Vasárnap zárva?

Rendszerint minden ötlet, ami a megszokott életvitelét azonnal érintené a lakosságnak, heves ellenállást vált ki, igaz nem ok nélkül. Az elmúlt héten napvilágra került a kormányzat részéről a vasárnapi nyitvatartás eltörlése a kereskedelemben. Rosszabbnál rosszabb magyarázatok jöttek elő, ám a lehetőség maga megérdemel egy mélyebb elemzést.

Szokások rabsága

11744274_l-1024x682Először is a vásárlói szokásokat kell alapul venni. Magyarországon a hivatalos mérések szerint rendkívül sok pénzt költenek az emberek hétvégén, ami egyértelműen összefüggésben van a szabadidővel. (Magam is közel 20 ezer Ft-ot költötem összesen két boltban az elmúlt vasárnap) Budapesten valójában ez az arány nem annyira szembetűnő, mint vidéken, mivel a fővárosban a legtöbb üzlet és bevásárlóközpont a hétköznapokon is hosszabb ideig tart nyitva, és a választék is jóval nagyobb. Ha tehát valaki este hatkor végez a munkával, akkor este nyolcig bőven be tud vásárolni élelmiszerből, vagy egy klasszikus shoppingba is belevághat. A nagyobb láncok esetében persze vidéken is marad lehetőség a munka utáni bevásárlásra, elég csak a Tescora, Intersparra, LIDL-re, vagy akár az OBI-ra gondolni. Azonban azok az üzletek, amelyek belvárosban találhatóak, már 17.00-kor bezárnak, hétvégén pedig egyáltalán nincsenek nyitva, elterelve ezzel a vásárlókat a bevásárló központokba.

Nagykanizsán az üzleteknek csupán elenyésző része nincs plázákban; gyakorlatilag a Fő út nyújt csak lehetőséget erre. A többi bolt a Stop Shop, Park Center, Tesco, Kanizsa Centrum, Kanizsa Pláza épületeiben kap helyet azok kedvező bérleti díjai és infrastruktúrája miatt. Amennyiben vasárnap nem lennének elérhetőek, nyilvánvaló érvágást jelentene a vállalkozók számára, hiszen – visszatérve a szokásokhoz – bevételeik igen jelentős részét a hétvégeken tudják realizálni, amikor a nem helyben dolgozók is itthon vannak, és jobban megoldható a családi logisztika is.

Arról nem beszélve, hogy egy vasárnap kevesebb rohanással, kvázi stressz mentesen lehet vásárolgatni, szemben a hétköznapi őrülettel, amikor a bank, a posta, az orvos, a hivatalok, stb. viszi el az időnk és energiánk jó részét.

A GKI legújabb kutatásai alapján az elmúlt vasárnap is több milliárd forintnyi forgalom keletkezett a boltokban országszerte, pedig nincs ünnep, sőt hosszú hétvége sem volt. Az árucserén, illetve annak elérésén kívül nem szabad elfelejtkezni egy másik lényeges oldaláról sem: a kereskedelmi dolgozókról.

Boltosok csúcsideje

Idehaza családi program a hétvégi shopping

Idehaza családi program a hétvégi shopping

Ritkán gondolnak bele, de ettől még tény: a már említett hivatalok dolgozói is hétvégén tudnak jobban időt szakítani a bevásárlásra, hiszen hét közben ők szolgáltatnak. Hétvégén viszont a boltok dolgozói adnak lehetőséget arra, hogy valamennyi ember nyugodtan tudjon ruhát venni a gyereknek (aki másik városban tanul, és csak hétvégén van itthon), nagy bevásárlást csinálni a következő hétre (mert végre itthon van apa, és addig a gyerekek a nagyszülőknél lehetnek), és még millió más szituációban.

Ezek az eladók a hétvégi műszakért rendszerint magasabb órabérért is dolgoznak, vagyis egy vasárnap felér  két hétfővel a napi béreket illetően.

Aki pedig havi 80-120 ezer forint körül keres (a pótlékokkal együtt), annak igenis számít néhány ezer forint plusz. Nem mellesleg munkáltatói is a hétvégi forgalomban tudják kitermelni a legtöbb költségüket. Ebből jól látható, hogy dolgozók százezreit és vállalkozók ezreit érintené hátrányosan, miközben igazából semmilyen hasznos gazdasági fejlődést nem eredményezne.

Bezzeg külföldön

Külföldi ismerőseim mindig meglepetéssel fogadják, hogy nálunk vasárnap is dömping van. Ausztriában ugyanis teljesen természetes, hogy vasárnap szinte leáll az élet. Ez ugyanúgy nekünk is furcsa, de a jelek szerint ragyogóan működik az ottani körülmények és életszínvonal mellett. Nem lehet összehasonlítani az almát a körtével…

Míg a munkavállalók jövedelme – és bizonyos országokban a munkaideje is – kedvezőbb a magyarnál, több lehetőség van annak elköltésére. Nem szabad elfelejteni, hogy nyugati szomszédunknál annyi elkölthető extra pénz marad a családoknál a költségeket követően, hogy van mit, és hogy elkölteni a programok szervezését tekintve. Ezzel szemben idehaza a legtöbb embernek az a kikapcsolódás, hogy hétvégén elmegy akciós termékeket venni a családtagjának, és nem fér bele tízezrek „elpihenése”. Ausztriában bevett szokás a 13., és 14. havi pénz (Urlaubsgeld, Weihnachtsgeld). Idehaza pedig épp a cafeteria adóját szándékoznak megemelni  – érzékeltetve a különbséget.

Ezen kívül két minimálbéres kereset közel 700 ezer forintnak felel meg odakint, míg itthon ez 150 ezer. Az árak, mint például üzemanyag, közel azonos mértékű. Azért tartom fontosnak a benzinárat említeni, mert a szabadidős tevékenységet ez is jelentősen befolyásolja. Vagyis,

…ha nincs nyitva bolt vasárnap, attól még nem fognak többen sem templomba járni, sem egynapos barangolásokat szervezni.

