Sztárokat és helyi fellépőket is felvonultat a kanizsai tavaszi fesztivál

Nemzetközi szinten is ismert színházi, zenés és táncos produkciókat, valamint helyi zenei együtteseket és művészeti kollekciókat vonultat fel a március végén induló Tavaszi Művészeti Fesztivál Nagykanizsán.

 A Kanizsai Kulturális Központ szervezésében az 1990-es évek óta megtartott fesztivál nemcsak országosan és nemzetközi szinten ismert előadókat szerepeltet, de mindig teret ad a helyi értékek bemutatásának is – közölte a rendezvénysorozat hétfői sajtótájékoztatóján Kovácsné Mikola Mária, a kulturális központ igazgatója.

Az idén március 31-én induló és április 10-ig tartó sorozat keretében nyolc programra várják a látogatókat – tette hozzá a rendezvényeket koordináló Marics Zsuzsanna, a kulturális központ munkatársa. Első programként említette a Nagykanizsához közeli Kisrécsén idén már 25. alkalommal tartandó Ludvig Nemzetközi Művésztelep gyűjteményes kiállítását. A Ludvig Zoltán festőművész által életre hívott alkotótáborban megfordult európai, ázsiai, afrikai és amerikai képzőművészek helyben készült alkotásaiból válogat a tárlat.

A dzsessz, a soul és a latin zenék kedvelőinek szól Szőke Nikoletta és Takács Nikolas közös koncertje élvonalbeli kísérő muzsikusokkal. Az Orlai Produkció A csemegepultos naplója című, Gerlóczy Márton írása alapján készült darabot mutatja be a nagykanizsai fesztiválon, míg a színház és a zene találkozásaként Grecsó Krisztián és Kollár-Klemecz László Nők, nők, férfiak című zenés irodalmi estje kínál majd kikapcsolódást.

A rendezvénysorozat egyik legnagyobb érdeklődéssel várt műsoraként az ExperiDance Fergeteges című előadását emelték ki, amelyről Janni Ildikó, a táncegyüttes marketingvezetője elmondta, hogy Sissi, vagyis Erzsébet királyné életébe enged bepillantást.

A helyi művészeti csoportok közül Nagykanizsa Város Vegyeskara Tavaszhozó címmel tart hangversenyt a fesztivál nyitónapján, a repertoárban a szakrális daraboktól a könnyedebb műfajokig sokszínű lesz a felhozatal. Az idén ötvenéves nagykanizsai Kamera ’67 amatőrfilm-stúdió az elmúlt fél évszázadban készült, számos díjjal elismert alkotásaiból mutat be egy csokorra valót.

A fesztivál zárónapján pedig a református templomban ad koncertet a helyi tanárokból, zenészekből két éve alakult Fentős Ferenc Kamarazenekar, amely javarészt barokk szerzők műveit szólaltatja meg. MTI

A kanizsai tavaszi fesztivál részletes programja ITT TALÁLHATÓ.

Sorsok…Emberek…

Megjelent Vizvári József (Pipás) nagykanizsai író, újságíró, a Budapesti Krúdy Gyula Irodalmi Kör írójának ötödik könyve a „Sorsok… Emberek… című novelláskötete.
A könyvben a szerző az emberi sorsok tanulságul szolgáló példáiról ír.
A történetek valós emberi sorsok, életek, megtörtént események elbeszélése.
Az író a novellák közé belecsempészett egy-egy szomorú, de humoros történetet is.
Vízvári József legújabb kötete megrendelhető a szerző 06/30/413-6995-ös telefonszámán.
(Fotó: Pusztafi Attila)

A város történetíróira emlékeznek

Domborműavatással, könyvbemutatóval, történettudományi előadásokkal emlékeznek a könyvtár névadójára, a 90 évvel ezelőtt elhunyt Halis Istvánra és a 180 esztendővel ezelőtt született Cser Józsefre szombaton Nagykanizsán, a városi könyvtárban.

