Harmatos forint

Mutasd a devizád, megmondom milyen a gazdaságod! – szólhatna a mondás, ami gazdasági szempontból igaz is. A dolog persze nem ilyen egyszerű, azonban akár belátjuk, akár nem: a gyenge deviza sosem sejtet jót nemzetgazdasági szinten. Leginkább akkor baj ez, amikor tartósan áll fenn illetve fokozatosan romlik ez az állapot. A jelenlegi forintgyengülés pillanatnyilag nem a legrosszabb, de könnyen azzá válhat. Néhány példán keresztül bárki képes ennek a mérlegelésére…

forrás: tozsdeforum.hu

forrás: tozsdeforum.hu

Pár évvel ezelőtt már volt 320 Ft körül az árfolyam, és többen voltak a szenvedők táborában, mint az üdvözlőkében. Az nem volt tartós, csupán pár napig volt azon a szinten, ugyanakkor könnyű észrevenni, hogy azóta sem süllyedt sokszor 300 Ft alá, amit előtte szinte elképzelhetetlennek gondoltak. Akkoriban éppen az IMF megállapodások övezte billegés váltotta ki ezt a hatást.

Mi befolyásolja?

A deviza/valuta árfolyam ugyanolyan mutatója, ha úgy tetszik tükre egy ország nemzetgazdaságának, mint bármely más gazdasági mutató, figyelembevéve annak időbeliségét. Az árfolyamváltozás ugyanis rövidtávú, közvetett mutatója a gazdasági állapotoknak, melyre rengeteg dolog közvetlenül hat (pl. befektetők, alapkezelők). Erre szokták a politikusok rávágni, hogy spekulánsok rángatják. Ez természetesen igaz, ha nem is a szó szoros értelmében, mert ez azért egy két élű fegyver, de valóban lehet ilyen hatása is a háttér-játékoknak.

…az államnak számtalan és gyakran igen nagy arányú részesedése van olyan vállalatok tulajdonlásában, amik rendszerint exportra termelnek. Az exportnak a gyenge forint a lehető legjobb bevételi és osztalékfizetési szempontból…

A kereskedők magatartása nagyban befolyásolja ezt, hol erősödést, hol pedig gyengülést generálva ezzel. Az állítással csupán egy probléma van: nagy mértékű, tartós gyengülést szándékosan csak nagyon komoly és struktúrált gazdasági támadás (spekuláció) okozhat, amire rendszerint le szoktak csapni a felügyeletnél. Hasonló történt Soros György esetében, mikor csaknem térdre kényszerített egy ázsiai országot néhány évvel ezelőtt. Őt azonban konkrétan figyelmeztették emiatt, és meg is lett nevezve, mint felelős. Én még Magyarországon nem hallottam konkrét “tettesekről”, így viszont ez szervezetbűnözést feltételezne.

Ami miatt két élű a kormányretorika, az éppen a saját szerepe. Ha elfogadjuk a tényt, hogy az árfolyamot szándékosan “spekulánsok” rángatják, azzal egyszerre magára is tereli a gyanút az MNB és az NGM. Ennek egy kevésbé populáris, de annál egyszerűbb oka van: az államnak számtalan és gyakran igen nagy arányú részesedése van olyan vállalatok tulajdonlásában, amik rendszerint exportra termelnek (a 90%-ban exportra termelő Richternél konkrétan többségi tulajdonos). Az exportnak a gyenge forint a lehető legjobb bevételi és osztalékfizetési szempontból. Hovatovább az államnak közvetett érdeke kell legyen a gyenge forint. Ez tehát annyira nem szerencsés magyarázat, sokkal inkább egy ügyetlen terelés.

Kinek jó?

Nem kellemes a felismerés, hogy például az említett termelő cégek nagy részével stratégiai viszonyban áll az állam

Azoknak a vállalatoknak, vállalkozóknak mindenképp jó, akik rövid távon forgatják az eurós bevételüket, vagy akik tevékenységükből adódóan a bevételüket külföldi devizában realizálják. Ilyenek például a legtöbb gyárunk (AUDI, MERCEDES, OPEL, GE, TEVA, RICHTER stb.), a szállodák/szállásadók,  a külföldön dolgozók és még sokan mások. Nem kellemes a felismerés, hogy például az említett termelő cégek nagy részével stratégiai viszonyban áll az állam, akik ilyenkor az extraprofit miatt hálásak lehetnek a kormánynak.

Nem szeretnék táptalajt teremteni ezzel az összeesküvéseket kedvelőknek, de a tény, az tény: ahol tulajdonos vagyok, és jogosult vagyok osztalékra, onnan várhatok is pénzt.
A zömmel külföldi vendégeket fogadó szállásadók (nagy szállodáktól a magánszállásadókig) szintén dörzsölhetik a markukat, hiszen ugyanazt a szolgáltatást a korábbi kalkulált árhoz képest jelentősen nagyobb haszonnal tudják eladni.
A külfödön dolgozók – feltéve, ha bevételüket idehaza kívánják elkölteni – úgyszintén boldogabban költekezhetnek, hiszen a tervezetthez képest eurónként 8-10%-kal többet tudnak másra fordítani.
A dolog szépsége mindemellett az, hogy a működéshez szükséges költségek viszont rövidtávon jelentéktelenül idomulnak ehhez, leszámítva az üzemanyagot pár hét múlva. És innen jön a fekete leves…

Kinek nem az?

az alapvetően importra szoruló országunkban a termékek ára majd egy “áfányit” nőhetnek: ruházat, kerékpár, gépkocsi, élelmiszer stb.

A nemzetközi fuvarozóknak – akik itteni telephellyel rendelkeznek – hamarosan keserédes érzései lesznek a töltésnél, jóllehet a külföldről származó megrendeléseik ezt tompítják. A legtöbben ezt az élet számos területén azonban bizonyosan megszenvedjük, mivel az alapvetően importra szoruló országunkban a termékek ára majd egy “áfányit” nőhetnek: ruházat, kerékpár, gépkocsi, élelmiszer stb. beszerzési árai is nőni fognak a rárakódó profit függvényében. Ez nemcsak minket fogyasztókat érint hátrányosan, hanem az importra szoruló cégeket is, akiknek sokszor az előző évben 300 Ft-os euróval kalkulált büdzséjükhöz képest jelentősen át kell tervezniük kiadásait. És mint azt a legtöbben megszokhatták, a cégek először a napi kiadásokon, majd a munkaerőn kezdik megfogni a kiesést. Ebből jól látszik, hogy egy igen széles rétegnek van oka aggódnia minden egyes durva kilengésnél, mert azt ma még senki sem tudja megmondani, hogy 320-ig megy-e csak fel, vagy akár tovább is halad az árfolyam, illetve, hogy az milyen sokáig marad ott…
Aki esetleg most készül nyaralni külföldre, valószínűleg nem lesz elégedett a vásárolt valuta mennyiségével sem.

Egy dologban reménykedhetünk: ez csupán átmeneti állapot a piaci környezet miatt, és nem külső érintettek (pl. EU) puha szankcióinak egyikét érezzük, vagy az esetlegesen sorozatosan hibás kormánydöntések hatásai kezdenek besűrűsödni.

 

Szólj hozzá a Facebookon!
   
loading...

Vélemény, hozzászólás?