Kanizsai kocsmatúra: a Kék fény
Egykor sok Izzóba és a Kenyérgyárba igyekvő dolgozó embernek volt a törzshelye ez a nagykanizsai kocsma, ami a Nyírfa utcában volt. Ez az egység is a ZMSZVV (Zala Megyei Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat) üzemeltetésében működött városunkban.
(A régi buszmegállóból ezrek indultak dolgozni egykoron a kanizsai Izzóba. Fotó: Fortepan)
Több üzletvezető is vitte ezt az ivót, legutoljára ha jól tudom Lábodi Jenő és felesége Eta, aki a Muskátli cukrászdában is dolgozott pincérként és aki sajnos fiatalon hunyt el. Előtte Jenő édesanyja volt az üzlet vezetője egészen nyugdíjazásáig. A nyolcvanas években adta ki a cég jövedelem érdekeltségbe. Hát ez is egy kultikus kocsmája volt Kanizsának.
A két említett nagy cég közelsége miatt sokan látogatták! A karbantartó részlegnél dolgoztam egy Kocsis László nevezetű kollégával. Laci vidám ember volt, szerette a jó borokat, ott lakott a közelben. Őnéki is törzshelye volt.Sajnos már szintén nincs közöttünk. Nem messze tőle működött egy úgynevezett bögre csárda, ahol már reggel öt órakor gyülekeztek a környék „Muslincái”
A Kék fény törzsvendége volt Ny úr, aki a vasúton dolgozott. Erős, kemény nagyhangú ember volt. Bár én messze laktam ettől a helytől, de időnként bejártam ide is. Valamikor a nyolcvanas évek végén szűnhetett meg, ha jól emlékszem és szerepét átvette a Függönyös, ami közel van az Izzóhoz és Őry Árpi a tulajdonosa.
Ma is közkedvelt helye a melósoknak. Bár el kell mondani azt is, hogy ma már az Izzóban (GE) már jóval kevesebben dolgoznak, mint akkoriban és már nem lehet megtenni, hogy műszak előtt valaki bedobjon egy felest. Mindenhol szondáznak…
(Írta: Pusztai Attila)