Az emléknapon avatják fel Turi Török Tibor szobrász Halis Istvánról (1855-1927) készült domborművét, a keszthelyi múzeumtulajdonos adománya a könyvtár belső terét díszíti majd – mondta el Czupi Gyula igazgató az MTI-nek.

Hozzáfűzte: bemutatják a könyvtár névadójának 1898-ban, Szines mozaik Nagy-Kanizsa történetéből címmel megjelent kötetének reprint kiadását. A 19. századi munka a város történetének egy-egy szakaszát meséli el: egyebek mellett felidézi a törökvilág előtti időszakot, leírja a gólyalábazás hagyományainak kialakulását. Hosszú évtizedeken át Halis István kötete számított a legnagyobb összefoglalónak Nagykanizsa városáról, melynek reprint kiadása kifejezetten a jubileumi év tiszteletére jelent meg – hangsúlyozta Czupi Gyula.


Beszélt arról is, hogy a helytörténész, várospolitikus, író egész életét a város szolgálatában töltötte, a könyvtár Halis István műveit igyekszik digitálisan is hozzáférhetővé tenni.

A szombati rendezvényen a 180 esztendővel ezelőtt született Cser Józsefről (1837-1913) is megemlékeznek. A nagykanizsai származású krónikás az 1894-ben írt újságcikksorozatot az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről. Cser József a szabadságharc idején 11 esztendős kisdiák volt, édesapja a város tisztviselőjeként, strázsamestereként szolgált.

A történetet visszaemlékezései, személyes emlékei nyomán jegyezte le, kötetbe gyűjtött írásait 2009-ben adták ki Nagykanizsa a szabadságharc alatt címmel. A későbbi években Veszprémben néptanítóskodott, relikviákat gyűjtött, emellett az 1860-as évek elejétől csaknem 30 esztendőn át rendszeresen feljegyezte a napi időjárási adatokat. Az utolsó fellelt bejegyzését 1903-ban keltezte – mondta el a könyvtárigazgató.

A szombati emléknapon Kovács Győző Gyula Találkozásaim Cser József tanító úrral című előadásában az időjárás-történeti feljegyzésekről is beszél. Kunics Zsuzsanna és Tugya Beáta Halis István életéről tart előadást, Kardos Ferenc pedig a könyvtár névadójának írásiból olvas fel részleteket. MTI (Fotó: Halis István Városi Könyvtár – Facebook)

Évszázados divatrajzokból és viseletekből nyílt kiállítás Nagykanizsán

Krinolin, turnűr, sonkaujj címmel 19. századi divatrajzokból és viseletekből nyílt kiállítás a nagykanizsai Thúry György Múzeumban, ahol az akkoriban elvárt illedelmes viselkedésről is képet kaphatnak a látogatók.

A dél-zalai város múzeuma rendelkezik Magyarországon az egyik leggazdagabb gyűjteménnyel a polgári világ divattörténetéből – árulta el a keddi megnyitón Száraz Csilla, a közgyűjtemény igazgatója. Hozzátette, hogy 2011-ben már bemutatták egy részét ennek a gyűjteménynek, amelyet azóta tovább gyarapítottak, például korabeli színes divatlapokkal, amelyek egy részét most a közönség is láthatja.


A tárlatot megnyitó Rákhely Zsófia divattervező, a Budapesti Metropolitan Egyetem adjunktusa egyebek mellett azzal ajánlotta a látogatók figyelmébe a kiállítást, hogy a régi és az új egymásból merít és egymásra épül, vagyis a divat is egyfajta örök körforgást mutat. A divat jelentése azonban sokat változott a 19. század óta, mert egykor szokást és normát jelentett, ma pedig leginkább gyors változásokat takar.

