Régi vasárnapi ebédek Nagykanizsán

Ebben az írásomban, arról az időkről emlékeznék meg, amikor a boltokban még nem árultak bontott, tisztított szárnyas húsokat. A kanizsai asszonyok a régi piacra jártak le beszerezni a hévégi ebédhez a majorságot.

 

(A nagykanizsai kosaras piac 1971-ben)

 

Kis dróthálós ketrecekből árulták a „sáska” asszonyok a csirkét, kacsát, tyúkot, kakast. Szombat délelőttönként megszokott látvány volt a hazafelé siető kanizsai háziasszony, egyik kezében teli szatyor a másik kezében lábaiknál összefogott fejjel lefelé lógó csirkéket lóbált. Akkoriban, sokan laktak még udvari lakásokban, így a szárnyasok levágása megtisztítása nem okozott gondot.

 

Friss hús került az ünnepi asztalra. Így szerezte be többek közt anyám is, a hétvégi ebédre valót. A levágás úgy történt, ahogy most leírom. Lehet, tán a mai kor emberének a módszer brutálisnak tűnik, de akkor ez természetes dolog volt. Tehát. Térdei közé szorította a csirkét, nyakát hátrafeszítve tépkedte ki a nyakrészi tollakat. Éles késsel vágta el a csirke nyakát. A kifolyó vért egy tálban fogta fel, ebből majd kiváló reggeli készül hagymával összesütve.

 

(A nagykanizsai kosaras piac 1971-ben)

 

Ezután egy nagy vájlingba került a pipi és forró vizet öntött rá, leforrázta. így könnyebben ki lehetett húzni a tollait. Ezt a fázist nem szerettem, mert iszonyú büdös tudott lenni a leforrázott állat. Amikor „levetkőztette”, néhányszori átmosás után felbontotta. a belsőség, a lábak,külön tálba kerültek ebből nagyon finom csirkebecsinált leves lett, lisztel be srájbolva. (Azoknak írom le, akik netán nem ismerik e szó jelentését. A zsiradékon kicsit megpirított húst lisztel beszórta, átforgatta, így a karamellizálodó liszt finom ízűvé tette a levest) Utána lett vízzel felöntve.

 

Ezek a szárnyasok még kukoricán nőttek fel, nagyon finom volt a húsuk, szinte a són kívül más fűszert nem is nagyon igényeltek. Isteni vasárnapi ebédek készültek, vagy rántva, vagy tejfölös csirke formában. Az előzőhöz köretként zsírban áttört, átforgatott főtt burgonya volt, míg az utóbbihoz, nokedli dukált. Ezeken az ebédeken minden családtag ott volt.

 

(Nagykanizsa 1971-ben)

 

Ha el is mentem valahová délelőtt délre haza kellett érni, ez szabály volt. Hát így készültek a vasárnapi ebédek és annak előkészületei városunkban anno. Érdekességképpen elmondanám, hogy akkoriban nagyon rossz volt az ellátás (hatvanas évek).

 

Reggel a háziasszonyok városunkban, a Csengery utcai hentesüzlet előtt már fél hatkor sorban álltak az Argentínából behozott fagyasztott marhahúsra várva. Még kiegészítésül annyit tennék hozzá szentmiklósi (ma Miklósfa) asszonyok hordták a házakhoz a friss tejet, tejfölt, túrót. Hozták az apró, de jó ízű Mosáncki almát.
Ezen kívül szőlőlevélen a füstölt csúcsos túrót.

(Írta: Pusztafi Attila – Nagykanizsa. Fotók: Fortepan)

Sáska gyerekek hódították meg vízi járgányaikkal a Principálist

Végre nem az ár- és belvíz, a mentés és elkeseredettség hangján szólhatunk a kitisztított, kikotrott Principális-csatornáról, hanem egy nem mindennapi ötlet bátor megvalósításáról.

 

pricipális csónakázás 2

 

A Kiskanizsai Általános Iskola 5. b osztályának tagjait a közelmúltban a nagyvárosi jégpálya varázsolta el, az elmúlt hét végén pedig a vidék semmivel nem helyettesíthető romantikája hódított ezerrel: a „falu”, Sáskaföld határában vadregényes vízi túrán kaptak olyan élményeket, amelyekből még sokáig töltekezhetnek. Feleleveníthetik a soha nem feledhető kalandot, amelyhez ráadásul nem is kellett messze földre menni, „csak” lelkes felnőttek társaságában ide, a Kanárisra.

 

pricipális csónakázás 3

 

A gyerekek a Kele-szülők és persze osztályfőnökük irányítása mellett – talán egy kicsit izgulva is az ismeretlentől – mint amolyan mini-Vidra-csapat nagy elszántsággal szálltak vízre, miután felkészítés, balesetvédelmi oktatás, új, titkos tudnivalók megismerése után hatalmas lendülettel birtokba vették a vízi járgányokat.
Az ötödik bések teljes osztálylétszáma mellett 12 felnőtt is erősítette a hajók legénységét, biztosította a „biztonságot”.
Senki nem borult, még csak vizes sem lett, még annak a társuknak sem lett kutya baja, aki felkötött karral sem hagyta ki a vadevezős kalandot.

 

pricipális csónakázás 4

 

Kele Attila Vidra vezetésével a Magyar utcai benzinkút magasságából indulva egészen Kiskanizsa határáig, a fahídig eveztek mintegy 4 kilométert a ma már jó sodrású Princin. Mire igazán elfáradtak volna a kis mentőmellényes „nem árvízi” hajósok, célba is értek, ahol egyik társuk családja és a többi szülő által biztosított finomságok, egy piknik várta őket, aminek során többszázszor felidézték a friss élményeket. Ki tudja, hány kacagás között, s mennyiszer hangzott el:… és amikor a…!

A Kele-családnak, a profiknak – köztük a vízi jártassággal már rendelkező, 5-bés Barnival – azt az ötletet adták: szervezzenek máskor is hasonlót, és akár más iskolák gyerekeivel is ismertessék meg a princis vízi túra élményét – mondta el Steficsné Szokol Judit osztályfőnök.

Hatalmas ötlet volt! Nem szafari park, nem tengerpart, hanem itthon, a „kertek alatt” vitték el csodavilágba a felnőtt varázslók a gyerekeket. Hiába: SÁSKAVÉR…!

(Forrás: Lukács Ibolya engedélyével)