Díj-halmozó az év fiatalja: Maradt még a tehetséges ifjúságból
Még tavaly év végén, a Civil Kerekasztal Egyesület díjakat adott át egyebek mellett Pávlicz Erikának is, mint Az Év Civil Fiataljának. Több kategóriában is adtak át elismeréseket, ám a DélZalaPress főként a tehetséges fiatalok méltatását tartja a leginkább örvendetesnek. Mivel kevés motiváló lehetőség van az önerőből történő teljesítmény dicséretére, szinte ritkaságnak számít, hogy egy fiatal tehetsége ünnepelté válik. Erikát gyermek kora óta ismerem, ezért külön öröm volt látni, ahogy a népzenei, a néptánc és megannyi törekvése végül hivatalosan is díjazottá vált.
Még nincs messzire nyúló hagyománya, ennek ellenére komoly és ritka „respektje” ez a tevékenységednek. Tulajdonképpen miért is – pontosabban melyikért is kaptad a díjat?
Fotó: Szakony Attila, forrás Zalai Hírlap, zaol.hu
A díj 2008-ban alakult, Nikolics Zsanna vehette át először. Valójában miatta hozták létre, hiszen annyi mindent tett a civil közösségért, hogy valamilyen formában szerették volna neki ezt megköszönni. Már akkor is minden évben a köszönet napján átadták az év civil szervezetének, az év civil emberének stb, de ő egyik kategóriába sem volt besorolható, így jött létre Az év civil fiatalja kitüntetés. Ebben az évben én lettem a kitüntetett.
Ez a díj nemcsak az idei évben nyújtott „szolgálataimért” kaptam, hanem az elmúlt 13 év munkásságának eredménye.
Sok mindent csinálok egyszerre. Az iskola mellett dolgozom, a Városi diákszínpad vezető helyettese, illetve énektanára, a Zalagyöngye táncegyüttes oszlopos tagja, a Bojtár népzenei együttes énekese vagyok. 13 éve foglalkozom a néptánccal, és a népi énekkel, az Aranymetszés Művészeti Iskolába jártam, ahol elvégeztem a népi ének, néptánc képzést. Három éve vagyok a diákszínpad tagja, ez évtől pedig a vezető helyettes posztot is betöltöm. Emellett az énekes produkciókra én készítem fel a diákokat. Úgy gondolom, ezek miatt érdemeltem ki a díjat.
Milyen eredményeid voltak eddig például a népdal éneklésben vagy a táncban?
Gyerekkorom óta nagyon sok városi, megyei és regionális versenyen vettem részt. Általános iskolai tanulmányaim alatt jártam talán a legtöbb versenyen.
Az országos énekversenyen hetedik osztályos koromban első helyezést értem el, nyolcadikban kiemelt nívódíjat kaptam a dunántúli regionális énekversenyen, emellett szavaló, prózamondó és szép kiejtési versenyeken is részt vettem, ahol általában dobogós helyezést értem el.
Emellett a Helikon ünnepségeken is részt vehettem: 2008-ban ének kategóriában ezüst, 2010-ben pedig ugyanebben a kategóriában bronz minősítést szereztem. 2013-ban fejeztem be a népi ének szakot az Aranymetszés művészeti iskolában, ebben az évben megkaptam a Vivace-díjat, a kiemelkedő kamarazene tudásomért, és a népzene néptánc iránti elhivatottságomért. A néptánc is fontos szerepet tölt be az életemben. A Helikonon a Lippentős táncegyüttessel versenyeztünk, és bronz minősítést szereztünk 2010-ben. A hagyományok ápolásának köszönhetően számos helyre eljutottam mint pl: Erdély, Horvátország, Finnország, Ausztria, Bosznia,és országunk kisebb nagyobb települései.
Jelenleg, ha jól tudom a PEN-re jársz itt Kanizsán. Ki tudod ereszteni magadból a művészetet a tanulmányaid mellett?
forrás: Pávlicz Erika
Az országos énekversenyen hetedik osztályos koromban első helyezést értem el, nyolcadikban kiemelt nívódíjat kaptam a dunántúli regionális énekversenyen, emellett szavaló, prózamondó és szépkiejtési versenyeken is részt vettem, ahol általában dobogós helyezést értem el.
Igen, a Pannon Egyetem Idegenforgalmi szakmenedzser hallgatója vagyok. Szerencsére eddig nem okozott akadályt sem a munkahely, sem az iskola a művészi énem kibontakozásában. Mint már említettem, sok dolgot csinálok egyszerre, és már megszoktam az ezzel járó pörgős életet. Igaz néha fárasztó, de mindenkinek arra van ideje, amire akarja.
Egy kardinális kérdés: birtokában ennek az elismerésnek, és tudatában a környék viszonyainak, mik a terveid a jövőt illetően?
Hosszú távon még nincsenek terveim, de rövidtávon az elsődleges a tanulmányaim befejezése, eközben pedig szeretném folytatni az eddigi munkásságomat. Nem tudom mit tartogat nekem a jövő, de az nem is lenne izgalmas, ha tudnám! Nagyon megtisztelő ez a cím, főleg, hogy nem csak nekem fontos az elmúlt 13 év, hanem városunknak is… Az, hogy mit tartogat nekem Nagykanizsa, az pedig a jövő zenéje.