A Pipacs Presszó

Eddigi vendéglátóhelyekről írt megemlékezéseim közül, ki maradt néhány üzlet. Ezt bepótolandó írok most a Pipacs presszóról.
Helyileg városunkban a Petőfi utca „tetején” volt. Rendkívül nagy látogatottságú üzlet volt, ez a nem túl nagy presszó.

Köszönhette ezt annak, hogy jó néhány üzem, gyár volt a környékén ahonnan a melósok betértek egy-egy italra. Ezen kívül a közelben két laktanya is működött, ahonnan a katonák, tisztek és tiszthelyettesek is jártak ide. Tanuló koromban, az Asztalos János utcában működő VOSZK javító műhelyből jártunk ide.


Ebben az időszakban, az üzlet vezetője Kissné (Csumika) volt, aki korát meghazudtoló külsővel és modorral áldott meg a sors. Már akkor közelebb volt a hatvanhoz, mint az ötvenhez, de jó alakja volt, formás lábai, amit nem szégyenlett megmutatni. Miniszoknyát viselt. Úgy tudom, az ötvenes-hatvanas években-városunkban működő Kő kocsmában lépett fel, mint dizőz.

Ez a hely a Lenin út 21 alatt üzemelt. (talán az előttem levő generáció többet tudna mondani erről a helyről). (Ma fő út 21.) Később e házban volt a ZMSZVV központi irodája.

Visszatérve a Pipacsra ide is rengeteg érdekes „figura” járt volánosok, mint például az előző írásomban megemlített Fikusz Karcsi, akiről az a hír járta, hogy idegen légióban szolgált. Állítólag nagy testi erővel rendelkezett. Egyszer egy ötven kilós zsíros ládával ugrott le a Csepel platójáról.(ezt mesélték róla). Jártak ide a Tungsramtól, és az akkor még működő téglagyárból is. A hetvenes években, én is javítottam itt hűtőket, kávéfőző gépet.

Csumika nagyon jószívű asszony volt, ha mentem hozzá addig nem engedett dolgozni, amíg nem ittam, vagy ettem valamit. Olyan emlékem is van, hogy amikor a kedvenc presszóban volt pincér, és egyik este az akkor még üzemelő kis kerthelyiségben ültünk a barátokkal, Csumika odajött, és megszólalt.- Fiuk nem vagytok éhesek? Elsokalltam a lecsóval, megmelegítem, nektek egyétek meg!

Mi akkor abban a korban voltunk, hogy még a vasszöget is megettük volna. Így hát elfogadtuk a szíves invitálást, kihozta, jó néhány kenyérrel, úgy lábosból fogyasztottuk el. Hát ilyen asszony volt ő! Egyszer fordult elő, hogy az egyik szállítója a cégnek meg akarta lopni. Egy üveg Martinit tett a kocsi alá, gondolván, hogy amikor elmennek, kiveszi és elviszi haza. Igen, ám de elfelejtkezett róla, és eljárt a kocsival az üveg fölül.

Csumika nagyon dühös lett ,leordította az illető fejét. Innentől kezdve meggondolta kivel, hogy bánik. Teltek az évek, nyugdíjba vonult, az üzletet a cég egyik belső ellenőre vette meg, Hosznyák úr. Sajnos nem sokáig üzemeltette a presszót, Közbeszólt a sors, eltávozott az élők sorából, aránylag fiatalon. Az üzlet bezárt. Mi, akik akkor voltunk fiatalok, ma is megőrizzük az emlékét ennek a helynek, mint annyi másnak szeretett városunkban.
(Írta: Pusztafi Attila)

A Lapi kocsma

Helyileg  városunkban a Petőfi  utca alján volt, szemben a Honvéd utca torkolatával. Egy hírhedt kocsmája volt Nagykanizsának, amit szintén a Zala Megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat üzemeltetett.

nagykanizsa petőfi utca lapi kocsma

(A mostani társasházak helyén volt a Lapi)

Az idő tájt Novák úr volt az üzlet vezetője és később Murkáné Juci néni vette át az üzletet, akinek a férje a helyőrségi katonazenekar vezetője volt.

Muci néni nagyon kedves asszony volt. A fiaik közül Laci ma is játszik a Kanizsa Big Bandben, és a Zalai Szimfónikus zenekarban. A másik fiuk Gyula is kiváló zenész aki Komlón  él és a Nomád nevű Blues zenekarban játszik.  Itt a városban „Dzsipszi”  volt a beceneve  és olyan  nagy bongyor haja volt mint Angela Dawisnek.

No, ebbe kocsmába tényleg olyan figurák jártak mintha egy Rejtő Jenő könyvből léptek volna ki. Egyik ilyen volt a Fikusz Karcsiként ismert emberke, aki a Volán vállalatnál volt rakodó és az a hír járta róla, hogy idegenlégiós volt. Elég sok balhé,  verekedés volt ezen a helyen.

A kocsma hátsó udvarában autószerelő műhely és bontó működött. Az ott dolgozók gyakran jártak át a kocsmába inni valamit. Itt muzsikált esténként a teljesen fekete arcú Dunyi  aki hegedült és itt cimbalmozott a Dizsi család egyik tagja, akik mind remek muzsikusok voltak.

Én személyesen Misit ismerem aki nagyon rendes srác  és remek gitáros!

Később az épület állaga leromlott, a kocsma bezárt és ma a helyén egy nagy társasház van. Mára már városunkban nincs ilyen kocsma egy sem, pedig ezeknek a helyeknek volt egy sajátos hangulata és érdekes figurák jártak e helyekre.

(Írta Pusztafi Attila)