A régi kanizsai piacról – „Gyüjjék ide naccsága ! Vegye meg, olcsón adom, megy a buszom!”

Ebben az írásomban a régi nagykanizsai piactól írnék, hiszen a mai fiatalok már nem láthatják és nem érezhetik át annak hangulatát, varázsát.
Tehát a régi piac a posta nyugati oldala és a mostani Célpont Áruház közti területen volt.

nagykanizsa kosaras piac 1
Hosszú, több sorban álló beton asztalokról árulták portékáikat a kiskanizsai kofák és a környékbeli falvak árusai. A keleti oldalon a sarkon egy kocsma volt amit a köznyelv csak „cigány kocsmaként „ emlegetett. A ZMSZVV (Zala Megyei Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat) tulajdonában volt és Dani bácsi volt az üzlet vezetője. Dani bácsit a városban csak süket Daniként emlegették. Amúgy szelektív hallása volt, amit akart azt meghallotta.

Arról volt híres, hogy a vendégnek az aprót soha nem adta vissza, hanem a kezébe nyomott egy meglehetősen száraz pogácsát ezzel a mondattal „Nesze vidd haza a gyereknek!” Később Görcsi Jenő vitte az üzletet,  aki sajnos korán elhunyt. Az üzlet mellett volt a szintén vendéglátós kezelésben levő 152-es számú pecsenyesütő, ahol Horváth Gyuri (Piki) volt az üzemeltető. Nagyon finom oldalasok, pecsenyék, hurkák, kolbászok sültek itt a nagyméretű vaslemez tepsikben. Jókat ettünk itt.  Kicsit odébb volt  Pávé Józsi szintén vendéglátós pincér és üzletvezető, aki sajnos fiatalon hunyt el, feleségének a baromfi szaküzlete.

nagykanizsa kosaras piac 3

Ezen a soron még húsüzlet, élelmiszerbolt volt, valamint a piacfelügyelő irodája. És a gombaszakértő! A sorral szemben a Zrínyi utca felől nézve volt a Ladányi-féle virág és zöldségbolt. Mellette a Marcaliból jött Ruczek-féle pecsenyesütő. Majd Gazdag Géza bácsi pecsenyesütője következett a sorban, akinek kiváló áruja volt és amit a Rozgonyi utcai lakása udvarán levő kis feldolgozó üzemében készített. Később épített egy büfét is, ahol volt üzembeállítós kollégám, az azóta elhunyt Tóth Sanyi és a felesége üzemeltetett. Aztán utána következett Cser néni bélkereskedése.

nagykanizsa kosaras piac 4

A nyugati oldalt is üzletsor zárta le, ami a hal szaküzlettel kezdődött, volt itt virágbolt és Horváthné Gizi lángos sütője. Itt volt Szerdahelyi Frici kocsmája, aztán a szintén vendéglátó által üzemeltetett büfé ahol Dugmanicsné volt az üzletvezető. Nagyon sok melós járt ide ebédidőben egy jó hurkát megenni és egy jó kanizsai sört meginni rá. Hajnalban a Centrál bár dolgozói jöttek ide egy hurkára, kolbászra meg egy italra. A déli oldalt is egy üzletsor zárta, ahol péküzlet, húsbolt működött. Az északi oldalon mérlegház és nyilvános illemhelyek voltak. Ez a piac teljesen más volt mint a később felépített Vásárcsarnok. Ennek hangulata volt.

nagykanizsa kosaras piac 2
Sokszor rácsodálkoztam a sáska asszonyokra, hogyan tudják a fejükre tett gyűrű alakú összetekert textil párnára tett teli kosarakat cipelni, egyensúlyozni.
Itt tényleg friss termelői árut lehetett kapni. Meg a szőlő levélben árult finom csúcsos füstölt túró, aminek isteni íze volt. Úgy egy óra körül kezdett zárni a piac, ilyenkor a kofák utána kiáltottak a vásárló asszonyoknak. „Gyüjjék ide naccsága ! Vegye meg, olcsón adom, megy a buszom!”
Emlékszem egy idős virágárus nénire, Tóth nénire akitől virágot szoktam venni és aki mindig mosolygós volt, mindenről volt naprakész véleménye rendkívül tájékozott volt. Vasárnap reggel a barátommal Sziklai Pistivel mindig lementünk a piacra,  megittunk egy-két felest elbeszélgettünk és Tóth néninél vettünk virágot. Ez amolyan vasárnapi program volt. Aztán a piacot megszüntették, helyette épült egy új vásárcsarnok, ám a mi korosztályunknak ez már nem ugyanazt jelenti mint a régi piac.