Az április 30-ig látogatható kiállítás rendezője, Kunics Zsuzsa muzeológus az MTI érdeklődésére elmondta: a tucatnyi öltözet egykori kanizsai polgári családok hagyatékából került a múzeumba, ahol látható egyebek közt egy fasarkú, “egykaptafára készült” – vagyis azonos formájú – női báli cipő is.

Mindegyik öltözékről tudni lehet, hogy hol – például Bécsben vagy Pesten – készíttették és milyen alkalmakkor viselték. Az érdeklődők pedig azt is megtudhatják, hogy a krinolin és a turnűr miféle szoknyaformákat takart, illetve azt is, hogy milyen alkalmakkor és napszakban miféle “toaletben” illett megjelenniük a hölgyeknek. MTI

A Csótó története

Helytörténeti kötet megjelentetésére készül dr. Papp Attila. A Csónakázó-tó történetét szeretné papírra vetni – Csónakázó-tó: Múlt, jelen, jövő – címmel. Ebben a témakörben kéri a nagykanizsaiak segítségét.


Arra hívja fel az idősebb, de akár a fiatalabb korosztály képviselőit, hogy aki archív fotókkal, vagy akár egy érdekes történettel, élménybeszámolóval rendelkezik a „Csótó” történetének a rendszerváltásig (1989 – a tó lecsapolása, majd kitisztítása utáni év) terjedő időszakáról, az jelentkezzen.

A szerző-szerkesztő elektronikus levelezőcímére várja a fotók digitalizált változatát, vagy a névvel is vállalt történeteket: kötődjenek ezek akár a meder kialakításának, vagy az 1984-es avatás utáni május elsejék valóságának időszakához.
A szerző arra is vállalkozik, hogy a fotók, archív felvételek tulajdonosainál jelentkezik, és segít a felvételek digitalizálásában, vagy akár a történések papírra vetésében. Jelentkezni, fotót küldeni, vagy akár érdeklődni a pappati1977@freemail.hu e-mail címen, illetve a 06-30-39-22-771 telefonszámon lehet március 31-ig.

(Fotó: archív. Győrfy Éva)

Magyar kultúra napi programok Kanizsán

A nagykanizsai rendezvények január 18-án kezdődnek el. A Magyar Plakát Házban szerdán mutatják be Markó Imre Lehel Kiskanizsai szótár című kötet reprint kiadását, mely az Együtt Kiskanizsáért Egyesület gondozásában jelent meg.

Pénteken megnyílik Eifert János fotóművész 50 év munkáját reprezentáló tárlata, a Halis István Városi könyvtárban az intézmény szolgáltatásait bemutató kiállítást tekinthetik meg a látogatók.

Az ünnepi műsort a népzene és néptánc jegyében rendezik meg január 21-én a dél-zalai városban. A VOKE Kodály Zoltán Művelődési Házban hagyományőrző csoportok lépnek színpadra, a program táncházzal zárul.

Vasárnap a Honvéd Kaszinóba várják hagyományteremtő találkozóra a nagykanizsai kórusokat és megnyitják a fafaragó szakkör 10 éves jubileumi kiállítását. Január 23-én a Kanizsa Fotóklub tagjainak alkotásait mutatják be a Hevesi Sándor Művelődési Központban. MTI

(Fotó: Dani Mercedes)

Kanizsai történet: valami nagyon különös történt

Nagykanizsa mint mindig, ebben az évben is készülődött a karácsonyra. A település bejáratánál egy kifüggesztett tábla figyelmeztette erre mindazokat, akik esetleg megfeledkeztek volna e neves dátumról. A város főterén felállítottak egy hatalmas nagy fenyőfát. Ágaira üresen kongó, semmitmondó díszeket aggattak, mondván – mindenki karácsonyfája.
Jaj egy jégből készült angyal szobor is van ott. Persze, csak a látványa tetszetős ennek a hajcihőnek. Gazdagabb (boldogabb?) senki sem lesz e tüneményes látványosságtól. Legfeljebb Kardosabb ha belenéz a pénztárcájába s nem a szinte ürességtől kongó könyvtárban csücsürészik.
A téren karácsonyi falu apró kis bódéi is felsorakoztak a helység főterének középső részén a Böske téren. Árusok hada zúdította be oda portékáit. Úgy mesélik régen is ez piactér volt.
December havában szinte hömpölygő folyammá alakult át minden szunnyadó létforma. Elvégre most van itt az ideje a feltöltekezésnek – vélheti bárki. Jövés-menés, szaladgálás, válogatás, készülődés, sütés-főzés…

