Jó hír a leendő nyugdíjasoknak!

…Feltéve, hogy nemcsak állami nyugdíjrendszerre támaszkodnak… A Portfolio.hu legújabb információi szerint a önkéntes(magán)nyugdíjpénztárak meglehetősen jó eredményeket tudnak felmutatni, nem ritkán igen impozáns hozamokat elérve…

A Stabilitás Pénztárszövetséghez tartozó önkéntes nyugdíjpénztárak összesített vagyona meghaladta az 1000 milliárd forintot 2014 év végén, mely éves szinten 10,5%-os bővülésnek felel meg. Hasonlóan jól teljesítettek az egészségpénztárak is, 45 milliárd forint feletti összvagyonnal zárták a tavalyi évet. A tagpénztárak portfóliói kockázattól függően 2,2-18,51%-os hozamot értek el tavaly, a befektetési tevékenységen elért eredmény pedig 82,14 milliárd forintot tett ki – mondta el Lehoczky László, a Stabilitás Pénztárszövetség elnöke a mai sajtótájékoztatón.

A tavalyi évre vonatkozó főbb eredmények

A szövetséghez tartozó önkéntes nyugdíjpénztárak év végén 1009 milliárd forintra növelték összesített vagyonukat.
A tagpénztárak portfóliói kockázattól függően 2,2-18,51%-os hozamot értek el, a befektetési tevékenységen elért eredmény 82,14 milliárd forintot tett ki.
2014 év végén az önkéntes pénztárak 1,1 millió taggal rendelkeztek, ami éves szinten stagnálást mutat.
Az egy főre vetített vagyon 12,1%-kal, 932 ezer forintra emelkedett év végén.
Az egyéni befizetések összege is kimagasló volt, tavaly összesen több mint 61 milliárd forintot tett ki, ami 20%-kal magasabb a 2013-as adatokhoz viszonyítva.
A munkáltatói befizetések is meglódultak, tavaly összesen 36,4 milliárd forintot kitéve.

onyp_hozamok-20150211

Lehoczky szerint az önkéntes pénztárak tavalyi jó teljesítménye utat nyithat a taglétszám bővülése felé. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy tavaly az új belépők száma 8%-kal nőtt, ráadásul a pénztárak működési kiadásai is csökkentek.

A taglétszám növelését segítheti, amennyiben az elkövetkező időszakban nagyobb teret nyernek az önkéntes nyugdíjpénztári és egészségpénztári megtakarítások a cafeteria-rendszeren belül, valamint maguk a munkáltatók is ösztönöznék az ebbe az irányba való elmozdulást – hangsúlyozta Lehoczky László, a portfolio.hu cikkében. A bejegyzésen az égészségpénztári hozamok is megtekinthetőek, szintén jelentős hozamokról árulkodva.

Ezek szerint mégsem olyan megbízhatatlanok és “rosszindulatúak” ezek a pénzintézetek, ahogyan azt a kormány aposztrofálta a 3000 milliárd forintnyi MANYUP tartalék államosításakor.

Foglalkoztatás javítás a hátrányos helyzetűek számára Zalában

Zala megyében 2,93 milliárd forintot fordítanak a hátrányos helyzetű emberek elhelyezkedését, társadalmi beilleszkedését, foglalkoztatási rehabilitációját elősegítő programokba – közölte Zala Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja csütörtökön az MTI-vel.

Az európai uniós finanszírozással megvalósuló projekt 2011. májusában indult, és az idén április végén zárul le. Célja a foglalkoztathatóság növelése, az esélyegyenlőség biztosítása, valamint a diszkrimináció csökkenése.
A programba a múlt év decemberéig 3767 álláskeresőt vontak be, igényekre szabott munkaerő-piaci szolgáltatásokat és támogatásokat és biztosítottak számukra.
A programban résztvevők csaknem 30 százaléka 25 év alatti pályakezdő, 22 százaléka pedig már betöltötte az 50. életévét. A tartós munkanélküliséggel veszélyeztetettek aránya mintegy 20 százalék, és csaknem 15 százalék alacsony iskolai végzettségű – olvasható a munkaügyi központ honlapján.
A program keretében 1853 álláskereső részesült bér- és bérköltség támogatásban, több mint 150 esetben pedig a vállalkozóvá válásukat segítették. Közzel 40 ember a lakhatási, vagy az útiköltség támogatást vehette igénybe.
A projekt kezdete óta 104 képzést indítottak, ebből 32 képzés 2014-ben kezdődött. Egyebek közt szakács, bérügyintéző, uszodamester, valutapénztáros képzéseket tartottak, de az álláskeresőknek oktattak vállalkozási ismereteket és digitális írástudást is.
A program keretében humánszolgáltatást is nyújtottak,   álláskeresési, pályamódosítási tanácsadást tartottak, oktatták az álláskeresési technikákat, motivációs tréninget tartottak, de idetartozott a mentori szolgáltatás és munkaközvetítés is. Ezeket a szolgáltatásokat 6790 ember vette igénybe.

