12,20 volt egy rántott sertés piriburival a kanizsai Béke Étteremben

Városunkban a Fő utca északi oldalán levő épületben, a Sugár utca sarkától lefelé tán két házzal működött egy étterem.
Béke Étteremnek hívták. Két részből állt, volt egy felső része ami, az udvar felől külön bejáraton át volt megközelíthető. A közétkeztetés ebben a részben zajlott ebédidőben.

Az alsó részben pedig az étlap szerinti kiszolgálás zajlott és a söntés rész is ott volt, a boltíves fa kármentővel. Abban az időben én is a működtető Zala Megyei Szálloda, és Vendéglátó Vállalatnál (ZMSZVV) dolgoztam, mint hűtőgépszerelő-karbantartó.

Ez okból kifolyólag sokat jártam oda és esténként a barátaimmal is betértünk, néhány sörre. Sok érdekes ember dolgozott ott abban az időben, pincérek, konyhások, és a csapos hölgyek a söntés részben.

 

(A Béke Étterem személyzete. A fotó forrása ITT)

 

Egy, már akkor javakorabeli pincér arca van előttem, aki mindig udvarias volt a vendéggel, Kutasi Feri bácsi arca.

Kistermetű mozgékony ember volt, füle mögött az elmaradhatatlan ceruzával, amit a számla írásához használt. Sok névre emlékezem még, de az írás terjedelme miatt most mellőzöm azt, hogy mindenkiről írjak, hiszen sokan dolgoztak ott pincérek és konyhások, vezetők.

 

Az idő tájt még WC-s néniket is alkalmaztak, akik ott ültek a WC bejáratánál, és szigorúan elkérték a használati díjat. Most egy pincért említenék meg, aki délben a menüt (Csumi) hordta fel a felső részbe, ami nem volt annyira egyszerű dolog, lévén, hogy a konyhából három lépcsőn kellett felvinni az étellel teli tányérokat.

 

Béla a felszolgáló volt, hogy egyszerre tizenöt tányért felvitt és a vendég elé rakta. Akkoriban, két háromszáz adag menü is elfogyott ebédidőben.

Jól főztek, kiváló szakácsok dolgoztak a konyhán, sokan jártak oda előfizetéses menüre és éthordókban is sokan vittek ebédet. Az első rész jól nézett ki a boltívekkel és a cuppantott mennyezettel. kellemes hely volt. A hátsó részben, a menüztetésen kívül az élet igazából este kezdődött, el, sokan jártak oda szórakozni.

 

(A nagykanizsai Béke Étterem 1966. március 15-i étlapja)

 

Az étteremmel kapcsolatban el kell, hogy meséljek egy történetet, ami velem esett meg, nem vagyok rá büszke, de, de ez is én voltam.  Az történt, hogy a Hamburger Jenő utcában levő karbantartó műhelyben voltam, amikor a kanizsai sörgyárból telefonált a TMK-ból egy ismerősöm, hogy – Gyere, be most megkóstolhatod a frissen fejtett, kiváló kanizsai barna sört, a Paracelsust.

 

Hát én fel, is raktam a biciklire a szerszámos táskát és a kormányra a hűtőközeget tartalmazó palackot, és elindultam a sörgyár felé. Hát a műhelybe, hozták is mindjárt a másfél literes üvegben a kiváló, erős barna sört (22 fokos volt).

 

Elkezdtünk iszogatni, egypár üveggel legurítottunk. Elindultam visszafelé, úgy az út felénél éreztem, hogy baj van, bizony elért a „baj” le kellett, hogy szálljak és toltam a biciklit, meglehetősen kanyarogva, ahogy illik. No, beértem a műhelybe ahol várt egy üzenet, hogy a Béke étteremben elromlott a hűtő.  Hát én le is mentem, de egy nagy bökkenő volt nem a rossz hűtőt javítottam meg, mert másnap újra bejelentették, és amikor odaértem akkor ért a meglepetés, hogy bizony előző nap nem azt a hűtőt javítottam, meg ami valójában rossz volt!

 

Aztán később ez már a nyolcvanas évek, ez az étterem is kiürült, nem volt már vendég és rövidesen bezárták.
(Írta: Pusztafi Attila – Nagykanizsa)

Olasz ételek hétvégéje a kanizsai Platanusban

Márciustól minden hétvégén újdonsággal várja vendégeit a nagykanizsai Platanus Étterem.
Most szombaton és vasárnap (március 11-12.) tradicionális olasz ételekkel várják kedves vendégeiket.

