Zsebelszívás

Az “agyelszívás” (brain drain) effektus már évtizedek óta megfigyelt jelenség a világon, mely a tudás vándorlását foglalja magában. A dolog háttere, hogy a magas innovációs rátával, illetve magas termelékenységgel rendelkező országok elszívják az alacsonyabb rátákkal rendelkező országok munkaerejét.

20080521agyelsziv6

Kép forrás: www.origo.hu

Tulajdonképpen ez is egyfajta tőkeáramlás, csak ezt szellemi tőkének nevezik. Az sem meglepő, hogy ez a jelenség egyáltalán létezik, elvégre a munkaerő áramlás minimális korlátai – főként EU-n belül – és a felxibilitás javulása is lehetőséget biztosít a munkaerő vándorlásához, akárcsak a víz esetében: a nagyobb ellenállás felől a kisebb ellenállás felé törekszik a nyugalmi állapot eléréséhez. A cél a „brain drain” tagjainak ugyanis, hogy minél élhetőbb körülményeket tudjanak teremteni önmaguk és környezetük számára szellemi (szak) tudásuk és/vagy szorgalmuknak megfelelően. Magyarországon a ’90-es évekig csak legfeljebb könyvekben lehetett olvasni erről, azonban az elmúlt 25 évben legalább három hullámban történt agyelszívás: miután lehullott a vasfüggöny, aztán az Uniós csatlakozás követően, végül ehhez kapcsolódóan a kapukat Shengen-i egyezmény nyitotta meg véglegesen.
Ez a hatás a nemzetgazdaságra is hatással van. Ott is ahol a szaktudás lecsapódik, és ott is ahonnan az elindul. Ahová érkezik, egyértelműen pozitív hatást eredményez, mivel értéket teremt, a küldő országban azonban ez nem ilyen egyértelmű.
Ha egy csapat elveszít egy jó játékost (anélkül, hogy azt pótolni tudja legalább olyan jó képességű játékossal), nyilvánvalóan veszteség éri. Ez a helyzet akkor is, mikor a szakemberek utánpótlás nélkül a kisebb ellenállás felé igyekeznek. A pozitív hatása legfeljebb abban áll – jelenleg a kormány is ezt tartja Joker-érvnek -, hogy a külföldön szerzett tőke és ott gyarapított szaktudás végsősoron itt is lecsapódik. Az elmélet problémája, hogy ez még mindig kisebb arányú nyereség, mint amennyit az állam érdemben elbukik figyelembevéve a tényt, hogy a többség a tarthatatlan hitelállományát kívánja kiegyenlíteni vagy a rossz élethelyzetén akar változtatni. Kijelenthetjük, hogy az új agyelszívás már a zseben keresztül történik.

A kanizsapress.hu-n is olvashattuk nemrég egy Karos Spa-t érintő cikkben, hogy a környékbeli munkaadók mennyit kénytelenek szenvedni egyrészt a kiegyenlítetlen bérszínvonalak, másrészt az agyelszívás miatt. Ha ez szignifikáns problémát jelent itt, az ország még viszonylag frekventáltabb régiójában, vajon milyen lehet a helyzet pár kilóméterrel keleti irányban?
Nagykanizsa és térségének emiatt számtalan problémával kell szembenéznie. Az egyik, hogy a 200 km-re fekvő fővárosban viszonylag könnyebben tudnak boldogulni az emberek, ráadásul magasabb bérekkel találkozhatnak a vidékihez képest. Ezt különösen támogatja az infrastruktúra (M7) is.
A másik, az alig 100 km-re lévő osztrák határ, ahol már nem valamivel többet lehet keresni, hanem gyakorlatilag 5-10-szer magasabb bérszínvonal van, és nem sokkal magasabbak a költségek sem. Egyértelmű tehát, hogy a helyi munkaerő is a kisebb ellenállás felé vándorol, tekintettel a hatalmas bér különbségekre. Nem véletlen, hogy a még idehaza dolgozó munkavállalók többsége kimondatlanul is frusztrált – az egyre gyakoribb elvendárolás közepette – mikor felteszi magában a kérdést: „mi lenne ha?”
Ezenkívül van egy másik szociális és gazdasági probléma is ezzel. Az elhatározás és a célok elérése között több év is eltelik. Ennek során az elszívottak akklimatizálódnak új környezetükben, megszoknak egy életszínvonalat, kialakítanak új szokásokat, így mikor eljutnak az elhatározáshoz, miszerint hazaköltöznének egy szakadék előtt találják magukat: a túloldalon ott van a honvágy, de azzal együtt a bizonytalan anyagi háttér és képlékeny munkaerőpiac, ezen az oldalon pedig egy újfajta, anyagilag jobb perspektívákat biztosító élet.

A modernkori agyelszívás tehát, egy lelkileg meglehetősen frusztrált, de anyagilag stabilabb generációt eredményez Magyarországon. Külföldön jobb autót venni, jobb befektetés ingatlanba invesztálni, míg itthon továbbra is csak 70-90-140 ezer Ft nettó fizetés és az Unióstól messze elmaradó életszínvonal jellemző. Ezért okozhat csupán rövid távon bizakodó jeleket gazdaságilag az államnak, hiszen egy idő után már indifferensé válik a magyarok külföldön szerzett tőkéjének hazai felhasználása.

Szólj hozzá a Facebookon!
   
loading...

Vélemény, hozzászólás?