(MTI)

Alig van infláció

Az üzemanyagárak esése és az élelmiszerárak csökkenése húzta lefelé az inflációt decemberben az MTI által szerdán megkérdezett elemzők szerint, akik úgy vélték, még hónapokig maradhat a defláció Magyarországon.
A fogyasztói árak 2014-ben átlagosan 0,2 százalékkal csökkentek, decemberben 0,9 százalékkal mérséklődtek az egy évvel korábbihoz képest, novemberhez viszonyítva pedig 0,7 százalékkal csökkentek – közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerdán.
Ürmössy Gergely, az Erste Bank vezető elemzője szerint nem volt meglepetés a decemberi inflációs adat, nagyban befolyásolta az üzemanyagárakba begyűrűző olajáresés, illetve az élelmiszerárak csökkenése.
Az idei év kérdése, hogy mikor és milyen szinten áll meg az olajár meredek zuhanása, illetve mennyire lesz tartós ez az alacsony szint – hívta fel a figyelmet.
Az elemző szerint még hónapokig maradhat a defláció, 2015-ben nem fog teljesülni a magyar jegybank inflációs célja, így a tavaly decemberi adat fényében 0,4 százalékra módosították az idei évre vonatkozó inflációs előrejelzést.
Emlékeztetett: a Magyar Nemzeti Bank (MNB) decemberi inflációs jelentésében úgy fogalmaz, hogy az olajáresés, illetve az eurózónában elmaradó gazdasági fellendülés “a monetáris kondíciók lazításának irányába mutat”. Ezért az elemző úgy véli, hogy a márciusi friss inflációs előrejelzést követően az MNB változtatni fog a kommunikációján, hogy előkészítsen egy újabb kamatcsökkentési ciklust.
Balatoni András, az ING Bank vezető elemzője elmondta: számoltak az olajáresés hatásaival, valamint az alacsonyabb mezőgazdasági termelői árak miatt csökkenő élelmiszerárakkal. Ugyanakkor a fogyasztói árakat szintén befolyásolta, hogy a szolgáltatási szektorban és az iparban egyaránt tovább mérséklődtek az árvárakozások, ami mutatja, hogy a nyomott üzemanyag- és az élelmiszeráraknak másodkörös hatása is van és általános árcsökkenési tendenciát okoz – tette hozzá.
Az elemző úgy véli keresleti oldalon a bővülő gazdaság, a növekvő fogyasztás és beruházás éppen az áremelkedésnek kedvezne.
Elmondta: a hónapok óta csökkenő árak deflációra utalnak, azonban fogyasztási statisztikákból kifolyólag nem valószínű, hogy deflációs spirál (a tartósan alacsony árak ellenére a lakosság kevesebbet fogyaszt, ami további árcsökkenést eredményez) alakulna ki, inkább a csökkenő árszínvonal pozitív hatását lehet majd érezni Magyarországon.
A szakértő szerint az MNB próbál átnézni az egyszeri hatásokon, azonban ha az alapvető inflációs mutatók (maginfláció, kereslet érzékeny infláció) is markánsan csökkennek, a jegybank akár az újbóli kamatcsökkenést is megfontolhatja.
Balatoni András kifejtette: a lényegesen gyengébb forinthoz hozzá kell szokni, az euró jegyzése könnyedén elérheti a 323-324 forintos korábbi csúcsot, a következő 1-2 hónapban pedig 315-324 forint közötti kereskedési sávra számít az elemző.
A gyengülő tendencia azonban természetes folyamat, hiszen az alacsony infláció leértékelődő árfolyamot eredményez.

(MTI)