A vasárnapi nyitvatartás beszüntetése tehát egy hazánkban nemcsak felesleges, semmit meg nem oldó ötlet, de még rosszabb helyzetet is teremt a kereskedelemben és a lakossági komforton belül. Ami végképp érthetetlen, hogy a kormány ezt a javaslatot 2011-ben egyszer elvetette, akkor miért kell előhozni újra? 

Update:
Időközben kiderült, hogy a kis boltokat nem érintené a rendelet, ám továbbra is nyugtalanító a javaslat, tekintettel a vásárlói szokások és a rendelkezésre álló kis boltok számának viszonyára. Hétvégente, mintegy 1,5-2 millió vásárló van idehaza, és maga Varga Mihály NGM sem tartja maradéktalanul jó ötletnek. – a szerk.

Az internetadó, mint Achilles sarok – (update)

Achilles sarka mind a kormánynak, mind a modern, haladó szellemben élő lakosságnak. Az vitathatatlan, hogy kulturális, gazdasági, sőt politikai szempontból is igen káros felvetésről van szó. Kulturális szempontból óriási visszalépést jelentene, hiszen a modern társadalom információ áramlása és tudásbeli fejlődését, döntő mértékben befolyásoló eszközről van szó az internet használatával. Nemcsak munkahelyek százezrének stabil működése, az oktatást könnyítő és elősegítő alapeszköz stabilitása kerül veszélybe, hanem magának a kommunikációs formák korlátozásáról is szó van. 2014-ben korlátozni egy olyan szegmenst, ami – akár tetszik, akár nem – lételemmé vált, olyan orbitális politikai baklövés, amit csak olyan nemzetek kormányai engedhetnek meg maguknak, melyek a modern, nyugati kultúra közelében sincsenek. Legalább olyan véteknek tűnik adóval sújtani – kvázi büntetni – az internethasználatot, mintha emelnék a víz ÁFÁját. Arról nem is beszélve, hogy a kormány saját törekvéseit teszi egyrészt ezzel mind hiteltelenné, mind pedig okafogyottá. És itt jön a dolgok gazdasági háttere…

Minimum az egyiket használja minden ember...

Minimum az egyiket használja minden ember…

Ha egyszer jobban teljesítünk…

Mi indokolja egy nyúlfarknyinak számító adó bevezetését, amikor néhány héttel ezelőtt maga Lázár János emelte ki az internet fontosságát, és annak szükségszerű eljuttatását valamennyi faluba, ha egyszer jobban teljesít az ország? Olyan elvi problémákkal kerülnek szembe, ami legfőképpen szolgáltatók, tehát munkaadók, és fejlesztők működését lehetetlenítené el, ugyanakkor megzavarhatja a lakosság többségét is, joggal.

Amennyiben sportberuházásokra (melyek bizonyítottan veszteségesek már rövidtávon is) illetve MNB „extraprofit” nem közszolgálati célú elköltésére jut forrás, mi szükség ezen összegek töredékét jelentő, nyilvánvaló közfelháborodást generáló adónem bevezetésének?

Az kizárt dolog, hogy ne legyen kiterhelve felhasználói szinten. Ez még egy nagy vállalat számára – mint a UPC, vagy a Telekom – is vállalhatatlan lenne. A bevétel alapú adóztatással több probléma is felmerül. A nagy vállalatok rendszerint azért ruháznak be különböző országokban, mert ott magasabb profitot realizálhatnak. Ezt hívjuk a kapitalizmus egyik mozgatójának.

A profit nem azért keletkezik, hogy a beruházóról legyen mit lehúznia a „telephely” biztosítójának, hanem mert a tevékenységből adódóan valamit jól csinál, és maga örömére kívánja elkölteni azt: dolgozói bérekre, innovációra, bővítésre, stb.

137627

Rabja vagyunk az internetnek

Az innováció ugyanis meghatározó egy ország versenyképességében – jóllehet ennek gerince az internet. Az esetlegesnek vélt nagy bevételű cégek ilyen arányú közteherviselése nem jó megközelítés, hiszen a vállalat joggal mondja, hogy egyébként számtalan más adón keresztül alapból kiveszi a részét a közteherviselésből (hogy az átlagosnál magasabb bérekről ne is beszéljünk). Ha viszont ezek dinamikusan fejlődő vállalatok arra vannak kényszerítve, hogy piacot veszítsenek, és emellett ellehetetlenüljön a fejlesztésük, akkor a jelentős profitvesztés tudatában olyan következményekkel is kell számolni, hogy tömegesen mennek tönkre, vonulnak ki, ami munkahelyek ezrei megszűnésével fenyegetnek. Ezek a munkahelyek pedig rendkívül értékesek, szemben a közmunkával…

Rezsi-paradoxon

Az elmúlt években a rezsi-szó valójában egy olyan fétissé vált, mint valami talizmán. A kormányzati retorikának jelentős részét képezte, ám nem szabad elfelejtkezni egy igen fontos ismérvéről ennek.

A rezsi, közgazdasági értelemben véve olyan fix költségek összességét jelenti, mely a mindennapi életünkhöz (vállalat esetében a működéshez) szükséges alapvető kiadásokat jelenti. Az alapvető kiadások alatt ebben az esetben nem jelent például élelmiszereket, hiszen az változó formában, mennyiségben és minőségben is, azonban olyan fix költségeink, melyek rendszeresen és megkerülhetetlenül kerülnek kifizetésre azonos mértékben, már mást jelentenek. Mikroökonómiai szempontból ezek lehetnek víz, gáz, áram, hitel, telekommunikáció (tv, telefon, internet), bérlemény is. Természetesen élethelyzettől függően több más dolog is bekerülhet, de klasszikus értelemben ezek tekinthetőek széles körben fix költségnek. Ekkor még nem beszéltünk az ÁFA, TB, és egyéb adók/hozzájárulásokról, melyek már annyira mainstream kiadások, hogy szinte nem is számolunk velük.

Ez alapján jól látszik, hogy rezsicsökkentésről beszélni áram/gáz árcsökkenés esetén, miközben minden más tartalom növekszik olyan, mintha autónk szervizelésekor egy pacskolást végeznének a motorháztetőn: valamit csinálnak vele, de jobb nem lesz.