A menüsor:

Választható levesek:

Árpaleves (gerstl) vörösbabbal vagy citromillatú csirkeleves tortellinivel.
Választható főételek:

Spenótos csirkés rizottó, vagy Saltinbocca (szűzpecsenye pármai sonkával és zsályával) vagy Salsiccia romana (fűszeres, darálthúsos gombóc paradicsom mártásban).
Deszert: Pannacotta.

A cikk megosztói közül szombat reggel 8 órakor egy kétszemélyes olasz jellegű étkezést sorsolunk ki, amely most szombaton és vasárnap fogyasztható el a Platanusban. Írjátok ki a Facebookra, hogy osztva 🙂
Jó étvágyat és hajrá!

Platanus Étterem újratöltve

E hét pénteken nyitja meg újra kapuit a már évek óta sikerrel üzemelő Platanus Étterem Nagykanizsán, az Ipari Park Garay úti bejáratánál.

Az ősz folyamán történt üzemeltető váltást követően megújult, modern arculattal, fiatalos atmoszférában folytatja útját a vendéglátóhely. Ez év tavaszán már jelentősebb imázsváltáson átesett a hely panzió egysége, mely már része volt a 2016-ra tervezett ráncfelvarrásnak.

A korábban megszokottakhoz képest nem csupán a kedvező napi menük jelentik majd a főbb vonzerőt, hanem a’la carte ételsor, tematikus rendezvények is színessé teszik a hely kínálatát.
Ennek legelső előfutára lesz a pénteki “Márton-napi Libásság” program, ahol már ízelítőt kaphatnak a régi és új vendégek abból a miliőből és ízvilágból, amit az új Platanus képviselni fog.
A nyitónapon 5 féle libából készült menüsorból választhatnak, igazán kedvező áron!

Persze mindemellett ezúttal sem lesz akadály családi, baráti rendezvények, lakodalmak, céges rendezvények lebonyolítása, az üzemeltetők rugalmasságának köszönhetően!

Hogy mire számíthatnak pénteken?

Liba Consumme…
Libacomb narancsos lilakáposztával, zellerhabbal…
Libamájjal töltött jércemell, Provance-i burgonyapürével…
Mákos-meggyes parfé chilis-csokiöntettel…
Kókuszos felfújt bonbardino habbal…

Ezt meg kell kóstolni! 🙂

nagykanizsa-platanus-etterem-1

nagykanizsa-platanus-etterem-2

nagykanizsa-platanus-etterem-3

nagykanizsa-platanus-etterem-4

Volt egyszer egy kanizsai ÖNKI

Az  ÖNKI, merthogy Kanizsán mindenki így hívta a nagyon sok embert jól lakató éttermet.

nagykanizsa önkiszolgáló étterem 2
1976 nyarán alakította ki a ZMSZVV (Zala Megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat) ezt az egységét. Abban az időben városunkban nem volt még ilyen jellegű üzlet. Igazi nép kifőzde volt olcsó árakkal, de ennek ellenére jó minőségű ételekkel.

Rengeteg nyugdíjas járt be ebédért vagy ott helyben fogyasztotta el az ételt. Jól felszerelt konyhája volt és saját kis mini cukrászüzem is működött benne, ahol Ági a csinos kis cukrász hölgy  sütögette a finomabbnál – finomabb süteményeket. Tudom,  mert oda is jártam javítani és mindig megkínált.
Később Ági a Béke úton (merthogy akkor így hívták) nyitott egy kis fagylaltozót ami jó darabig üzemelt, ez nem messze volt a Csengery borozótól. Visszakanyarodva az Önkire volt hidegkonyhai részlege is ahol Halász Feri bácsi volt az úr!

nagykanizsa önkiszolgáló étterem 1
Finom kaszínó tojásokat, sonkatekercseket készített. Mindig jól laktam nála, ha javítottam a nagyhűtőjét, ami a folyosó végében volt. Sajnos egy tragikus autó balesetben vesztette életét.

Ezen kívül volt egy kifelé utca felé áruló bisztró jellegű része is az üzletnek. Fiataloknak is kedvenc találkahelye volt, ahová gyakran betértek egy – egy  sült burgonyára ketchup-os mártással  leöntve.

