A kutatás-fejlesztés a térség jövője? – beszélgetés Birkner Zoltán kampusz igazgatóval

Gyakran hallani a Pannon Egyetem lokális törekvéseiről, sikereiről, amiből racionálisan azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a dolgok jó irányba haladnak. Birkner Zoltánnal való beszélgetésem során magam is felvillanyozódtam. Régi ismerősként ültünk és beszélgettünk egy kávé mellett, az egyetem jelenéről, jövőjéről, és térségünk kitörési pontjairól.

A Pannon Egyetem nagykanizsai kampusza az elmúlt közel 15 évben óriási fejlődéseken ment keresztül. Amennyire tudom a változásmenedzsment az egyik specialitásod egyben. Hogy látod a felsőoktatást manapság?

Néhány éve a felsőoktatásban egy horizontális trend volt megfigyelhető. A cél legtöbb esetben az volt, hogy általános felsőfokú képzést minél több helyen, minél szélesebb spektrumban el lehessen érni. A felsőoktatás evolúciója során aztán nemcsak az elérhetőség lett szempont, hanem az oktatási színvonal minősége, annak versenyképessége is. Mi, itt a kampuszon mindig igyekeztük szem előtt tartani a tudásanyag mellett a versenyképességet is. Eleinte – az akkori trendeknek megfelelően – a turizmusos képzést tartottuk zászlóshajónak, valamint a gépészetet. Mára elmondhatjuk, hogy egy Hévíz szintű turisztikai fellegvár egyik szakmai csúcsvezetője, Horváth Orsi, tőlünk került ki. Zalakaros életében és legtöbb turisztikai projektjében benne vagyunk szakmai vagy hallgatói szinten. Az ipari szektor is nagy igényt mutat gépészeinkre, és már egyre több vállalat számít a tőlünk kikerülő mérnökökre. Az akkori törekvéseink tehát mára beérni látszanak.

A versenyképességben egy idő után nem elég a tömegképzés, és a valós térnyeréshez specializálódás szükséges.

 

Ezt mára a kampuszunk egyfajta vertikális terjeszkedéssel igyekszik elérni, vagyis a cél immáron a mélyebb, hasznosabb, speciálisabb tudás megszerzése. A globális versenyben csak így van esélyünk helytállni.

20141007_111922_Android

Mit tesztek konkrétan annak érdekében, hogy hazai vagy akár nemzetközi szinten is valóban versenyképes lehessen a PEN?

Igyekszünk megtalálni az általános képzés mellett azokat a szakirányokat, amiben hosszútávon van kiugrási, fejlődési lehetőség. Egyebek mellett ezért is fókuszálunk jelenleg az újonnan indított víz- és szennyvízkezelő rendszer üzemeltető szakmérnök/szakember képzésünkre a Hidrofilttel. Elmondhatjuk, hogy ma Magyarországon egyedül Nagykanizsán van ilyen képzés, ami a jelentkezők száma alapján is sikeresnek bizonyult. A képzés nemcsak magyarul, hanem angol nyelven is elvégezhető – gondolva más országokból érkező hallgatóinkra is – és meglepő módon már 21 fő jelentkezett rá! Ennek két oka is lehet: egyrészt a képzés hátterében álló aktualitás, másrészt a képzési űr, amit betölt. Előbbi vitathatatlan, hiszen a vízügyi problémák kiküszöbölése világszerte szükséges, a hiány megoldása úgyszintén aktuális, vagy épp a technológiai fejlesztés a fontos. Utóbbi pedig okozat. A munkát valakinek el is kell végeznie, és ahhoz pedig speciális tudás is kell már. Na, ebben igyekszünk partnere lenni a Hidrofiltnek.

Az egyetem nyilvánvalóan a piaci igénynek akar megfelelni a win-win helyzet megteremtése érdekében.

csapviz_nGondolj csak bele, hogy nekünk mekkora öröm olyan hallgatókat képezni, akik nagyobb eséllyel lesznek sikeres és keresett szakemberek, és mekkora öröm a munkaadóknak, akik olyan szakembereket alkalmazhatnak már, akik jó eséllyel már hasznosítható tudással rendelkeznek! Ha a piacon valamiben kitörési lehetőség van, azt nekünk szinte kötelességünk kihasználni! A vízügyi téma azért is fontos, mert mint említettem globális probléma, emellett a hazai iparban gyakorlatilag mindenhol kulcsfontosságú. A gyógyszeriparban ezért, a gépiparban azért, az élelmiszeriparban amazért, a feldolgozó iparban megint másért. És akkor még a lakosságot érintő vízügyi kérdésekről nem is beszéltünk. A víz, mint potenciális energiaforrás bizonyosan feltörekvő szegmense az energetikának. Egyértelmű, hogy ennek részesei szeretnénk lenni!