(Írta: Pusztafi Attila. Fotók: Fortepan)

A korzózás íratlan szabályai Nagykanizsán

A korzózásnak is megvoltak az íratlan szabályai Nagykanizsán. 1909-ben a Zala című lap munkatársa a férfiak köszönésére vonatkozókat gyűjtötte csokorba. Az írás helyenként talán túlzó, de biztosan nem alaptalan.

nagykanizsa korzózás

Előbb a köszönés fokozatairól értekezett. Ezekből ötöt talált a szembejövő társadalmi súlyának függvényében:

1. Az ember a mutató ujjával megböki a kalapja szélét, de nem szól semmit.

2. Az ember a mutató ujjával megböki a kalapja szélét és biccent a fejével, vagy így szól: Jónap.

3. Az ember megemeli a kalapját és mondja: Jónapot, vagy vanszerencsém.

4. Mély kalaplevétel a következő szöveggel: Ah, van szerencsém, alázatos szolgája!

5. Mély kalaplevétel, boldog felkiáltással: Alázatos szolgája, nagyságos uram, hogy parancsol lenni? Valóban nagyszerű színben van!

Ezt követően a köszönés nem kevésbé fontos időrendjét elemezte. Itt három változatot tudott elkülöníteni:

1. Határozottan elvárjuk, hogy nekünk köszönjenek.

2. Egyszerre köszönünk.

3. Mi köszönünk először.

Mivel a második változat kivitelezése – szemben a másik kettővel – okozhatott gondot, erre pontos receptet is adott:

„Az egyszerre való köszönés úgy történik, hogy két kilométernyiről boldogan mosolyogni kezdünk egymásra és mi megbökjük a kalapunkat, mire a másik azt mondja: Jónapot.

Dívott ekkoriban a déli korzózás is. Jobbára férfiak művelték. Munkahelyéről lógó hivatalnok szinte mind – vélte az újságíró. (Nagykar)

A rézműves

Nagykanizsán az Eötvös tér egy régi ház udvarában volt egy műhely, ablakai a Hunyadi utcára néztek.
A kapun két réz üst volt cégérnek kiakasztva. Pichler Józsefnek hívták a mestert aki itt dolgozott és lakott.

nagykanizsa pichler józsef 1

A hetvenes években még édesapjával dolgozott, aki egy igazi régi vágású mesterember volt. Volt szerencsém személyesen ismerni, hiszen a vendéglátó vállalatnál dolgoztam karbantartóként és gyakran vittem hozzájuk kávéfőző gép réz kazánjait hegesztetni, javíttatni. Nekem soron kívül megcsinálták.
Ha ott jártam mindig megcsodáltam a félig kész réz üstöket, réz kupolákat, amelyeket pálinka főzőhöz készítettek. Ők még kéziszerszámokkal készítették el munkáikat, illetve kézi működtetésű gépeket használtak.

nagykanizsa pichler józsef fotó 1
Például hajlító gép, hengerítő gép, és zikniző gép, ami egy hornyot nyomott a lemezbe. Olyan hegesztő berendezésük volt, amibe még karbidot kellett helyezni, így fejlesztettek acitelén gázt a hegesztéshez. Nagyon szép munkát végeztek, így sok megrendelésük volt, szeszfőzdéknek dolgoztak és a környékbeli szölősgazdák is hozzájuk vitték a permetező gépeiket, hiszen akkor még rézből készültek ezen gépek tartályai. Józsi bácsi munkája mellett remek fotós is volt, tagja volt a Nagykanizsai Fotó Klubnak. Képeit megcsodálhatták az OFOTÉRT bolt kirakatában, hiszen a fotóklub minden hónapban kiállította a munkákat A hónap fotói címmel. Ma már ez sincs, sőt ez az üzlet ma már fotó cikkeket sem árul. Régen itt minden kapható volt a gépektől a fotó vegyszerekig, filmekig bezárólag.