Átláthatóbbak lesznek a civil adók 1%-ai

Az Adománygyűjtő Szervezetek Önszabályozó Testületének (ASZÖT) javaslata alapján idén minden személyi jövedelemadó (szja) 1 százalékot felajánló magánszemély rendelkezhet postai illetve elektronikus levelezési címének a kedvezményezettel való közléséről – hívta fel a figyelmet a testület szerdai közleményében.
Az MTI-hez eljuttatott tájékoztatás szerint a törvényváltozással megnyílik a civil szervezeteknek az a lehetőség, hogy az adományozók közvetlen és pontos tájékoztatásával növeljék az átláthatóságot és bizalmat.
Az ASZÖT képviselői felhívják minden 1 százalékot gyűjtő szervezet és felajánló figyelmét, hogy az idei évtől a rendelkező nyilatkozat formátuma is megváltozik, az új nyilatkozat tartalmazza az adózó postai illetve elektronikus levelezési címét, valamint az ezek kiadásához megadható hozzájárulásra vonatkozó nyilatkozatot is.
Az adományok etikus felhasználása, az átláthatóság és bizalom növekedése elkerülhetővé teszi a sajtóban is nyilvánosságra került visszaéléseket illetve azokat a károkat, melyeket az említett esetek a civil szektor kevesebb nyilvánosságot kapó, ámde megbízhatóan működő nagy többségének okoznak – írták.
A testület üdvözli azt a már régóta javasolt és várt módosítást is, mely szerint a kedvezményezett szervezeteknek előzetesen kell igazolnia a kedvezményezetté válás feltételeit, mely alapján az adóhatóság minden év január 1-jén a honlapján teszi közzé az adott rendelkező évben felajánlásra jogosult kedvezményezettek listáját. A módosítással elkerülhető, hogy egyes felajánlások kárba vesszenek azáltal, hogy a támogatandó szervezetről csak utólag derül ki, hogy nem felelt meg az előírt feltételeknek – olvasható a közleményben.
Adománygyűjtő Szervezetek Önszabályozó Testületét 2012-ben hozták létre civil szervezetek.

(MTI)

Társasházban lakik? Érdemes pályáznia!

Folytatódik az Otthon melege program, amelynek következő eleme 10 milliárd forintos kerettel egy új társasházi energiahatékonysági pályázat lesz – jelentette be Szabó Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) fejlesztés- és klímapolitikáért, valamint kiemelt közszolgáltatásokért felelős államtitkára szerdán Budapesten kormányszóvivői sajtótájékoztatón.
Szabó Zsolt kiemelte, hogy a 4-60 lakásos panel és tégla társasházak pályázhatnak március 9-től, a támogatási intenzitás pedig 50 százalékos lesz.

(MTI)