Hogyan alakítottátok ki a képzést? Hogyan tudtok specifikálni?

A veszprémi mérnöki karral és a Hidrofilt szakembereivel leültünk, ahol elhangzottak érvek a piaci oldalról, elhangzottak érvek oktatási oldalról, végül 3 hónap alatt eljutottunk oda, hogy egy egyedülálló szakot kreáltunk, melyben megfelelő tananyag tudott keveredni a gyakorlatban is hasznosítható dolgokkal. Ráadásul mindez az ország legnagyobb vegyipari képzési múlttal rendelkező intézményén belül…
A vertikális mélyülést első lépésként például ezzel szeretnénk megtestesíteni. Ennek egy újabb szintje lesz, a hamarosan nyíló kutatási központunk, ami egyebek mellett ezt is hivatott lesz támogatni, kiszolgálni. Ennek a kutató központnak a tárgyi és személyi kialakítása még kialakítás alatt van, de mindenképp előremutató szerintem már maga a törekvés is.

A kutatás-fejlesztés ugyanis az egyetemek, országok versenyképességének alapjai. Ha ez jól sül el, biztos vagyok abban, hogy nagy lehetőségek küszöbét lépjük át.

Ebben látod tehát a kiugrási lehetőségeteket?

Így van. Nyitottan megfelelni a piaci igényeknek, az innovációra való hajlandóság, és az egyediség segíti a fejlődést. A kampuszunk versenyképessége azon múlik, hogy a megszerzett tudásukat a hallgatók mikor, milyen hamar, és milyen mélységben tudják használni. Az elméleti tudás és a gyakorlati hasznosulás kulcs fontosságú a vertikális terjeszkedésben. Ennek „iskolapéldája” az új képzésünk a Hidrofilttel, és szinte biztosak vagyunk a sikerességében. Meglepő módon ettől tud a vállalat is fejlődni.

Ennek a fejlődésnek szinte egyenes következménye a munkahelyteremtés is.

Ahol ugyanis az igénynek megfelelő képzés zajlik, könnyebben tud szakembert alkalmazni a cég. A sok, és jó szakember pedig a piacon is versenyelőny! Ezt bizonyítja például a Hidrofilt növekedése és bővülése is.

Értem. Mint meghatározó, helyi véleményformáló egyéniség, miben látod Nagykanizsa és a térség kiugrási lehetőségét?

Két dologban látom a fejlődési lehetőségünket, amit nem győzök hangsúlyozni mindenhol a megyében.
Az 1. egy új térszerkezeti logika: rendkívül fontos a szomszédos megyékkel és a szomszéd országokkal való kooperálás.
A 2. egy új partnerség a szomszéd városokkal innováció tekintetében. Be kell látni, hogy nincs már olyan, hogy kanizsai, egerszegi, stb. Térségi van!

Itt már nem az a kérdés, hogy melyik város jön ki jobban egy fejlesztésből, hiszen a pár tíz kilométer távolság semmi a differenciálásban. Egymás erősítése pedig ugyancsak win-win helyzetet képes eredményezni.

Mondok egy szemléletes példát: a városok a képzett, és munkaképes lakosság tekintetében, külön-külön csak pár száz fős vállalatok beruházását képesek ellátni. A több ezer fős beruházások mögé már nem elég egy város, hanem már több helyiség lobbija szükséges. Egy Flextonics, Honeywell, GE, ugyanúgy kap szakembert Egerszegről és Kanizsáról. A vállalat érdeke pedig nem az, hogy a lokálpatrióta öntudatot növelje itt vagy másutt, hanem a profit hatékony megszerzése a cél. Az pedig nem ismer határokat. Egy nagyvállalat beruházása tehát nemcsak lokális, hanem térségi érdek is. A kérdés immáron nem az kell legyen, hogy például egy gyártó-összeszerelő mamut vállalat beruház-e Nagykanizsán, hanem, hogy egyáltalán beruház-e Zalában… Ha szakember kell hozzá, akkor pedig igyekszünk azt mi biztosítani!

Szólj hozzá a Facebookon!
   
loading...