi létezés legmagasabb formája,
önkiteljesítő nagysága nem önmagunkért, hanem a családjainkért,
barátainkért, városunkért és nemzetünkért tett erőfeszítések,
áldozatok és remények küzdelmében bontakozik ki a legteljesebb
módon.
A
közösség terében találhatjuk meg életünk tökéletesebb
létmódját, lemondások és álmok, merész tettek és komoly
kihívások közepette, meghaladva önmagunk korlátait.
Március
hősi alakjai és ifjai is mind fiaik és apáik, férjeik és
barátaik voltak valakiknek.
Az
ő személyes életük a nemzetért, annak szabadságáért és
jövőjéért folytatott küzdelemben vált példává, túlnőve
minden lehetséges individuális és egyéni kereten.
Mert
minden közösség erősebb az egyének összességénél, minden
nemzet összetettebb a benne élő személyek egészénél.
Hiszen
benne ott munkál minden múltbéli tett, vágy és hit, a történelme
pedig életek és sorsok, pályafutások és bukások, személyes és
közös drámák, összefogások és szétszakíttatások,
szövetségkötések és konfliktusok kibogozhatatlan és
szétszálazhatatlan sűrű szövedéke.
Akkor
válhatunk teljessé, ha részévé leszünk e szövedéknek. Ha
belevetjük létünket őseink és hőseink, kicsinységeink és
nagyságaink világába, és közös sorsot vállalunk
mindannyiukkal, e nemzettel, annak törvényeivel, értékeivel,
örökségével, és minden benne munkálkodó emberrel.
Ezt
tanították meg március ifjai, ezt az örökséget rótták ránk
életük áldozatával.
Ehhez
kell hűnek lennünk, amikor döntéseket hozunk az életünkről, a
jövőnkről, amikor felelős módon vigyázzuk egymást.
A
mi feladatunk, hogy bejárjuk azt az utat, melyen a márciusi ifjak
elindultak.
Ez
az út most, e napokban és hetekben a kis világainkba vezet minket,
családunk és kisközösségeink világába, a családi tűzhely
közelébe. Hogy megóvjuk egymást és önmagunkat, szeretteinket és
nemzettársainkat.
Most
azzal válhatunk teljessé, közösségünk egészének javává, ha
önmérsékletet és fegyelmezettséget tanúsítunk. Most ez a
kihívás, ehhez kell az erő, az akarat és a jövőbe, a jövő
boldogságába vetett legmélyebb hit.
Kedves
Kanizsai Polgárok!
Ne
feledjék: Egy
Ünnepség elmaradhat, de az Ünnep marad!
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emléknapján Nagykanizsán öt helyszínen (Deák tér, Medgyaszay Ház, Kossuth tér, Sugár út, Móricz Zsigmond Művelődési Ház) szerveztek programokat.
A nap ünnepi térzenével kezdődik és koncerttel, majd felnőtt táncházzal zárul.
Részlet a kanizsai BLG március 15-i ünnepélyéből 🙂