Matolcsy szerint minden OK

Magyarország kiszámítható, stabil pályán van a 2010 utáni sikeres gazdaságpolitikai fordulat, az azt követő stabilizáció és monetáris politikai fordulat eredményeként, így az idén reálisan lehet számolni az ország felminősítésével. Ugyanakkor a gazdaság jó fundamentumok mellett továbbra is sérülékeny pozícióban van, bár ez az elmúlt években érdemben mérséklődött – mondta Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke az MTI-nek adott interjúban.
Az ország a 2010-14 között végrehajtott konszolidáció és stabilizáció következtében az Európai Unió (EU) egyik összeomlás előtt álló tagállamából az egyik legígéretesebb országává vált – hangsúlyozta. Példaként említette a stabilan a GDP 3 százaléka alatti államháztartási hiányt, a csökkenő pályán lévő államadósságot, a folyamatosan bővülő foglalkoztatást, illetve azt, hogy a folyó fizetési mérleg egyenlege tartósan pozitív.
“Az elmúlt évet úgy zártuk, hogy az EU 2-3. legjobb növekedési rátáját értük el, s a költségvetési trendforduló, valamint az államháztartási és növekedési trendforduló után monetáris fordulatot is végre tudott hajtani az ország” – emelte ki a jegybank elnöke.
Matolcsy György szerint ezzel együtt Magyarország sebezhető, részben a magas államadósság, részben amiatt, hogy maga az Európai Unió is sebezhető maradt, nem sikerült az unió 2008 utáni válságkezelése, szemben az Egyesült Államok válságkezelésének sikerével. Rámutatott: Magyarország kockázatait növeli az orosz-ukrán konfliktus, annak földrajzi közelsége, az orosz-Nyugat konfliktus és annak hatása az EU gazdaságára, növekedési kilátásaira.
“Emellett mindenki elismeri, hogy jó úton járunk” – emelte ki.
Az olajár csökkenésével kapcsolatban Matolcsy György arra hívta fel a figyelmet, hogy bár az olajár és a szénhidrogén-termékek áresése “első hallásra jó hír, de valójában nem feltétlenül az”. Egyes elemzések szerint a világ feltörekvő országai közül Dél-Afrika után Magyarország profitálhat a legtöbbet az alacsony olajárakból, amelyek ugyanakkor deflációt hozhatnak az EU számos országában, talán az egész EU-ban – magyarázta. Matolcsy György hangsúlyozta, hogy sem az EU, sem az Európai Központi Bank nincs felkészülve egy jelentősebb, netán elhúzódó deflációra, amelyben a lakosság leginkább elhalasztja vásárlásait, és ezzel hátráltatja a gazdasági növekedést. Egy olyan fejlett gazdaságú ország, mint Japán, 20 éve küzd a gazdasági stagnálást eredményező deflációval, és talán csak mostanában  sikerül leküzdeniük – figyelmeztetett.
Matolcsy György kiemelte: a magyarországi infláció kedvező pályán halad, bár jelenleg a 3 százalékos inflációs cél alatt van. “Ha a szénhidrogének árváltozását kiszűrjük, akkor is egy mérsékelt, kiszámítható inflációs pályán halad az ország, az adószűrt maginfláció szintén mérsékelt inflációs pálya irányába mutat” – mutatott rá, hozzátéve, idén az alacsony olajárak miatt az éves infláció 0-1 százalék között lehet.
Az MNB elnöke kifejtette: a 2010-es sikeres gazdaságpolitikai fordulat után a jegybank 2013-ban monetáris fordulatot hajtott végre, ezt lehetővé tette a korábbi gazdaságpolitikai fordulat, majd a monetáris irányváltás egyértelműen támogatta, és – elsődleges céljának teljesítése mellett – napjainkban is segíti a kormány gazdaságpolitikai céljainak megvalósulását.
Első pillantásra úgy tűnik, hogy a jegybank csak a növekedési hitelprogrammal támogatja a kormány gazdaságpolitikai céljait, ám ennél is fontosabb volt, hogy az MNB monetáris tanácsa 2012 augusztusában, a tanács külső tagjainak kezdeményezésére, alapkamat-csökkentési ciklusba kezdett. “Megkezdése óta a Növekedési Hitelprogram közel 1 százalékponttal javította GDP-nket, miközben a jelentősen csökkenő alapkamat további 1 százalékpontos hatással volt. Összességében a monetáris politikai fordulat az elmúlt két évben dinamizálódó hazai növekedés közel felét támogatta.” – mondta Matolcsy György.
A 24 hónapos csökkentési folyamat végén a tanács történelmi mélypontra, 2,1 százalékra vitte le a jegybanki alapkamatot, és ezzel kivételesen kedvező monetáris környezetet teremtett a magyar gazdaság szereplőinek. Az alacsony alapkamat tovagyűrűzött a betéti és a hitelkamatokon, az alacsonyabb hitelkamatok élénkítik a gazdaságot, megmozdult az ingatlanpiac, elindult az új lakások építése – elemezte az MNB elnöke.
Kiemelte: mivel az ország sérülékenységének egyik fő oka a magas államadósság, nagyon fontos, hogy ezt az államadósságot minél nagyobb arányban belföldi forintforrásokból finanszírozza az állam. A jegybank ennek előmozdítására elindította önfinanszírozási programját, amelynek segítségével több százmilliárd forintot irányított át jegybanki kötvényekből államkötvényekbe. Az MNB ezzel erőteljesen támogatta az állampapírpiacot, és az állampapírhozamok csökkenéséhez is jelentősen hozzájárult- jegyezte meg.
Matolcsy György szavai szerint a 2013 tavaszán felgyorsult monetáris politikai fordulat a magyar gazdaság számára kiszámíthatóságot és stabilitást hozott. “Ma már az MNB-ről mindenki úgy vélekedik, hogy a kormánnyal együttműködve, a kormány gazdaságpolitikáját támogatva működik, az MNB megelőzte a hazai hitelezés összeomlását, mindenben kiszámítható, hiteles partnere a globális jelentőségű jegybankoknak, és az uniós központi bankoknak egyaránt” – mondta.
Matolcsy György felidézte, hogy az MNB a monetáris fordulatot a korábbi ortodox monetáris felfogás helyett – akárcsak a Fed, vagy a Bank of England -, nem hagyományos monetáris megoldásokkal valósította meg. A jegybank által létrehozott alapítványok épp azt szolgálják, hogy ezek az újfajta, unortodox megoldások minél nagyobb teret nyerjenek a hazai közgazdasági gondolkodásban és különösen a hazai közgazdasági és pénzügyi oktatásban – tette hozzá.

(MTI)

Devizahit-el?

