Hó-gondok

Bár csodás dolog a hóesés, és ingergazdag világbunkban érthetően jobban felkelti az emberek figyelmét a téli hó, azért vannak valamivel érdekesebb esetek is. Sokat gondolkodtunk, hogy kezdjen-e el a DélZalaPress is havas fotókat közölni és ötpercenként beszámolni arról a tényről – melyet egyébként legalább 1 hete hallani valamennyi országos médiumból -, miszerint esik a hó, és mint tudjuk olyankor vagy nagyon nyomós indokunk kell legyen a közlekedésre, vagy egyáltalán el se kellene indulnunk. Előbbi esetében persze fontos kiemelni, hogy ha már menni kell, akkor azt tegyük a lehető legnagyobb körültekintéssel.

Mi is kellünk hozzá

Mi is kellünk hozzá

Azt az elcsépelt szófordulatot sem szeretnénk használni, miszerint “az időjárásnak/körülményeknek megfelelően kell vezetni”, mert ezt számtalan módon lehet értelmezni, egészen addig, míg ki nem lyukadnak az univerzális ténynél: a hó, a hideg, a szél, és az egyébként mindenki által ismert rossz minőségű közúthálózat elegye életveszélyes lehet.
Ez a lakóingatlanokra is érvényes, hiszen gyakoribb lapátolás és megfelelő gondosság esetén hamarabb járhatóvá válnak járdáink és bejárataink, mintha többnapnyi letaposás után állnánk neki kotorni a már tömörödött csapadékot. Igaz tehát, hogy mi magunk is sokat tehetnénk környezetünk biztonságosabbá tételéhez – feltéve, ha nincs közöny -, ugyanakkor nehéz bármit mondani az “ha az önkormányzat szarik rá, akkor én nem fogom csinálni helyette” típusú általános reakciókra. – mondta egy társasház képviselője. Emellett fontos tudni, hogy mi magánterület, mi közterület, és a rendelet annak takarításáról miként rendelkezik.
A dolog ezzel ellentétben nem ilyen fekete-fehér, ha ugyanis közterületről van szó, és a lakók bejelentést tesznek, ha nem is azonnal, de rövid időn belül az illetékesek is lépni tudnak, ám ezt gyakran figyelmen kívül hagyják az emberek, mivel jellemző az inaktivitás is ilyen esetben. – tudtuk meg szakemberektől.

Másik oldal

Az érem másik oldala a felkészültség. Még decemberben volt valami halvány remény arra – mikor az első kisebb hó leesett -, hogy 2015-re felnőttünk a (enyhe) tél átvészelésére. Majd amikor jön az újfent beharangozott hóvihar, ismét leblokkol a rendszer. Már az Origo.hu oldalán is beszámoltak róla, hogy Kanizsán még a hótoló is elakadt. Szinte érthetetlen, hogy Ausztriában, ennek a csapadékmennyiség többszörösét miként képesek mégis infrastruktúrálisan, szervezetileg és morálisan is jobban kezelni.

Be kell látni, hogy a télre való felkészülés nem egyenlő a téligumival (ha van), vagy közvetlenül a havazáskor figyelmet felkelteni a lehetséges veszélyekre. Az alapvetően mezőgazdasági területeket átszelő zalai utakat igen kevés esetben védik manapság hófogó-hálók, vagy sűrűbb aljnövényzet, fák, esetleg kisebb erdőségek. Ezek megléte éppen kompenzálni tudná a hókotrók felkészültségét, mely a havazás előtt a szakemberek szerint mindig megfelelő mennyiségben és állapotban állnak rendelkezésre, majd havazás után kiderül: az ilyen esetekre nem lehet teljesen felkészülni. Legalábbis idehaza. Joggal mondják a szakemberek, hogy az embereknek is kutyakötelessége alkalmazkodni, és megtenni mindent a biztonságért, ugyanakkor ezzel szembenáll, hogy esetenként a felelős szervek sem állnak a helyzet magaslatán. Ennek okáról napestig lehet vitatkozni, de Simicska Lajos-féle bölcsesség alapján (“míg én vagyok, minden van”) vélhetően erőforrásra lenne nagyobb szükség.

Jellemző kép volt a hétvégén Zalában

Jellemző kép volt a hétvégén Zalában

Ezzel valamelyest szembenáll, hogy a városban az üzlet- és lakástulajdonosok igyekeznek takarítani (tartva a vegzálástól, bírságtól) annak érdekében, hogy megközelíthetőek legyenek. Ugyanakkor a közterületek nem minden esetben vannak a megfelelő minőségben “karbantartva”.  Ez jellemző a Király úttól a Főúton át, az Erzsébet téren keresztül szinte valamennyi helyszínre. Ezek viszonylag nagy gyalogosforgalmú területek. Egyik olvasónk például arról számolt be, hogy a pénteki hóvihar idején az Erzsébet téren szórták a havat az illetékesek, míg a járdák gyakorlatilag járhatatlanok voltak. Bizonyos esetekben tehát nemcsak pénz, hanem rendszer-szintű problémával találkozunk, ami az utca emberének egyszerűen csak a logika hiányaként tűnik fel. Legalábbis átvágni a téren kisebb prioritás, mint a körülötte levő járdák. (Egyébként ez hétfőre egész tűrhető mértékben változott)

A lényeg tehát, hogy a vásár kettőn áll. Az időjárás és körülményei mindenkié, és nemcsak az embereké, valamint nem csak az önkormányzaté. Kellő empátiával és odafigyeléssel jelentősen javulhat a közlekedés/biztonság is!

Szólj hozzá a Facebookon!
   
loading...

Vélemény, hozzászólás?