Ebben a városban éldegélt egy egyszerű átlagos hétköznapi család. A férj valami pénzintézetben dolgozott. Már a második házasságát cipelte vállán. Az elsőből származott Péter, aki már egyetemre járt. Második nekifutásra összehozott egy leányt – Évát, aki mostanra középiskolássá cseperedett. Három éve született meg szemük-fénye – Gergő, aki nemrég ünnepelte harmadik szülinapját. Az asszony az önkormányzatnak csúfolt helyen melózott, vagy tartózkodott mint köztisztviselő.
Vagyis mindketten egy jól fizetett helyen gyakorolják az átverés tudományát.
De nekik mit is jelentett számukra a karácsony?
Háát… rohangálást, bevásárlást, púpozott tányér töltött káposztát, pulykát, bejgli-hegyeket …
Talán majd egy-egy adag szódabikarbónát… némi civakodást anyóssal, apóapóssal… huzavonát az ajándékok elosztásánál… állandó töprengést – mivel is kellene meglepni, ha másért nem illendőségből a rokoni kompániát.

– Pista, akkor meg kellene beszélnünk a részleteket! – Mint minden évben, valahogy most is így kezdődött el a karácsonyi készülődés a B. családban.
– Mondjad Petruskám, mit agyaltál ki abban az édeskés kobakodban.
– Tudod, akkor úgy lesz, ahogy eddig is csináltuk. Első nap megyünk az én szüleimhez, második nap a tiédhez. Anyáméknak egy új asztalterítőt s egy karkötőt szántam. Mit szólsz hozzá
– Hát legyen, ha úgy gondoltad…
– A te szüleidnek viszont vehetnénk egy új villanyvasalót. Emlékszel, a régit már alig tudják használni.
– Aha…, ez jó ötlet…
– Péterrel kapcsolatban viszont tanácstalan vagyok, hiszen ő olyan kis furácska…
– Na ezt hagyjuk, jó! – vágott közbe felindultan apjukom. Ő ilyen, és punktum! Fogadd már el végre, hogy nem lehet mindenki olyan kerekdedül tökéletes, mint te. Ismerhetnéd már a természetét. Állandóan csak a kedvenc könyveit bújja. Én már kiszemeltem a számára megfelelő gyógyírt.
– Legyen úgy, ahogyan akarod. Elvégre mégiscsak a te fiad…
– Akkor most már áttérhetünk a saját térfelünkre – folytatta a csevegést Petra. Évának kellene egy új csizma. Tudod, a régebbi tönkrement…
– Hát igen, de valld be, hogy ebben bizony ő is hibás volt! – horkant fel hirtelen morajlással Pista.
– Ugyan, hogy mondhatsz ilyet! Emlékezz rá, hogy abban a sáros időben…
– No persze… Hiszen mostanában állandóan csavarog fél éjszakákon át! – vágott közbe érces haraggal István.
– Elvégre most van abban a korban. Tudtommal te sem csináltad másként annak idején.
– Na jó-jó, de akkor még egészen másfajta világ volt. Inkább hagyjuk ezt, mert megint csak veszekedés lesz belőle, mint legutóbb.
– Gergőnek meg azt a csodálatos játékautót lehetne megvenni, amire úgy ácsingózik már régóta.
– Talán nem kellene annyira kényeztetned azt a lurkót. Én örültem, ha gyerekkoromban egy elnyűtt macit kaptam ajándékba.
– Már megint kezded! – dühödött fel Petra. Minden évben előjössz ezzel a nyavalygós gyerekkoroddal. Teli van már a hócipőm az egész múltaddal! Talán sajnálod mindezt a saját fiadtól?
– Nem sajnálom, de te igenis túlzottan ajnározod Gergőt! Amint megtetszik neki valami, te azonnal fejet bólintasz.
– Egyszer van egy évben karácsony, nemde! – rikoltott fuldokló sikoltással hites urára Petra.