Korábban már beszámoltunk a DélZalaPress Ekonóm rovatában a kormány forintosítási és bankokat érintő terveiről, amiből mostanra végül mindkettő meg is valósult. Természetesen ez a legkevésbé sem meglepő kimenetel, de azért nem eszik olyan forrón a kását…

A változás illúziója

A devizahitelesek problémája megoldódott, a terheket ezentúl forint alapon tudják fizetni.
Ezt a mondatot kimondva lehet csak kétféleképpen kihangsúlyozni, így olvasva, vagy leírva csak egyet jelent, kedves devizahiteles: neked most nagyon jó lesz. Ha csak a közmédiára hagyatkozunk ez így helytálló is, de nem árt egy kicsit a bűvész  palástjába nézni.
A fenti mondat ugyanis félig igaz. A devizahitelesek problémája nem oldódik meg, ez merő félrevezetés. Kapásból két dolgot lehetne ezzel szembeállítani, amik közül a leginkább szembeötlő maga a forintosítás fogalma. Ha van valutád még nyaralás után, és elmész átváltani – forintosítani – akkor a bankban az aktuális vételi árfolyamon tudod ezt megtenni. Ilyenkor rendszerint kevesebb pénzt kínál a bank, mint kereskedő azért a pénzért, amit te áruként bocsájtasz rendelkezésére.

Erre a tranzakcióra elképesztően sok makrogazdasági hatás rakódik, a nemzetgazdasági mutatóktól, a tőzsdei alkuszok kedvén át, a valós teljesítőképességeken keresztül, a spekulációkig minden.

Legutóbb az őszödi beszéd, a válság kirobbanása  után, az IMF hitel felvételét megelőzően majd annak kifizetését követően, vagy egy-egy rosszul sikerült politikusi megszólaláskor lehetett ezeket a hatásokat megfigyelni.

images (1)Amikor forintosítani akarod a hiteled, akkor bemész a bankba, ahol a devizahátralék (mert deviza alapon vetted fel a hitelt) mértékét kiszorozzák az aktuális árfolyammal, és te azt fizeted utána fixen. A jó ebben az, hogy kisebb kilengésekkel, valamivel biztosabban tudod hónapról hónapra törleszteni a tartozásodat. De belegondoltál abba, hogy a hiteled ettől nem lett kevesebb? Ami 1.000.000 Ft volt 8 éve (~4500 € akkor), és kifizettél belőle már 1.200.000-et (hiszen közben 20%-ot nőtt 250-ről 300-ra minden egyes felvett euród), de még mindig hátravan 500 €. Akkor azt az 500-at felszorozzák neked most 305-tel, és még ~160 ezret fizethetsz be a szokásos ütemben. A végén visszanézel, és felteszed a kérdést, hogy ha 1 milliót kértél, és 8+X év alatt majdnem a másfélszeresét fizetted vissza, akkor most mitől jobb? Milyen problémát is oldottak meg, amikor ugyanúgy sok pénzt kell visszafizetned, csak immáron forint alapon? Elmondom:

valójában semmilyent.

Nem lett kevesebb

Nem lett kevesebb

A probléma, ami most “megoldódott”, az a további lecsúszás elkerülése. Így most már elmondhatod, hogy ennél legalább nem lesz rosszabb. De attól még ugyanúgy fizetned kell. Az más kérdés persze, hogy az egyoldalú szerződésmódosításból kifolyólag arra tudták kötelezni a bankokat, hogy adjanak vissza abból a pénzből, amit anno csak úgy elkértek extrában, de ezt ne keverjük össze a forintosítással. Előbbi esetben egy kvázi jogtalan tranzakciót büntet az utólagos rendelet – és elviekben elszámoltatásnak tekinthető -, utóbbi esetben pedig egész egyszerűen biztosítják a banknak, hogy a hiteles ha nehezen is, de ki fogja fizetni a hitelét, neked meg azt biztosítják, hogy jövőre is csak annyit kell fizetned, mint most.

Senki sem veszített, de senki sem nyert

A bankok bizonyosan széles mosollyal csapták össze tenyereiket, mert ez nekik is jobb, mintha bizonytalan kintlevőségeiket forgatnák, és gyakorlatilag egy fillért sem buknak. Ez nem tűnik elszámoltatásnak, de nem is egy win-win helyzetnek. Inkább “not lose-not lose”…

A másik dolog a fenti mondattal szemben, az a rejtett fizetési potenciál. A kifizetések attól függenek, hogy az adós rendelkezik-e jövedelemmel. Amennyiben nincs versenyképes keresetre lehetősége egy adósnak, akkor a forintosított hitelt sem fogja tudni részleteiben fizetni, hiába a kisebb rizikó. A terep valamivel tisztább a törlesztéshez, de valahol ez a pedál nélküli bicikli esete: ha nincs mivel tekerni, a bicikli magától nem gurul. Lejtőt viszont sem az állam, sem a bank nem fog tudni adni soha…

Az internetadó, mint Achilles sarok – (update)