Átlagosan a rezsinek tekinthető elemek közül egy család 3-4 ezer forintot spórol, míg az elmúlt években minden máson 10-12 ezer forintot veszít. A szaldó tehát mínuszos.

Az internetszolgáltatók esetében – legfőként a kisebbeknél – komoly terhet is jelentene. Egyfelől, ha továbbhárítják a 150 Ft/Gb adót (márpedig tovább fogják), az előfizetési díjak egy kb. 100 Gb adatforgalmú háztartásban 15.000 Ft plusz terhet jelentene. A 100 giga elsőre soknak tűnik, de nagyjából 10-15 film letöltése már a felét kiteszi. És akkor még nem néztünk meg egy videót sem YouTube-on, nem mentünk fel napjában harmincszor a Facebookra, nem küldtünk e-maileket 2-3 file-os melléklettel, stb. Ez egy átlag fiatal esetében viszonylag könnyen összejöhet. Milyen adatforgalom lehet például egy kollégiumban? Annak az adatforgalmát ki fizeti ebben az esetben? Egy cégnél heti szinten 5-10 giga lehet az adatforgalom, amennyiben SAP, E-mail, és egyéb más vállalatirányítási rendszerek használatát és csekély egyéb internetes forgalmat tekintünk (főleg olyan cégek esetében, akik jelentős mértékben online üzletet folytatnak).

Ez egy hónapban legalább 5.000 Ft plusz költség, mely egy iroda esetében a havi villanyszámla mértéke lehet…

Ha nem hárítják át, az olyan mértékű extra terhet (rezsit) jelentene nekik, hogy a szolgáltatók úgy csődölnének be egymás után, mint a dominó. De minimum elképesztő leépítésekkel fogják balanszolni az új helyzetet!
Arról ugyancsak nincs álláspont, hogy a nemrégiben kötelezővé tett online pénztárgépek, milyen módon és ki által lesznek megtérítve?
A NAV? A szolgáltató? A felhasználó? Ebből fakadóan korrekt dolog-e üzletileg belekényszeríteni a kereskedőket az online használatra, hogy aztán arra is adót vethessenek ki?

Az internetadó tervezete tehát megannyi húsba markoló kérdést feszeget, amit ha nem oldanak meg win-win alapon, beláthatatlan következményekhez vezethet. Nem is gondolnánk, hogy mekkora galibát okozhat az internet, nem igaz?

SZERKESZTŐI update:
azóta a miniszterelnök ma reggel visszakozásról adott jelet, és kijelentette: “nem lesz internetadó ilyen formában”. Az ötlet tehát nincs végleg elvetve, de más módon bizonyosan képben marad ez az új adónem. Jó döntés volt. – a szerk.

Felébredni a devizahitel-álomból

A Portfolio.hu legfrissebb értesülései szerint sajnos a korábbi várakozásokkal ellentétben nem lesz Kánaán a devizahiteleseknek a kormány tervezete szerint. A bankok működésével kapcsolatban azonban várható némi normalizálódás.

Rögtön az elején érdemes leszögezni a kölcsönös korrektség érdekében, hogy a devizahitel-válságnak nincs egyértelmű felelőse. Ezt a labdát ugyanis mindenki kapura rúgta.

A klasszikus bűnbak maga a pénzintézet, akinek a legnagyobb bűne az egyoldalú szerződésmódosítás.

Sokan összekeverik/beleveszik ezt a problémát a megnövekedett törlesztő részletek esetével, pedig ez nem egészen helytálló. Amiről igen gyakran elfeledkeznek, az az állami felelősség, amiből valamennyi kormány kivette a részét 1998 óta.

A bankok szabad versenyét szinte semmilyen állami korlát, vagy feltétel nem szabályozta,

ami elejét vehette volna a jövő problémáinak, aminek gyökér oka a szűklátókörűség (vélhetően még maguknak is hazudtak a törvényalkotók, mikor az euró mielőbbi bevezetésére bazíroztak) és a struccpolitika (érezték, hogy ebből baj lehet, de ki merte volna a látszat jólétben megkockáztatni az „olcsó pénz” elvételét?).

A harmadik tényező pedig maga a hitelfelvevő.

Az egy dolog, hogy a bank rendszerint nem adott megfelelő és teljes körű felvilágosítást – megalapozott üzleti érdeke miatt -, de az asztal túloldalán rendszerint helyet foglaltak olyan felnőtt emberek is, akik elhitték a következmények nélküli túlköltekezés illúzióját.

Az elmúlt években szinte minden évben zászlajára tűzte a kormány, hogy ezt a fertőző mételyét a nemzetgazdaságnak kiiktatja, ám ez egy olyan bonyolult műtét lenne, melynek biztosan maradandó károsodás lenne a vége. A jelen helyzetben látható eredmény azt tükrözi, hogy ezúttal egy kicsit körültekintőbbek voltak állami oldalon, noha nem egészen van összhangban a korábbi retorikával.

bilincs

Mi a tényállás?

Két fontos határozat van születőben. Az egyik, hogy a bankok hitelkibocsájtási lehetőségei valamelyest végre szabályzásra kerülnek. A tervezet szerint ez lesz a „fair bankrendszer”, mely részletesen körülhatárolja a bankok által nyújtható kamatszinteket, és tisztességes szerződési feltételeket.

A válság után ez egy logikus és egyben hasznos „vívmány” lehet, ami első sorban a fogyasztókat védi, másod sorban a bankok számára is ideálisabb utat jelöl ki, elkerülve az esetleges későbbi túlkapásokat.

A másik pedig a törlesztés forintosítása, de ez nem annyira kedvező a hitelfelvevők számára, mint ahogyan arra számítani lehetett.

Nagy csalódás ugyanis, hogy a devizahitel hátralékot az aktuális árfolyamon átváltott forinthitellel lehet kiváltani csak, szemben az ígért, néhány évvel ezelőtti szinthez képest.

Mi jó, mi nem?