nagykanizsa pichler józsef fotó 2
Édesapja halála után egyedül dolgozott műhelyében. Sok év telt el,  jött a rendszerváltás egy darabig még dolgozott, minden megváltozott, pontosan nem tudom mikor zárta be műhelyét. Mára már a jó értelemben vett kisipar nem létezik, a mesterek eltűntek, egy korszak végét jelezve.
Józsi bácsi már jó ideje nincs közöttünk,de mi régi kanizsaiak most is szívesen emlékezünk vissza munkásságára, fotóira, emberségére!

(Írta: Pusztafi Attila)

A Rózsakert

A Rózsakert vagy Szever, ahogy a kanizsaiak nevezték, e hely is népszerű egységnek számított városunkban.
Volt egy talponálló része, egy elülső étterem része, egy hátsó külön bejáratú étterem rész és egy nagyon szép kerthelyisége.
Rengeteg vendég volt abban az időben, olcsó volt,  jól főztek, jó zene volt.

nagykanizsa rózsakert szever
Egyszer egy jó ismerősömmel iszogattunk az első részben, úgy hívták, hogy Pipó Kálmán, aki a helyőrségi zenekar tagja volt, kiváló zenész.
A zongorista, úgy emlékezem akkor Gubacs, átengedte neki a helyét. Kálmán úgy játszott, hogy a vendégek tapsviharral fogadták játékát. Sajnos már ő sem él.

Visszatérve a témához, esténként a hátsó rész megtelt szórakozni vágyó emberekkel. Az is igaz, hogy járt oda egy két kanizsai vagány mint például Valentin Tibi (Zsizse) vagy pl. Benkó, akik gyakran kezdeményeztek verekedést az étteremben.
A talponálló részben a pult mögött Pestiné Irén volt. A konyhások közül most nem ugrik be több név, talán Hokkman Mária, mint tanuló és ha jól emlékezem Fliszár Jani is dolgozott a konyhán.
Az üzlet vezetője akkor Varga Laci volt, de több üzletvezető is vitte ezt a helyet. A kerthelyiség nagyon szép volt a rácsos boxokkal, futó rózsákkal. Tekepálya is ki lett alakítva, ahol Toncsi a mindenes állítgatta a bábukat. Úgy tudom, családja nem volt, a Szever udvarban húzta meg magát egy kis kamrácskában, cserében elvégzett minden munkát, megbízható volt. Kapott ételt is.
Abban az időben a kanizsai buszmegálló pont a Szever előtt volt, ezért aztán igen nagy forgalmat bonyolított le. Amikor megnősültem 1979 – ben itt volt az esküvői vacsora a hátsó részben. Aztán ez a hely is megszűnt , mint annyi más jó szórakozó hely városunkban. Ezzel a hellyel kapcsolatban ennyire emlékezem.
Egy kis megjegyzés a végére.
Egyszer éjszaka a barátaimmal meglehetősen jókedvű állapotban jöttünk ki az étteremből és a boltíves kapualjban nótázni kezdtünk. Pár pillanat alatt ott voltak a rendőrök ,szabálysértés miatt jelentettek fel minket, merthogy „zavartuk dolgozó társaink éjszakai nyugalmát” . Ez állt a büntetés indoklásában. Az összeg majdnem félhavi fizetésnek felelt meg amire megbüntettek! (Írta: Pusztafi Attila)

1995-ös videó a nagykanizsai Thury, korábban Dózsa laktanyáról

nagykanizsa laktanya

nagykanizsa thury laktanya

Nagykanizsán régen öt laktanya is volt. A Thury György (korábban Dózsa) laktanya – MH 4730, a Gábor Áron laktanya – MH 7231, a Kossuth Lajos laktanya – MH 5808 és a Petőfi laktanya, ez utóbbi a ma “legendás” Citromszigetnél terült el. Külön egységként működött a határőr laktanya.

