Dr. Remix – az amatőr gyógyszerész esete Manoyával
Hogyan kerül egy cikkbe egy kanizsai srác (aki nem mellesleg Zalai), a gyógyszerészet, a zene, és Manoya? Úgy, hogy a kanizsai Zalai Ricsi ugyan gyógyszerészként dolgozik, zenei affinitása és a határainak feszegetése egyenesen Manoya albumára terelte őt. Ez pedig minket, földijeinkre büszke portálként igencsak kíváncsivá tett. Zalai Ricsivel (iALAZ) beszélgettünk…
Úgy tudom, hogy semmilyen Profi zenei előképzettséged nem volt korábban. Hogyan került a zenélés mégis mára egyenértékűvé a karriereddel?
…Egyébként kapcsolódva a gyógyszerészethez, számomra a zenélés terápia is egyben.
Ez nem teljesen igaz, ugyanis 7 éves koromban a szüleim beírattak a helyi zeneiskolába, ahol közel 8 éven keresztül dobolni tanultam. A középiskola utolsó éveiben bekerültem egy budapesti rock bandába, melynek körülbelül 3 évig voltam a tagja, viszont a sok ingázás – egyik hétvégén próba Budapesten, másik hétvégén gyakorlás otthon Nagykanizsán, hétköznapokon pedig Pécsett az egyetem – miatt egy idő után túl sok volt. Egyrészt a dobolás mellett egyre jobban kezdtek érdekelni a dallamhangszerek, főként a zongora, mellyel az érzelmek kifejezése sokkal könnyebb és szabadabb volt, másrészt ezzel együtt érdekelni kezdett, hogy egy személy hogyan képes létrehozni egy teljes zeneművet, teljesen egyedül.
Még a budapesti bandában való játék alatt egyik nap elhatároztam, hogy vásárolok egy zongorát úgy, hogy előtte még 1 billentyűt sem nyomtam le rajta soha. Egyszerűen valami azt súgta, hogy nekem zongoráznom kell. Furcsa érzés volt, mikor pár nap múlva megérkezett, és a pécsi szobámban kicsomagoltam és felállítottam, majd leütöttem az első hangokat. A játék valamiért teljesen természetesnek tűnt, A mai napig őrzöm a számítógépemen azokat a korai felvételeket, amiket az első pár napban rögzítettem, érdekes módon olyan mélyről jövő dallamok voltak, melyek azóta dallá is formálódtak. Majd egyszer szeretnék egy, csak zongorajátékot tartalmazó dalcsokrot is megjelentetni a jövőben, ami ezeket is tartalmazni fogja.
Szóval visszatérve az eredeti kérdésedhez: zongorán, illetve azóta gitáron autodidakta módon tanultam/tanulok, tanárnál sosem voltam.
Manapság már el sem tudom képzelni, hogy milyen lenne, ha valamilyen oknál fogva hangszerek nélkül kellene léteznem. Egyébként kapcsolódva a gyógyszerészethez, számomra a zenélés terápia is egyben. Ha rossz kedvem van, csak leülök a zongorához és egyből csak arra tudok koncentrálni, hogy játszom. Megszűnik minden, a problémával együtt…
Amúgy régóta nem voltam már beteg hál’isten, gyógyszert csak a legritkább esetben veszek be, amikor nincs már más megoldás. Egy egyszerű fejfájást pihenéssel, relaxációval is orvosolni lehet, nem kell mindig gyógyszerhez nyúlni…
Gyógyszerészként is felelősségteljes hivatásod van. Összeegyeztethető ez az igencsak komoly hobbiddal?
Természetesen a patikában gyógyszerész vagyok, viszont amint kilépek az ajtón, azonnal át tudok kapcsolni a zenei alteregóm világára. Sajnos nekem is 24 órából áll egy nap, nagyjából a zenével töltött idő vetekszik a munkában töltött időmmel. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap 6-8 órán keresztül hangszer van a kezemben, hanem többek között más zenék hallgatása inspiráció céljából, különböző technikai újdonságokkal való megismerkedés, egy hangulat először szavakkal dalszöveg formájában, majd hangokkal való megközelítésének elképzelése stb.
Egyelőre azt tudom mondani, hogy a két dolog tud működni egymás mellett, viszont a jövőt nem tudom megjósolni. Lehet, hogy pár év múlva teljesen más lesz a prioritás…
Hogyan keveredtél Manoya albumára?
Manoya, vagyis Hódosi Enikő már több, mint 10 éve van jelen a magyar könnyűzenei életben. Egyebek mellett olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a NEO, valamint Zagar. Utóbbi előadó Wings of love c. dalában működött közre, előbbi zenekar Kontroll c. számában jelent meg. Első saját gyártású kislemeze 2011-ben jelent meg, melynek legsikeresebb és talán legismertebb száma a Rebirth, amit rendszeresen hallhatunk azóta is a Petőfi rádióban.
Enikő hangját, illetve zenéjét régóta ismerem és csodálom. Februárban meghirdetett egy remix-versenyt, melyen „mit veszíthetek?” alapon részt vettem. Ez volt az első ilyen megmérettetés, amire jelentkeztem, végül a közönségdíját sikerült elnyernem. Személy szerint neki is a kedvencei között volt az én átdolgozásom, melynek nagyon örültem.
Emlékeztetőül: a korábban szintén itt a DélZalaPress-en bemutatott Nick Bounce is rejtett tehetségének megvillantása után indult el a profik pályáján. (Szerk.)
Mik a terveid így a váratlan sikert követően?
Jelenleg az első albumomat készítem, mely hamarosan megjelenik. Sághy Kata mellett, aki 2 dalhoz is kölcsönözte páratlan énekhangját, egy meglepetés énekes is szerepelni fog rajta, akinek neve talán a szélesebb közönség számára is ismerősen csenghet. Kata talán ismerős lehet a legutóbbi Eurovíziós pályamunkájával, melyet Replay zenekarral kreáltak. Sajnos nem kerültek be a TOP 30-ba, de rendkívül tehetségesek amúgy. (itt elérhető – a szerk.)
Az albumon kívül még egy rövidfilm készítésében is részt veszek, aminek forgatókönyvét egy barátom írta, és ő is rendezi. A kis film zenéjét én írom, hamarosan elkezdődnek a forgatások.
Egyébként pedig minden elképzelhető, nem tervezem túl a dolgot…
Hol lehet a zenéidet elérni?
Főleg a facebook oldalamat ajánlanám, ahol minden hozzám kapcsolódó link elérhető. Igyekszem a zenéimet is megosztani majd ott. Ezen kívül a soundcloud oldalamat is ajánlom, ahová a jövőben folyamatosan töltöm majd a zenéket…
https://www.facebook.com/ialazmusic