Ha a „fair bankrendszer” szisztémáját nézzük, mindenképpen egy felelős, és logikus következményként megszületett javaslatot láthatunk. A bankok versenyét közvetlenül szabályozó lépés nem szab gátat a hitelezésnek, ugyanakkor az olyan végzetes baklövésektől, mint az elmúlt években korlát nélkül ablakon kiszórt hitelek, megkíméli minden résztvevőjét a piacnak. A tervezet részletei egyenlőre nem ismertek, azonban az irányelv megszületése már eleve egy jó kezdeményezés. Bankok szempontjából a hátránya, hogy a hitelek kibocsájtása nem lesz annyira a pénzintézetre hagyva, mint előtte. Az eljárásokról és mértékekről az állam látszik gondoskodni, de a banki termékek kialakítását ez nem befolyásolja. Eszerint január 1-től azt kívánják meghatározni, hogy a bankok miként alakíthatják ki hitelszerződéseiket. A hiteligénylők szempontjából ez némi biztonságot nyújthat függetlenül a banki termékek tartalmától.

szemelyi_hitel

Az aktuális értéken történő forintosítás a hitelesek számára inkább savanyú szőlő. A jelen tervezet azt körvonalazza, hogy amennyiben a 8 éve felvett svájci frank hitelét forintosítaná, azt csak adott napi árfolyamon teheti meg. Vagyis nyerni nem nyer, legfeljebb kevesebbet bukik a kliens. Azért lehet ez fájó pont – a gazdasági körülményekben egyébként érthető döntés -, mert a kormánypropaganda évek óta azt sugallta, hogy a devizahitelesek körében kialakult extrém helyzetet ugyanolyan egyoldalúan fogja megoldani, ahogyan a bankok jártak el, kedvezőbb helyzetbe hozva az embereket ezáltal. A gazdaságban jártasabbak persze sejthették, hogy ennyire nem eszik forrón a kását, ám a tömegek számára félreérhető üzenetet közöltek. Az egyértelmű előny jelen helyzetben a bankok és az állam oldalán áll. A pénzintézetek számára így nem kell további, az árfolyamgát rögzítés során keletkezett veszteséget elszenvedniük, hanem gyakorlatilag reálértéken realizálhatják kintlévőségeiket. Az állam számára pedig azért pozitív, mivel a gazdaságunkba vetett bizalom a versenyszféra résztvevői szemében nem szenved nagyobb csorbát. Ellenkező esetben ugyanis a bankokon keresztül rendkívül meginoghatna a pénzügyi bizalom. (Habár a bankadó nem kerül eltörlésre.)

Összefoglalva tehát
1. az állam egyfelől szükségszerű, és számára előnyös lépéssel készül,
2. a bankok helyzete nem lesz rosszabb (noha jobb sem), hanem inkább stabilizálódhat
3. A hitelfelvevő puttonya ugyan nem ürül, de az út valamivel simábbá és biztonságosabbá válik

A Balaton déli partján már emelkedik a nyaralók ára

A Balaton északi partján 170 ezer forintos négyzetméteráron stabilizálódott a nyaralópiac, míg a déli parton az elmúlt négy évben 255 ezerről 290 ezer forintra emelkedett a fajlagos ár – közölte saját adatai alapján az OTP Ingatlanpont.

Az OTP csoport ingatlanforgalmazó cége azzal magyarázza a déli parti áremelkedést, hogy ott nagy a forgalma az új, vagy pedig a legfeljebb 4 éves nyaralóknak, és ezek magasabb árai húzzák fel az átlagot.
A legnagyobb kereslet ugyanis az új, vagy újszerű apartmanok iránt mutatkozik. Ilyenek jelenleg Balatonbogláron, Almádiban és Füreden épülnek. A korábban épült, de nem értékesített apartmanok már elkeltek.
Az ilyen apartmanok fajlagos ára Siófokon 300-350 ezer forint, míg Balatonalmádiban 350-400 ezer forint. Balatonfüreden 400 ezerről indul a kínálat, amely elérheti a másfél millió forintot is.
A déli parton újra keresik az önálló, felújításra szoruló nyaralókat, elsősorban a 6-15 millió forintos ársávban. A Balatonhoz közeli önálló nyaralókért viszont 15-25 millió forintot is megadnak a vevők.
Némi élénkülés figyelhető meg a külföldiek – elsősorban németek, hollandok – részéről. Ők azonban a tótól 10-30 kilométerre, csendes településen lévő, felújítandó házakat keresik.
Az északi parton a kisebb, önálló nyaralókat 10-15 millió forintért kínálják. Keresettek itt a régebbi építésű, egyszobás apartmanok, amelyekhez 4-7 millió forintért lehet hozzájutni. (MTI)

 

A kutatás-fejlesztés a térség jövője? – beszélgetés Birkner Zoltán kampusz igazgatóval

Gyakran hallani a Pannon Egyetem lokális törekvéseiről, sikereiről, amiből racionálisan azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a dolgok jó irányba haladnak. Birkner Zoltánnal való beszélgetésem során magam is felvillanyozódtam. Régi ismerősként ültünk és beszélgettünk egy kávé mellett, az egyetem jelenéről, jövőjéről, és térségünk kitörési pontjairól.

A Pannon Egyetem nagykanizsai kampusza az elmúlt közel 15 évben óriási fejlődéseken ment keresztül. Amennyire tudom a változásmenedzsment az egyik specialitásod egyben. Hogy látod a felsőoktatást manapság?

Néhány éve a felsőoktatásban egy horizontális trend volt megfigyelhető. A cél legtöbb esetben az volt, hogy általános felsőfokú képzést minél több helyen, minél szélesebb spektrumban el lehessen érni. A felsőoktatás evolúciója során aztán nemcsak az elérhetőség lett szempont, hanem az oktatási színvonal minősége, annak versenyképessége is. Mi, itt a kampuszon mindig igyekeztük szem előtt tartani a tudásanyag mellett a versenyképességet is. Eleinte – az akkori trendeknek megfelelően – a turizmusos képzést tartottuk zászlóshajónak, valamint a gépészetet. Mára elmondhatjuk, hogy egy Hévíz szintű turisztikai fellegvár egyik szakmai csúcsvezetője, Horváth Orsi, tőlünk került ki. Zalakaros életében és legtöbb turisztikai projektjében benne vagyunk szakmai vagy hallgatói szinten. Az ipari szektor is nagy igényt mutat gépészeinkre, és már egyre több vállalat számít a tőlünk kikerülő mérnökökre. Az akkori törekvéseink tehát mára beérni látszanak.