Az ünnepek közeledtével minden egyes nap főleg négy óra után amikor a gyerkőcöknek vége a suli szinte rohamra indult a város népessége a karácsonyi falu árusai ellen. Vagy szombat –vasárnap. Innen-onnan giccses lakodalmas rock cirádás dallami zengedeztek az égig… Vázák, cserepek, díszek, piperecikkek, ruhák, bőrdíszművek, és minden egyéb más kincs kínálgatta magát, ami kielégítheti a fogyasztói társadalom nagyra becsült honpolgárainak megpocakosodott igényeit. Elvégre őértük van ez a csodás világ, nemde? Hiszen ők táplálják anyaföldünket meg-megújuló vásárlási kedvük életnedvével…
A B. családnál is feltornyosultak az izgalmak az ünnepek közeledtével.
– Megvetted már a karácsonyfát? – érdeklődött urától ékes hangon Petra.
– Ráér az az utolsó nap is. Minek álljon addig itthon fölöslegesen. Csak a levele hullik szanaszét mindenfelé.
– Meglehet, hogy addigra elkapkodják a javát…
– Ugyan már, még egyik évben sem maradtunk fa nélkül! – replikázott vissza Pista.
– No, azért mégiscsak jobb lenne, ha megvennéd időben.Férjuram lenyelt egy gombócot a torkán, s mivel nem akarta éppen eme szent ünnep előtt összerúgni a port becses nejével, nyakába véve a várost útnak indult a család karácsonyfáját beszerezni. Végül is siker koronázta ezen törekvését, hisz vásárolt egy jó méternyi délceg ezüst fenyőt.
Lassú léptekkel minden házba bekopogtatott a karácsonyest csendesded fuvallata. Petra a konyhában szorgoskodott. Szokásához híven pulykát és halat sütött. A halat ugyan nem túlságosan kedvelte, de nem akarta felszabdalni a hagyomány láncolatát. Elvégre ez a módi ilyenkor. Miért éppen ő lógjon ki a sorból…
– Apuci, mikor jön már a Jézuska? – kíváncsiskodott a kis Gergő.
– Tudod fiam, ha majd elbúvik a napocska és öreg este lesz. Várjál addig szépen türelmesen kisfiam.
– Lassan el lehetne kezdeni a fát díszíteni! – dübörgött Petra szólama a konyhából.
– Jól van már, mindjárt nekifogok. Pista előkereste a fenyőfa tartozékait s megpróbálta valahogy beleügyeskedni a fa alját a tartóba. Ám ez a művelet némi szerencsétlenségbe torkollott. A fa ugyanis oldalvást billent, s egy nagy ívű bukfencet hányva a szőnyegre vetette magát.
– Ó, hogy csessze meg az a … ezt az elnyomorodott fenyőfa tartót. Annyiszor mondtam már, hogy célszerűbb lenne műanyag fát vásárolni. Azzal biztosan nem lenne ennyi kínlódás, mint ezzel a vacakkal.
– Ej, hát még ennyit sem lehet rád bízni! – dörmögött hörgő hangon Petra. Minden évben ugyanezt a cirkuszt csinálod! Hogy lehet valaki ennyire ügyefogyott! Még egy fenyőt sem vagy képes normálisan felállítani… Másról nem is beszélve…
– Fogd már be, jó! – rivallott vissza István. S újult erővel nekifogott a karácsonyfa állítás nemes ívű feladatának. Másodszorra már siker koronázta próbálkozását, s a sudár fa büszkén húzta ki magát a szoba közepén felállított tribünön.
– Éva merre kószál? Igazán segíthetne ő is a díszítésben – sziszegett harsányan István.
– Elment a barátnőjéhez. Nemsokára megérkezik.
– Agyamra megy már ez a laza liberalizmusod! Legalább karácsony napján itthon lehetne időben.
– Ugyan, ne morogj már annyit! Azt a pár díszt egymagad is fel tudod tenni!…
Lassacskán a horizont alá bukott a nap sárguló korongja. Hamar sötétedik már ilyen tájban.
Az égen komor felhők gyülekeztek, s odakint dermesztő hideg szél járta át mindazokat, akik az utcán voltak kénytelenek eltölteni ezt a hírneves estét…
– Pista, összeszedted már az ajándékokat? – törte meg a csendet dörgedelmes hangon Petra. Időközben Éva is hazaérkezett. A nagyobbik szobában gyülekeztek egytől egyig – epekedve várva ki-ki a maga Jézuskáját…
– Hát akkor, boldog karácsonyt mindenkinek! – hadarta el egyszerű köszöntőjét Petra…