Jól működő hely volt. Az akkori vezetők : Lakner Gyula, Galamb Laci voltak, helyettes a nagyon csinos Vékásiné  Ilike volt.  Az irodában pedíg  Mihalicsné Irénke néni dolgozott, aki nagyon kedves hölgy volt.

nagykanizsa önkiszolgáló étterem 3
Valójában nem is értettem miért kellett megszüntetni e helyet, hiszen a város lakóinak kedvenc helye volt. Megszűnt aztán  a helyén Kremzner Géza nyitott ott egy exkluzív éttermet, ami, nagyon elegáns volt, úgy is hívták Nagykanizsán, ,hogy a „Fényes”.
Pár évig működött, de aztán vendég érdeklődés hiányában bezárt.

Hát ennyit az Önkiről. Egy biztos megszűnésével városunk szegényebb lett, egy igazán jó hellyel.

(Írta: Pusztafi Attila)

A Rózsakert

A Rózsakert vagy Szever, ahogy a kanizsaiak nevezték, e hely is népszerű egységnek számított városunkban.
Volt egy talponálló része, egy elülső étterem része, egy hátsó külön bejáratú étterem rész és egy nagyon szép kerthelyisége.
Rengeteg vendég volt abban az időben, olcsó volt,  jól főztek, jó zene volt.

nagykanizsa rózsakert szever
Egyszer egy jó ismerősömmel iszogattunk az első részben, úgy hívták, hogy Pipó Kálmán, aki a helyőrségi zenekar tagja volt, kiváló zenész.
A zongorista, úgy emlékezem akkor Gubacs, átengedte neki a helyét. Kálmán úgy játszott, hogy a vendégek tapsviharral fogadták játékát. Sajnos már ő sem él.

Visszatérve a témához, esténként a hátsó rész megtelt szórakozni vágyó emberekkel. Az is igaz, hogy járt oda egy két kanizsai vagány mint például Valentin Tibi (Zsizse) vagy pl. Benkó, akik gyakran kezdeményeztek verekedést az étteremben.
A talponálló részben a pult mögött Pestiné Irén volt. A konyhások közül most nem ugrik be több név, talán Hokkman Mária, mint tanuló és ha jól emlékezem Fliszár Jani is dolgozott a konyhán.
Az üzlet vezetője akkor Varga Laci volt, de több üzletvezető is vitte ezt a helyet. A kerthelyiség nagyon szép volt a rácsos boxokkal, futó rózsákkal. Tekepálya is ki lett alakítva, ahol Toncsi a mindenes állítgatta a bábukat. Úgy tudom, családja nem volt, a Szever udvarban húzta meg magát egy kis kamrácskában, cserében elvégzett minden munkát, megbízható volt. Kapott ételt is.
Abban az időben a kanizsai buszmegálló pont a Szever előtt volt, ezért aztán igen nagy forgalmat bonyolított le. Amikor megnősültem 1979 – ben itt volt az esküvői vacsora a hátsó részben. Aztán ez a hely is megszűnt , mint annyi más jó szórakozó hely városunkban. Ezzel a hellyel kapcsolatban ennyire emlékezem.
Egy kis megjegyzés a végére.
Egyszer éjszaka a barátaimmal meglehetősen jókedvű állapotban jöttünk ki az étteremből és a boltíves kapualjban nótázni kezdtünk. Pár pillanat alatt ott voltak a rendőrök ,szabálysértés miatt jelentettek fel minket, merthogy „zavartuk dolgozó társaink éjszakai nyugalmát” . Ez állt a büntetés indoklásában. Az összeg majdnem félhavi fizetésnek felelt meg amire megbüntettek! (Írta: Pusztafi Attila)

300 kisfröccsös KISZ gyűlés a kanizsai Véndiófában

Nagykanizsán a Csengery út és az Erdész út sarkán áll az egykori Véndiófa étterem. Régen még gyerekkoromban elégé hírhedt hely volt, lerobbant állapotban, olajjal átitatott fapadlóval. A hetvenes – nyolcvanas években a ZMSZVV (Zala Megyei Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat) üzemeltette. Két ajtón is beléphetett a vendég.