A versenyképességben egy idő után nem elég a tömegképzés, és a valós térnyeréshez specializálódás szükséges.

 

Ezt mára a kampuszunk egyfajta vertikális terjeszkedéssel igyekszik elérni, vagyis a cél immáron a mélyebb, hasznosabb, speciálisabb tudás megszerzése. A globális versenyben csak így van esélyünk helytállni.

20141007_111922_Android

Mit tesztek konkrétan annak érdekében, hogy hazai vagy akár nemzetközi szinten is valóban versenyképes lehessen a PEN?

Igyekszünk megtalálni az általános képzés mellett azokat a szakirányokat, amiben hosszútávon van kiugrási, fejlődési lehetőség. Egyebek mellett ezért is fókuszálunk jelenleg az újonnan indított víz- és szennyvízkezelő rendszer üzemeltető szakmérnök/szakember képzésünkre a Hidrofilttel. Elmondhatjuk, hogy ma Magyarországon egyedül Nagykanizsán van ilyen képzés, ami a jelentkezők száma alapján is sikeresnek bizonyult. A képzés nemcsak magyarul, hanem angol nyelven is elvégezhető – gondolva más országokból érkező hallgatóinkra is – és meglepő módon már 21 fő jelentkezett rá! Ennek két oka is lehet: egyrészt a képzés hátterében álló aktualitás, másrészt a képzési űr, amit betölt. Előbbi vitathatatlan, hiszen a vízügyi problémák kiküszöbölése világszerte szükséges, a hiány megoldása úgyszintén aktuális, vagy épp a technológiai fejlesztés a fontos. Utóbbi pedig okozat. A munkát valakinek el is kell végeznie, és ahhoz pedig speciális tudás is kell már. Na, ebben igyekszünk partnere lenni a Hidrofiltnek.

Az egyetem nyilvánvalóan a piaci igénynek akar megfelelni a win-win helyzet megteremtése érdekében.

csapviz_nGondolj csak bele, hogy nekünk mekkora öröm olyan hallgatókat képezni, akik nagyobb eséllyel lesznek sikeres és keresett szakemberek, és mekkora öröm a munkaadóknak, akik olyan szakembereket alkalmazhatnak már, akik jó eséllyel már hasznosítható tudással rendelkeznek! Ha a piacon valamiben kitörési lehetőség van, azt nekünk szinte kötelességünk kihasználni! A vízügyi téma azért is fontos, mert mint említettem globális probléma, emellett a hazai iparban gyakorlatilag mindenhol kulcsfontosságú. A gyógyszeriparban ezért, a gépiparban azért, az élelmiszeriparban amazért, a feldolgozó iparban megint másért. És akkor még a lakosságot érintő vízügyi kérdésekről nem is beszéltünk. A víz, mint potenciális energiaforrás bizonyosan feltörekvő szegmense az energetikának. Egyértelmű, hogy ennek részesei szeretnénk lenni!

Hogyan alakítottátok ki a képzést? Hogyan tudtok specifikálni?

A veszprémi mérnöki karral és a Hidrofilt szakembereivel leültünk, ahol elhangzottak érvek a piaci oldalról, elhangzottak érvek oktatási oldalról, végül 3 hónap alatt eljutottunk oda, hogy egy egyedülálló szakot kreáltunk, melyben megfelelő tananyag tudott keveredni a gyakorlatban is hasznosítható dolgokkal. Ráadásul mindez az ország legnagyobb vegyipari képzési múlttal rendelkező intézményén belül…
A vertikális mélyülést első lépésként például ezzel szeretnénk megtestesíteni. Ennek egy újabb szintje lesz, a hamarosan nyíló kutatási központunk, ami egyebek mellett ezt is hivatott lesz támogatni, kiszolgálni. Ennek a kutató központnak a tárgyi és személyi kialakítása még kialakítás alatt van, de mindenképp előremutató szerintem már maga a törekvés is.

A kutatás-fejlesztés ugyanis az egyetemek, országok versenyképességének alapjai. Ha ez jól sül el, biztos vagyok abban, hogy nagy lehetőségek küszöbét lépjük át.

Ebben látod tehát a kiugrási lehetőségeteket?

Így van. Nyitottan megfelelni a piaci igényeknek, az innovációra való hajlandóság, és az egyediség segíti a fejlődést. A kampuszunk versenyképessége azon múlik, hogy a megszerzett tudásukat a hallgatók mikor, milyen hamar, és milyen mélységben tudják használni. Az elméleti tudás és a gyakorlati hasznosulás kulcs fontosságú a vertikális terjeszkedésben. Ennek „iskolapéldája” az új képzésünk a Hidrofilttel, és szinte biztosak vagyunk a sikerességében. Meglepő módon ettől tud a vállalat is fejlődni.

Ennek a fejlődésnek szinte egyenes következménye a munkahelyteremtés is.

Ahol ugyanis az igénynek megfelelő képzés zajlik, könnyebben tud szakembert alkalmazni a cég. A sok, és jó szakember pedig a piacon is versenyelőny! Ezt bizonyítja például a Hidrofilt növekedése és bővülése is.

Értem. Mint meghatározó, helyi véleményformáló egyéniség, miben látod Nagykanizsa és a térség kiugrási lehetőségét?

Két dologban látom a fejlődési lehetőségünket, amit nem győzök hangsúlyozni mindenhol a megyében.
Az 1. egy új térszerkezeti logika: rendkívül fontos a szomszédos megyékkel és a szomszéd országokkal való kooperálás.
A 2. egy új partnerség a szomszéd városokkal innováció tekintetében. Be kell látni, hogy nincs már olyan, hogy kanizsai, egerszegi, stb. Térségi van!

Itt már nem az a kérdés, hogy melyik város jön ki jobban egy fejlesztésből, hiszen a pár tíz kilométer távolság semmi a differenciálásban. Egymás erősítése pedig ugyancsak win-win helyzetet képes eredményezni.