Achilles sarka mind a kormánynak, mind a modern, haladó szellemben élő lakosságnak. Az vitathatatlan, hogy kulturális, gazdasági, sőt politikai szempontból is igen káros felvetésről van szó. Kulturális szempontból óriási visszalépést jelentene, hiszen a modern társadalom információ áramlása és tudásbeli fejlődését, döntő mértékben befolyásoló eszközről van szó az internet használatával. Nemcsak munkahelyek százezrének stabil működése, az oktatást könnyítő és elősegítő alapeszköz stabilitása kerül veszélybe, hanem magának a kommunikációs formák korlátozásáról is szó van. 2014-ben korlátozni egy olyan szegmenst, ami – akár tetszik, akár nem – lételemmé vált, olyan orbitális politikai baklövés, amit csak olyan nemzetek kormányai engedhetnek meg maguknak, melyek a modern, nyugati kultúra közelében sincsenek. Legalább olyan véteknek tűnik adóval sújtani – kvázi büntetni – az internethasználatot, mintha emelnék a víz ÁFÁját. Arról nem is beszélve, hogy a kormány saját törekvéseit teszi egyrészt ezzel mind hiteltelenné, mind pedig okafogyottá. És itt jön a dolgok gazdasági háttere…

Minimum az egyiket használja minden ember...

Minimum az egyiket használja minden ember…

Ha egyszer jobban teljesítünk…

Mi indokolja egy nyúlfarknyinak számító adó bevezetését, amikor néhány héttel ezelőtt maga Lázár János emelte ki az internet fontosságát, és annak szükségszerű eljuttatását valamennyi faluba, ha egyszer jobban teljesít az ország? Olyan elvi problémákkal kerülnek szembe, ami legfőképpen szolgáltatók, tehát munkaadók, és fejlesztők működését lehetetlenítené el, ugyanakkor megzavarhatja a lakosság többségét is, joggal.

Amennyiben sportberuházásokra (melyek bizonyítottan veszteségesek már rövidtávon is) illetve MNB „extraprofit” nem közszolgálati célú elköltésére jut forrás, mi szükség ezen összegek töredékét jelentő, nyilvánvaló közfelháborodást generáló adónem bevezetésének?

Az kizárt dolog, hogy ne legyen kiterhelve felhasználói szinten. Ez még egy nagy vállalat számára – mint a UPC, vagy a Telekom – is vállalhatatlan lenne. A bevétel alapú adóztatással több probléma is felmerül. A nagy vállalatok rendszerint azért ruháznak be különböző országokban, mert ott magasabb profitot realizálhatnak. Ezt hívjuk a kapitalizmus egyik mozgatójának.

A profit nem azért keletkezik, hogy a beruházóról legyen mit lehúznia a „telephely” biztosítójának, hanem mert a tevékenységből adódóan valamit jól csinál, és maga örömére kívánja elkölteni azt: dolgozói bérekre, innovációra, bővítésre, stb.

137627

Rabja vagyunk az internetnek

Az innováció ugyanis meghatározó egy ország versenyképességében – jóllehet ennek gerince az internet. Az esetlegesnek vélt nagy bevételű cégek ilyen arányú közteherviselése nem jó megközelítés, hiszen a vállalat joggal mondja, hogy egyébként számtalan más adón keresztül alapból kiveszi a részét a közteherviselésből (hogy az átlagosnál magasabb bérekről ne is beszéljünk). Ha viszont ezek dinamikusan fejlődő vállalatok arra vannak kényszerítve, hogy piacot veszítsenek, és emellett ellehetetlenüljön a fejlesztésük, akkor a jelentős profitvesztés tudatában olyan következményekkel is kell számolni, hogy tömegesen mennek tönkre, vonulnak ki, ami munkahelyek ezrei megszűnésével fenyegetnek. Ezek a munkahelyek pedig rendkívül értékesek, szemben a közmunkával…

Rezsi-paradoxon

Az elmúlt években a rezsi-szó valójában egy olyan fétissé vált, mint valami talizmán. A kormányzati retorikának jelentős részét képezte, ám nem szabad elfelejtkezni egy igen fontos ismérvéről ennek.

A rezsi, közgazdasági értelemben véve olyan fix költségek összességét jelenti, mely a mindennapi életünkhöz (vállalat esetében a működéshez) szükséges alapvető kiadásokat jelenti. Az alapvető kiadások alatt ebben az esetben nem jelent például élelmiszereket, hiszen az változó formában, mennyiségben és minőségben is, azonban olyan fix költségeink, melyek rendszeresen és megkerülhetetlenül kerülnek kifizetésre azonos mértékben, már mást jelentenek. Mikroökonómiai szempontból ezek lehetnek víz, gáz, áram, hitel, telekommunikáció (tv, telefon, internet), bérlemény is. Természetesen élethelyzettől függően több más dolog is bekerülhet, de klasszikus értelemben ezek tekinthetőek széles körben fix költségnek. Ekkor még nem beszéltünk az ÁFA, TB, és egyéb adók/hozzájárulásokról, melyek már annyira mainstream kiadások, hogy szinte nem is számolunk velük.