nagykanizsa véndiófa vendéglő

Az Erdész utcai bejáratnál volt egy igen régi süteményes hűtővitrin, amelyet gyakran javítottam, míg a cégnél voltam. A bejárattal szemben a járdán volt egy trafik is, ahol a dohányárun kívül mindenféle csuda dolgokat lehetett kapni. Akkor az üzlet vezetője Bicsák István volt. Úgy tudom az ő nevéhez fűződik az akkor nagyon színvonalas Vadászterem kiépítése is. Nagyon jól nézett ki, a falakon állatbőrökkel, vadászpillanatokat, jeleneteket megörökítő képekkel, zöld és barna színekkel. Nagyon finom vadételeket lehetett ott fogyasztani.

nagykanizsa véndiófa panzió

Egy időben nyitva volt az igazán hangulatos kerthelyisége is, ahol az árnyat adó diófa alatt kellemes környezetben lehetett fogyasztani. Itt is volt zene.! Ebbe az üzletbe is sokan jártak és nem csak a környékbeliek.
Ide is bejártak azok a munkások akik a környező gyárakban, üzemekben, dolgoztak. De a vasutas dolgozóknak is kedvelt helye volt. Akkoriban én üzembeállítóként dolgoztam a volt Finommechanika gyárában, kint Ligetvárosnál volt az üzem, mi is bejártunk.
Egyszer a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) gyűlést is ott tartottuk, úgy kb. háromszáz kisfröccs mellett, amit Seres Béla szolgált fel nékünk. A későbbiekben Vékási Zoli vitte az egységet, de mivel megcsappant a vendégszám, ő is leadta és a cég kiadta különböző vállalkozóknak. Ezek egyike volt a Horvátországból ide települt Dusán is, aki egy darabig üzemeltette az egységet. Itt is jó konyha volt. Megemlíteném, hogy régen tartozott hozzá egy presszó rész is külön bejárattal, amit úgy hívtak, hogy Mokka presszó. Nagyon finom fagyit árultak ott. Nem tudom hányan emlékeznek még a kis fém fagylalt kelyhekre,amiben felszolgálták a fagyit. Úgy tudom legutoljára panzióként üzemelt és a pincéjében működött egy zenés motoros klub is, aminek a megnyitóján én is ott voltam,mivel az OLD MIX Kartell játszott és fotóztam. Úgy tudom ma már zárva van. Voltam ott fotókat készítettem, amit az íráshoz szeretnék mellékelni. Ma így néz ki ez a sok időt megért étterem.
(Írta: Pusztafi Attila)

Négyzetméternyi feles volt kirakva az egykori kanizsai Lépcsősben

nagykanizsa lépcsős

“A Lépcsős a Somogyi Béla utcában volt, körülbelül a mostani kis körforgalom vonalában északi irányban. Nagyon sokan látogatták , hisz akik mentek vagy jöttek munkába vagy éppen munkából a környező gyárakból betértek ebbe a kiváló konyhával rendelkező kis étterembe.
A gyárakkal kapcsolatban nem véletlenül használtam többes számot, merthogy sok üzem, gyár működött a környéken akkoriban.
Ma ezek nagyon hiányoznak a városnak.
Reggelente munkába menet beugrottak egy felesre a dolgozók, mert hiszen egy felestől még ugyanúgy tudtak munkát végezni, bármiféle probléma nélkül.
Szinte egy négyzetméter rövidital volt reggel kirakva ami el is fogyott. A munkaidő vége után hazafelé szintén betértek egy beszélgetésre egy-két sörre a kollégákkal.
Ma már ez is kevéssé működik. Úgy emlékezem , hogy Eta ott is dolgozott szakácsként
A pincérek nevei itt kimaradt az emlékezetemből, talán Hunyák Józsi neve ugrik be, aki sajnos már szintén nincs az élők sorában.
Ebben a kis étteremben nagyon jól főztek. Volt időszak, amikor zenekar is működött e helyen. Rengeteg üveggyári, szeszipari, és DKG-s  dolgozó járt ide.
Ezt az üzletet is a ZMSZVV működtette, mint annyi más éttermet , szórakozóhelyet.
Már nem emlékszem ,mikor is szűnt meg , de egy biztos ez is hiányzik a városunknak, mint annyi sok minden , ami akkor jó volt.”

(Írta: Pusztafi Attila. Fotó: Lengyák István – Pista bácsi -. A lépcsős lebontás előtt.)

Itt alul a kommenteket is érdemes elolvasni 🙂