Mondok egy szemléletes példát: a városok a képzett, és munkaképes lakosság tekintetében, külön-külön csak pár száz fős vállalatok beruházását képesek ellátni. A több ezer fős beruházások mögé már nem elég egy város, hanem már több helyiség lobbija szükséges. Egy Flextonics, Honeywell, GE, ugyanúgy kap szakembert Egerszegről és Kanizsáról. A vállalat érdeke pedig nem az, hogy a lokálpatrióta öntudatot növelje itt vagy másutt, hanem a profit hatékony megszerzése a cél. Az pedig nem ismer határokat. Egy nagyvállalat beruházása tehát nemcsak lokális, hanem térségi érdek is. A kérdés immáron nem az kell legyen, hogy például egy gyártó-összeszerelő mamut vállalat beruház-e Nagykanizsán, hanem, hogy egyáltalán beruház-e Zalában… Ha szakember kell hozzá, akkor pedig igyekszünk azt mi biztosítani!

Nemzetközi piacfejlesztési rendezvény

Hiszem, ha látom! – avagy személyes tapasztalatok a határon túli üzleti érvényesülésről – nemzetközi piacfejlesztési rendezvény – A Nagykanizsai Kereskedelmi- és Iparkamara a Magyar Kereskedelmi- és Iparkamara támogatásával rendezvényt szervez a magyar vállalatok külpiacra lépésének ösztönzésre és kapcsolatépítésük elősegítése érdekében, 2014. október 16-án, Nagykanizsán a Medgyaszay Házban.

A rendezvényre olyan nagykanizsai és térségbeli vállalkozásokat várunk, amelyek üzleti kapcsolatot kívánnak kiépíteni Horvátországban vagy horvátországi partnerekkel. Rendezvényünkön egyrészt szeretnénk jó példákat és tapasztalatokat megismertetni a jelenlévőkkel. Másrészt szeretnénk olyan a horvát piacot, üzleti kultúrát, egyes iparágakat és természetesen a horvát nyelvet is ismerő kulcsszereplőket bemutatni a résztvevőknek, akik a jövőben hidat jelenthetnek a horvát piac felé. A program szakít a konferenciák megszokott koncepciójával és a megnyitót követően egy nyilvános beszélgetéssel vezetjük fel a külpiacra lépés jellegzetes kérdéseit. A beszélgetésben olyan magyar cégek képviselői vesznek részt, amelyek már megtették az első lépéseket tevékenységük nemzetközi szintre emelése érdekében. Ezt követően Magyarország Horvátországi Nagykövetségének külgazdasági szakdiplomatája, Radácsi Milán ad tájékoztatást arról, hogy miként tudják segíteni a cégeket, saját munkájukon keresztül. Majd a program a jelenlévő vállalkozások kerekasztal beszélgetésével zárul. Az előzetes regisztráció alapján kerülnek kialakításra azok az asztaltársaságok, amelyek mindegyikében egy moderátor segíti a kapcsolatépítést és egy – a már korábban említett kompetenciákkal rendelkező – kulcsember vesz részt a horvát piaci megjelenést érintő kérdések konzultációjában.

A rendezvényen való részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött.

Dr. Polay József

elnök

Nagykanizsai Kereskedelmi és Iparkamara

Tízmillió eurós beruházással bővíti gyárát Nagykanizsán a Honeywell

Tízmillió eurós beruházással bővíti nagykanizsai gyártóüzemét az amerikai Honeywell – jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter sajtótájékoztatón hétfőn Budapesten.

A kormány úgy döntött, hogy a vállalat 10 millió eurós (mintegy 3 milliárd forint), 109 új munkahelyet teremtő beruházását 761 millió forinttal támogatja – mondta a külgazdasági és külügyminiszter.
A 12 ezer négyzetméteren működő gyár területe 5 ezer négyzetméterrel nő, az új egységben elektromechanikai alkatrészeket gyártanak majd – tette hozzá.
Szijjártó Péter ismertetése szerint a Fortune 100-as listáján is szereplő vállalatnak világszerte 132 ezer alkalmazottja van, Magyarországon nagyjából 550 embert foglalkoztat Budapesten és Nagykanizsán.
Közlése szerint tárgyalnak arról is, hogy a magyar kis- és középvállalatok számát növeljék a beszállítók között.
Elmondta: a Honeywell gyárbővítése a magyar-amerikai gazdasági együttműködés újabb sikere, a vállalattal 2013 márciusa óta tárgyaltak, míg 5 tárgyalási fordulót követően az idén júliusban aláírták a megállapodást.
Szijjártó Péter kiemelte: a kormány célja az, hogy Magyarország, az export GDP-hez mért arányát tekintve, az első legyen az Európai Unió (EU) tagállamai között. További célok között említette, hogy az ország legyen a külföldi működő tőkebefektetések első számú célpontja Európában, és minél több kutatás-fejlesztési beruházás és innovációs kapacitás jöjjön az országba.
Kifejtette, a magyar külpolitikának újabb eszközöket kell használnia annak érdekében, hogy minél több beruházást tudjon az országba vonzani. Az adatok azt mutatják, hogy a magyar kormány politikája sikeres, míg 2012-ben csökkentek a beruházások, 2013-ban már 7 százalékkal nőttek, jelenleg a negyedéves adatok több mint 20 százalékos növekedést mutatnak – mondta.
Az ország iránti érdeklődés nem csökken, a befektetési ügynökség jelenleg 20 projektet kezel – közölte. Ehhez gyorsabb, hatékonyabb, rugalmasabb beruházásösztönző rendszert kellett kialakítani – tette hozzá.
Arthur Simonetti, a Honeywell európai, közel-keleti és afrikai kormányzati kapcsolatok osztályának alelnöke köszönetet mondott a magyar kormánynak, hogy támogatta a projekt megvalósulását. Nagykanizsa a fejlesztéssel a cég stratégiai központja lesz.
Cseresnyés Péter, Nagykanizsa polgármestere arról beszélt, hogy a cég közel 20 éve telepedett a városba, s a munkavállalóinak példamutató körülményeket biztosít. Az önkormányzat mindent megtett annak érdekében, hogy a Honeywell a munkahelyeket is teremtő beruházását Nagykanizsán valósítsa meg – közölte.