Ám ekkor hirtelen valami nagyon különös, a B. család számára kissé szokatlan esemény történt.
A kis Gergő ugyanis egy ügyes-gyors, macskára emlékeztető mozdulattal a karácsonyfához lépett, s leszakított róla három darab szaloncukrot. Odament anyjához, apjához, nővéréhez… és a kezükbe nyomott egy-egy darabot belőle.
– Ezt az én Jésuskám hosta nektek. Fogadjátok seretettel!
Egy pillanatra elveszett az idő fonala körülöttük. Néma-értetlen megdöbbenés ütött tanyát mindnyájuk arcán. Úgy rémlett, mintha az ég angyalai is bekukucskálnának szobájuk ablakán egy-egy árva pillantás erejéig…
… S ekkor (talán?) mindannyian megértették a karácsony igazi üzenetét…

Bognár László közíró. Nagykanizsa,  2016.12.15.
(A történet 2015-ben játszódott Nagykanizsán)

Horváth Valéria fotói a Rozgonyi oviban

Hétfőn délután a nagykanizsai Horváth Valéria ” Ahogyan Én Látom ” című fotó kiállítása nyílt meg a Rozgonyi utcai óvodában.
A megnyitót az óvoda nagycsoportosai által előadott betlehemi történet vezette be, majd ez után Lengyák István (Pista bácsi) mondott direkt gyerekek számára megírt megnyitó beszédet. A tárlat január 17-ig tekinthető meg az oviban.
(Kép és szöveg: Pusztafi Attila)
Horváth Valéria fotóit Olvasóink is sok-sok lájkkal “jutalmazták” a delzalapress.hu valamint KanizsaPress Facebook oldalunkon 🙂

Megjelent a 17. Kanizsai Antológia

December 13-án a Halis István könyvtárban 17 órakor immáron 17. alkalommal jöttek össze az irodalom és a könyvek szerelmesei. Megjelent a 17. Kanizsai Antológia és ennek kapcsán a könyv íróit látta vendégül a Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata.
Az ünnepségen megjelent írókat, költőket és az érdeklődőket Balogh László önkormányzati képviselő az OKISB elnöke köszöntötte.