Ez alapján jól látszik, hogy rezsicsökkentésről beszélni áram/gáz árcsökkenés esetén, miközben minden más tartalom növekszik olyan, mintha autónk szervizelésekor egy pacskolást végeznének a motorháztetőn: valamit csinálnak vele, de jobb nem lesz.

Átlagosan a rezsinek tekinthető elemek közül egy család 3-4 ezer forintot spórol, míg az elmúlt években minden máson 10-12 ezer forintot veszít. A szaldó tehát mínuszos.

Az internetszolgáltatók esetében – legfőként a kisebbeknél – komoly terhet is jelentene. Egyfelől, ha továbbhárítják a 150 Ft/Gb adót (márpedig tovább fogják), az előfizetési díjak egy kb. 100 Gb adatforgalmú háztartásban 15.000 Ft plusz terhet jelentene. A 100 giga elsőre soknak tűnik, de nagyjából 10-15 film letöltése már a felét kiteszi. És akkor még nem néztünk meg egy videót sem YouTube-on, nem mentünk fel napjában harmincszor a Facebookra, nem küldtünk e-maileket 2-3 file-os melléklettel, stb. Ez egy átlag fiatal esetében viszonylag könnyen összejöhet. Milyen adatforgalom lehet például egy kollégiumban? Annak az adatforgalmát ki fizeti ebben az esetben? Egy cégnél heti szinten 5-10 giga lehet az adatforgalom, amennyiben SAP, E-mail, és egyéb más vállalatirányítási rendszerek használatát és csekély egyéb internetes forgalmat tekintünk (főleg olyan cégek esetében, akik jelentős mértékben online üzletet folytatnak).

Ez egy hónapban legalább 5.000 Ft plusz költség, mely egy iroda esetében a havi villanyszámla mértéke lehet…

Ha nem hárítják át, az olyan mértékű extra terhet (rezsit) jelentene nekik, hogy a szolgáltatók úgy csődölnének be egymás után, mint a dominó. De minimum elképesztő leépítésekkel fogják balanszolni az új helyzetet!
Arról ugyancsak nincs álláspont, hogy a nemrégiben kötelezővé tett online pénztárgépek, milyen módon és ki által lesznek megtérítve?
A NAV? A szolgáltató? A felhasználó? Ebből fakadóan korrekt dolog-e üzletileg belekényszeríteni a kereskedőket az online használatra, hogy aztán arra is adót vethessenek ki?

Az internetadó tervezete tehát megannyi húsba markoló kérdést feszeget, amit ha nem oldanak meg win-win alapon, beláthatatlan következményekhez vezethet. Nem is gondolnánk, hogy mekkora galibát okozhat az internet, nem igaz?

SZERKESZTŐI update:
azóta a miniszterelnök ma reggel visszakozásról adott jelet, és kijelentette: “nem lesz internetadó ilyen formában”. Az ötlet tehát nincs végleg elvetve, de más módon bizonyosan képben marad ez az új adónem. Jó döntés volt. – a szerk.

Felébredni a devizahitel-álomból

A Portfolio.hu legfrissebb értesülései szerint sajnos a korábbi várakozásokkal ellentétben nem lesz Kánaán a devizahiteleseknek a kormány tervezete szerint. A bankok működésével kapcsolatban azonban várható némi normalizálódás.

Rögtön az elején érdemes leszögezni a kölcsönös korrektség érdekében, hogy a devizahitel-válságnak nincs egyértelmű felelőse. Ezt a labdát ugyanis mindenki kapura rúgta.

A klasszikus bűnbak maga a pénzintézet, akinek a legnagyobb bűne az egyoldalú szerződésmódosítás.

Sokan összekeverik/beleveszik ezt a problémát a megnövekedett törlesztő részletek esetével, pedig ez nem egészen helytálló. Amiről igen gyakran elfeledkeznek, az az állami felelősség, amiből valamennyi kormány kivette a részét 1998 óta.

A bankok szabad versenyét szinte semmilyen állami korlát, vagy feltétel nem szabályozta,

ami elejét vehette volna a jövő problémáinak, aminek gyökér oka a szűklátókörűség (vélhetően még maguknak is hazudtak a törvényalkotók, mikor az euró mielőbbi bevezetésére bazíroztak) és a struccpolitika (érezték, hogy ebből baj lehet, de ki merte volna a látszat jólétben megkockáztatni az „olcsó pénz” elvételét?).

A harmadik tényező pedig maga a hitelfelvevő.