(MTI)

 

Miért baj a „bérszakadék”?

Egy friss statisztikából ma kiderült, hogy hazánkban egy magas beosztású topmenedzser és egy átlagos fizikai munkás bére között 25 lépcső van, vagyis huszonötször több pénzt visz haza egy multi vezetője akár, mint egy átlagos munkavállaló. Az okfejtés elején célszerű leszögezni két dolgot: az egyik, hogy a csúcsvezetők bérei a vállalatok közt eltérőek lehetnek, nem ritkán iparágon belül is. A másik, hogy az a melós, aki már az átlagosnak mondott 114 ezret hazaviszi, sokakhoz képest már elégedett lehet, és itt eltekinthetünk a munkanélküliség okozta kellemetlenségektől. Csak a saját környezetemben tudnék egy tucat olyat hozzátenni, aki felsőfokú végzettség ellenére sem, vagy épphogy eléri ezt a „melós” bérszintet. A dolog tehát sokkal borúsabb még a nyílt statisztikánál is…

Morális és gazdasági háttér

Ne legyen illúziója senkinek: nem a vezetők vannak 25-szörösen agyonfizetve, hanem a beosztott dolgozók keresik a 25-ödét annak.

origo.hu, infografika

origo.hu, infografika

Feltételezzük, hogy Isten szemében mindannyian egyformák vagyunk. Persze a lehetőségek függvényében ki többet, ki kevesebbet tud kihozni képességeiből, személyiségéből, millióféleképpen alakítva saját sorsát oktatással, ambíciókkal, és szerencsével. Óhatatlanul eszembe jut ilyenkor a pár éve elhangzott, „annyit érsz, amennyid van”, igencsak vitatható kijelentés, mely egy olyan politikus szájából vált szállóigévé, aki nyilvánvalóan nem a klasszikus versenyszférában tört fel alulról felfelé. Ettől eltekintve…
Vajon az a topmenedzser annyival értékesebb is-e? – teheti fel magában a kérdést joggal az az ember, akinek a fejlődési körülményei valamivel kedvezőtlenebbül alakultak, ám ugyanúgy megtesz mindent a boldogulásért és a kényelemért, ahogy a vezetőik. Vajon mennyire képes ez a szakadék demoralizálni a magyar embereket? Mondhatjuk, hogy már megszokta a magyar dolgozói réteg, hogy kevésért kell sokat szenvednie. A probléma főként akkor válik húsba markolóvá, amikor valaki a nyugati példát látva esetleg komolyan megfontolja a disszidálás lehetőségét. Nem sokkal nyugati irányban ugyanis ez a szorzó a legkevésbé sem igaz.

…ez a szűkebb sáv teszi lehetővé azt, hogy Nyugaton nem borítják rá az asztalt a melósok a főnökre.

A külföldi vállalatok esetében sem sokkal magasabb a vezetői alapbér, mint idehaza. Az itteni topmenedzserek valódi európai béreken vannak, csak épp a megélhetés könnyebb valamivel Magyarországon. Egy német gyári melós 2000 eurós béréhez képest az igazgató csupán néhányszor több pénzt kap rendszerint, legfeljebb vonzóbb részvényopciókkal, vagy komoly bónusszal jutalmazzák. Gondoljunk csak bele, hogy ha magyar kalkulációt alkalmaznának külföldön is, akkor gyakorlatilag minden kinti vezető havonta vehetne egy luxus házat Audival úgy, hogy még maradna is neki. Ez vajon meddig tudna teljesítményre motiválni egy vezetőt? Egyrészt ez a szűkebb sáv teszi lehetővé azt, hogy Nyugaton nem borítják rá az asztalt a melósok a főnökre.

Alulról felfelé

Külföldön nincs "kulimunka"?

Külföldön nincs “kulimunka”?

Másrészt azért sem hallani annyira Európa más országaiból a hőzöngésekről – még a válság ellenére sem – mert az alapbérek rendszerint ahhoz a minimálbérhez vannak viszonyítva, melyek valós megélhetéshez szükséges mennyiségből erednek. Vagyis nem felülről mondják azt, hogy kb. 60 ezer forint a kitermelhető összeg, úgyhogy abból próbálj megélni mindehhez jó pofát vágva, hanem megnézik, hogy honnan indul például az átlag rezsi, az átlag albérlet, és egy általány a minőségi élethez, ami még nem a rongyrázás mértéke. Ha ez itthon is így működne, a közmunkabér nettó 90 ezer, a minimál pedig 130 ezer Forint körül kéne mozogjon. (Ez egyébként még mindig a fele lenne például az osztrákéhoz képest, a kiadások hasonlósága mellett.)

…miért érdekelné az osztrák melóst, hogy a vezetője 6-10 ezer eurót keres, amikor ragyogóan megél ő is viszonylag kevés felelősséggel, kevesebb kvalitással a saját béréből?

 

Amikor megkérdezek egy külföldön rostokoló, jó képességű embert, hogy mivel másabb osztrák wc-t takarítani, mint magyart, az az egyértelmű válasz, hogy abból a munkából jut autóra, nem kell számolgatni hó végén a parizerre valót, sőt még nyaralásra/síelésre is jut úgy, hogy nagyon meg sem erőlteti magát. Arról nem is szólva, hogy a külföldi vállalati kultúrában a 13. és 14. havi bérek nem adhatók, hanem adandók. És itt jön egy kulcsmomentum: miért érdekelné az osztrák melóst, hogy a vezetője 6-10 ezer eurót keres, amikor ragyogóan megél ő is viszonylag kevés felelősséggel, kevesebb kvalitással a saját béréből?
Gyakran felejtik el a magyar munkáltatók – sőt a politikai döntéshozók – a bérek vásárlóértékét. Hiába mondják azt, hogy 47 ezerből meg lehet élni, ha egyszer az alapra sem elég? Mitől lenne boldogabb, motiváltabb a munkavállaló, ha a lehetőségek számára csak a 65 ezer forintos minimálbér körül mozognak, ami jó eséllyel a havi alacsony minőségű élelmiszer adagra sem elég? Mitől ne lenne elégedetlen egy dolgozó, aki meggebed a 100 ezerért, míg vezetője egy új autó árát keresi meg minden hónapban?  Ezt tovább nehezíti itthon, hogy a főnök a milliós fizetése mellett céges autóval ingyen furikázik, ingyen telefonál, szemben a kevés bérből élővel, aki szerencsétlenebb helyzetben csak drágábban tud telefonálni kedvezmény híján, és csak használt autót tud venni, amire többet is költ. Ne legyen illúziója senkinek: nem a vezetők vannak 25-szörösen agyonfizetve, hanem a beosztott dolgozók keresik a 25-ödét annak. Egészen más a töltete… A dolgok jelenlegi állása szerint ez az olló csak tágulni tud, ami sajnos demoralizál, és elszigetel.