– Kedves mindnyájan! A Kanizsa Antológia immár a 17. kötetét és az alkotókat köszöntjük a mai napon. Sok szempontból is büszkék lehetünk rá, hiszen 2005-ben indult el ez a történet. Ez az antológiasorozat kifejezi azt, hogy pezsgő irodalmi élet zajlik Nagykanizsán, amely munkát ez a sorozat is fémjelzi. Szeretettel és jó szívvel köszöntöm a kanizsai irodalmár alkotók 17. közös munkáját. A kanizsai kultúránk felemelkedését hisszük és várjuk. És most a legfontosabb, hogy az alkotókat köszöntsük tisztelettel, mert ők a mi lélegzésünket is érzik. Természetes, hogy a látókörünkben a világ közepe, a centrum, a szív, önmagunk, a mi Kanizsánk. Köszönjük nekik, hogy hozzájárulnak művészeti gazdagságunkhoz. Lehetünk és legyünk is büszkék arra, hogy gazdagok vagyunk irodalmár alkotóink számában és sokszínűségében.

Balogh László köszöntő sorai után Lehota M. János esztéta, mondta el gondolatait erről az antológia könyvek sorozatról.

– Minden alkotónak, szerzőnek nagy szeretettel köszönöm, hogy eljöttek és hogy alkotásokat küldtek a város legújabb antológiájába. Két gondolatot szeretnék elmondani és megosztani önökkel. Az első talán a legfontosabb, amit minden évben érdemes újra és újra elmondani, hogy sokan vagyunk és gazdag a városunk. És ezt érdemes minden alkalommal elmondani. „Arckép” az alcíme az antológiának, ami azt jelenti, hogy művészi kép önmagunkról. Egy tükörkép önmagunkról. Ha belenézünk a tükörbe, akkor lássuk, hogy hol tartunk. Ez az antológia lehet egy olyan platform, ahol mindannyian, akik itt szerepelnek, azok egy picit a világ részévé is vállnak, és ez által meg tudják mutatni önmagukat. Több mint negyven alkotó szerepel 200 oldalon ebben a könyvben. Az antológiának a kezdetek óta ez a célja, hogy lehetőséget adjon egy közös térben való együtt dolgozásra. Lehet tanulni is egymástól.
Nagykanizsán ma 40 olyan alkotót tudunk felmutatni, akiknek írásai ebben az antológiába bekerülhettek. Egy 50  000-es városban 40 alkotó az nagyon szép szám. És nem fogytunk, hanem növekedtünk. Ez a legnagyobb büszkesége a városnak. Abban a rohanó világban, ahol ma élünk, leül valaki egy percre, és szakít egy kis időt arra, hogy egy holt feleslegesnek gondolt kultúrát művelje, az mindenképpen azt mutatja fel, hogy érdemes itt élni ebben a városban és érdemes itt alkotni.
A másik fontos gondolat pedig az, hogy ma mindenki keresi azt a lehetőséget, ahol meg tud szólalni. És ahol el tudja érni a másik embert, meg tudja szólítani. És az antológia ebben segít az íróknak. A könyv idei válogatása is rendkívül színes. Az írásokban az identitás kérdései, a létkérdések témái kerültek előtérbe. Biztos, hogy ennek is van üzenete.

Majd Kardos Ferenc felelős szerkesztő beszélt arról, hogyan válogattak a sok beérkezett alkotás közül, hogy minden eddiginél nívósabb írások kerüljenek bele ebbe a mostani antológiába. Az ünnepség végén Kardos Ferenc az újonnan megjelent 17. Kanizsai Antológia szerzőinek nyújtott át kettő-kettő darab tiszteletpéldány könyvet. Majd az alkotókat és az érdeklődő vendégeket vendégül látta a könyvtár vezetése egy pohár italra és szendvicsre. (Kép és szöveg: Vízvári József – Pipás)

Elsőkönyves írónő Kanizsán

Hedericsné, Varga Eszter, Stella e. Soul, Türelem című könyvét író-olvasó találkozó keretén belül  mutatta be az érdeklődő közönségnek a kanizsai Halis István könyvtárban december 9-én este.
Az első kötetével jelentkező zákányi írónő látványelemekben is bővelkedő könyvbemutatója, – amely versek és novellák gyűjteménye- kötetlen beszélgetéssel ért véget.

(Fotók: Vízvári József – Pipás)

1 2 3 4 5 15