Az egy dolog, hogy a bank rendszerint nem adott megfelelő és teljes körű felvilágosítást – megalapozott üzleti érdeke miatt -, de az asztal túloldalán rendszerint helyet foglaltak olyan felnőtt emberek is, akik elhitték a következmények nélküli túlköltekezés illúzióját.

Az elmúlt években szinte minden évben zászlajára tűzte a kormány, hogy ezt a fertőző mételyét a nemzetgazdaságnak kiiktatja, ám ez egy olyan bonyolult műtét lenne, melynek biztosan maradandó károsodás lenne a vége. A jelen helyzetben látható eredmény azt tükrözi, hogy ezúttal egy kicsit körültekintőbbek voltak állami oldalon, noha nem egészen van összhangban a korábbi retorikával.

bilincs

Mi a tényállás?

Két fontos határozat van születőben. Az egyik, hogy a bankok hitelkibocsájtási lehetőségei valamelyest végre szabályzásra kerülnek. A tervezet szerint ez lesz a „fair bankrendszer”, mely részletesen körülhatárolja a bankok által nyújtható kamatszinteket, és tisztességes szerződési feltételeket.

A válság után ez egy logikus és egyben hasznos „vívmány” lehet, ami első sorban a fogyasztókat védi, másod sorban a bankok számára is ideálisabb utat jelöl ki, elkerülve az esetleges későbbi túlkapásokat.

A másik pedig a törlesztés forintosítása, de ez nem annyira kedvező a hitelfelvevők számára, mint ahogyan arra számítani lehetett.

Nagy csalódás ugyanis, hogy a devizahitel hátralékot az aktuális árfolyamon átváltott forinthitellel lehet kiváltani csak, szemben az ígért, néhány évvel ezelőtti szinthez képest.

Mi jó, mi nem?

Ha a „fair bankrendszer” szisztémáját nézzük, mindenképpen egy felelős, és logikus következményként megszületett javaslatot láthatunk. A bankok versenyét közvetlenül szabályozó lépés nem szab gátat a hitelezésnek, ugyanakkor az olyan végzetes baklövésektől, mint az elmúlt években korlát nélkül ablakon kiszórt hitelek, megkíméli minden résztvevőjét a piacnak. A tervezet részletei egyenlőre nem ismertek, azonban az irányelv megszületése már eleve egy jó kezdeményezés. Bankok szempontjából a hátránya, hogy a hitelek kibocsájtása nem lesz annyira a pénzintézetre hagyva, mint előtte. Az eljárásokról és mértékekről az állam látszik gondoskodni, de a banki termékek kialakítását ez nem befolyásolja. Eszerint január 1-től azt kívánják meghatározni, hogy a bankok miként alakíthatják ki hitelszerződéseiket. A hiteligénylők szempontjából ez némi biztonságot nyújthat függetlenül a banki termékek tartalmától.

szemelyi_hitel

Az aktuális értéken történő forintosítás a hitelesek számára inkább savanyú szőlő. A jelen tervezet azt körvonalazza, hogy amennyiben a 8 éve felvett svájci frank hitelét forintosítaná, azt csak adott napi árfolyamon teheti meg. Vagyis nyerni nem nyer, legfeljebb kevesebbet bukik a kliens. Azért lehet ez fájó pont – a gazdasági körülményekben egyébként érthető döntés -, mert a kormánypropaganda évek óta azt sugallta, hogy a devizahitelesek körében kialakult extrém helyzetet ugyanolyan egyoldalúan fogja megoldani, ahogyan a bankok jártak el, kedvezőbb helyzetbe hozva az embereket ezáltal. A gazdaságban jártasabbak persze sejthették, hogy ennyire nem eszik forrón a kását, ám a tömegek számára félreérhető üzenetet közöltek. Az egyértelmű előny jelen helyzetben a bankok és az állam oldalán áll. A pénzintézetek számára így nem kell további, az árfolyamgát rögzítés során keletkezett veszteséget elszenvedniük, hanem gyakorlatilag reálértéken realizálhatják kintlévőségeiket. Az állam számára pedig azért pozitív, mivel a gazdaságunkba vetett bizalom a versenyszféra résztvevői szemében nem szenved nagyobb csorbát. Ellenkező esetben ugyanis a bankokon keresztül rendkívül meginoghatna a pénzügyi bizalom. (Habár a bankadó nem kerül eltörlésre.)

Összefoglalva tehát
1. az állam egyfelől szükségszerű, és számára előnyös lépéssel készül,
2. a bankok helyzete nem lesz rosszabb (noha jobb sem), hanem inkább stabilizálódhat
3. A hitelfelvevő puttonya ugyan nem ürül, de az út valamivel simábbá és biztonságosabbá válik