Szakképzési ösztöndíj a hiányszakmát tanulók számára

Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata pályázatot ír ki Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a Szakképzési Ösztöndíj támogatásról szóló 32/2014.(VIII.29.) önkormányzati rendelete alapján a meghatározott helyi hiányszakmákban tanulmányokat folytató tanulók részére.

Pályázók köre

A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ által fenntartott és működtetett, Nagykanizsa Megyei Jogú Város közigazgatási területén működő, szakképzést biztosító köznevelési intézmények nappali tagozatos tanulói az alábbiak szerint:

 

Szakma megnevezéseOKJ számaÉrintett évfolyam
Ipari gépész3552104
  1. évfolyam
Kőműves és hidegburkoló3458208
  1. évfolyam
Festő, mázoló, tapétázó3458204
  1. évfolyam
Központfűtés- és csőhálózat-szerelő315820900103103
  1. évfolyam
Kárpitos3454205
  1. évfolyam
Járműfényező3452503
  1. évfolyam
Épület- és szerkezetlakatos3458203
  1. és 11. évfolyam
Cukrász3381101000000
  1. és 11. évfolyam
Technikus képzésOKJ számaÉrintett évfolyam
Gyakorló ápoló5272301
  1. évfolyam
Gépgyártástechnológiai technikus5452103
  1. évfolyam
Logisztikai ügyintéző5434501
  1. évfolyam

 

Megpályázható szakképzési ösztöndíj mértéke

Az első szakképzési évfolyam első félévében egységesen 5 000 Ft/hó, az első szakképzési évfolyam második félévétől kezdődően, valamint a további félévekben a tanulmányi átlageredmények függvényében az alábbiak szerint:

 

 

Tanulmányi átlageredmény

 

Ösztöndíj összege
3.01 – 3.5 között6 000 Ft/hó
3.51 – 4.0 között8 000 Ft/hó
4.01 – 4.5 között10 000 Ft/hó
4.51 – 5.0 között15 000 Ft/hó

 

A pályázat benyújtásának módja, határideje

 

A pályázati dokumentációt személyesen vagy postai úton lehet benyújtani Nagykanizsa Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Humánigazgatási Csoportjánál (8800 Nagykanizsa, Erzsébet tér 7.)

Pályázati dokumentáció részei:

  • kitöltött adatlap (letölthető a nagykanizsa.hu honlapról)
  • iskolalátogatási igazolás (9. évfolyamtól)
  • kérelem benyújtását megelőző félév tanulmányi eredményét tartalmazó bizonyítvány iskola által hitelesített másolata (10. évfolyamtól)

 

Beadási határidő: 2014. október 15.

 

A pályázatról további információ kérhető személyesen vagy telefonon a Polgármesteri Hivatal Humánigazgatási Csoportjánál (Fehér Ildikó 8800 Nagykanizsa, Erzsébet tér 7. T: 20/849-2334).

Adatlapok itt

 

 

Az eddigieknél vastagabb hőszigetelés kell a családi házakra

A jövőre életbe lépő uniós szabvány teljesítéséhez nem elég a családi házakat 8-10 centiméter vastag anyaggal hőszigetelni, hanem 20 centiméterre kell vastagítani a hőszigetelést, cserébe viszont 45-50 százalékkal csökken a fűtési költség – közölte a Knauf Insulation magyar leányvállalata hétfőn az MTI-vel.

A magyar lakások éves fűtési- és melegvíz-előállítási energiaigénye – az Energiaklub statisztikái szerint – 360 Petajoule (PJ). Ebből az értékből a családi házak megtakarítási potenciálja 128 Petajoule, amely értéket további 24 Petajoullal növelhetné a panel és nem panel társasházak teljes körű szigetelése.     Ez azt jelenti, hogy ha minden magyar lakást – beleértve az eddig hanyagolt családi házakat is – korszerű szigeteléssel látnának el, akkor azzal 152 PJ energiát, azaz mintegy 1,3 milliárd köbméter földgázt lehetne megtakarítani. Így 4,375 millió tonnával csökkenne a szén-dioxid kibocsátás is.     A Knauf Insulation számításai szerint egy – a már működő panelprogram mintájára – kidolgozott családi ház szigetelési program megvalósításához, melyben a költségeket egyharmad rész állami támogatás, egyharmad rész kedvezményes lakossági hitel és egyharmad önrész fedezné, 1,6 ezer milliárd forintra lenne szükség, ám egy ilyen program már 100 milliárd forintból elindítható lenne.     Az állam által adott támogatás fedezete már biztosított, hiszen Magyarország szeptember 11-én írta alá az Európai Bizottsággal azt a partnerségi megállapodást, melynek keretében a 2014–2020 közötti fejlesztési időszakra 34,5 milliárd euró összegű támogatást kap az uniótól. Ebből az összegből – a tervek szerint – 710 milliárd forint jut majd a Környezeti és Energia-hatékonysági Operatív Programra (a KEHOP-ra) az elkövetkező hat évre. Ehhez 15 százalék magyar társfinanszírozás is társul, ami a teljes összeget 835 milliárd forintra emeli.

 

1 2 3 4 5 8