A Thury laktanyának külön videócsoportja is volt, akik 1995 nyarán egy ma már nagyon is exkluzívnak mondható 28 perces filmet készítettek a kanizsai gépesített lövészdandár mindennapjairól.

Kisdobos avatás Nagykanizsán 1979-80-ban

Régen szinte mindenki volt kisdobos, mert kötelező volt. A kisdobosoknak 6 pontja volt, az úttörőknek pedig 12.

A kisdobosok 6 pontja:

  • A kisdobos hűséges gyermeke a magyar hazának.
  • A kisdobos szereti és tiszteli szüleit, nevelőit, pajtásait.
  • A kisdobos szorgalmasan tanul és dolgozik, segíti társait.
  • A kisdobos igazat mond és igazságosan cselekszik.
  • A kisdobos edzi testét és óvja egészségét.
  • A kisdobos úgy él, hogy méltó legyen az úttörők vörös nyakkendőjére.

Következzen néhány 1979-80-as kisdobos avatási fotó Nagykanizsáról. Az avatás a nagykanizsai Úttörőházban – ma Pannon Egyetem –  volt.

A fotókat Hajdú Györgynek köszönhetjük.

nagykanizsa kisdobos avatás 1

nagykanizsa kisdobos avatás 2

nagykanizsa kisdobos avatás 3

nagykanizsa kisdobos avatás 4

nagykanizsa kisdobos avatás 5

nagykanizsa kisdobos avatás 6

nagykanizsa kisdobos avatás 7

nagykanizsa kisdobos avatás 8

nagykanizsa kisdobos avatás 9

nagykanizsa kisdobos avatás 10

300 kisfröccsös KISZ gyűlés a kanizsai Véndiófában

Nagykanizsán a Csengery út és az Erdész út sarkán áll az egykori Véndiófa étterem. Régen még gyerekkoromban elégé hírhedt hely volt, lerobbant állapotban, olajjal átitatott fapadlóval. A hetvenes – nyolcvanas években a ZMSZVV (Zala Megyei Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat) üzemeltette. Két ajtón is beléphetett a vendég.

nagykanizsa véndiófa vendéglő

Az Erdész utcai bejáratnál volt egy igen régi süteményes hűtővitrin, amelyet gyakran javítottam, míg a cégnél voltam. A bejárattal szemben a járdán volt egy trafik is, ahol a dohányárun kívül mindenféle csuda dolgokat lehetett kapni. Akkor az üzlet vezetője Bicsák István volt. Úgy tudom az ő nevéhez fűződik az akkor nagyon színvonalas Vadászterem kiépítése is. Nagyon jól nézett ki, a falakon állatbőrökkel, vadászpillanatokat, jeleneteket megörökítő képekkel, zöld és barna színekkel. Nagyon finom vadételeket lehetett ott fogyasztani.

nagykanizsa véndiófa panzió

Egy időben nyitva volt az igazán hangulatos kerthelyisége is, ahol az árnyat adó diófa alatt kellemes környezetben lehetett fogyasztani. Itt is volt zene.! Ebbe az üzletbe is sokan jártak és nem csak a környékbeliek.
Ide is bejártak azok a munkások akik a környező gyárakban, üzemekben, dolgoztak. De a vasutas dolgozóknak is kedvelt helye volt. Akkoriban én üzembeállítóként dolgoztam a volt Finommechanika gyárában, kint Ligetvárosnál volt az üzem, mi is bejártunk.
Egyszer a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) gyűlést is ott tartottuk, úgy kb. háromszáz kisfröccs mellett, amit Seres Béla szolgált fel nékünk. A későbbiekben Vékási Zoli vitte az egységet, de mivel megcsappant a vendégszám, ő is leadta és a cég kiadta különböző vállalkozóknak. Ezek egyike volt a Horvátországból ide települt Dusán is, aki egy darabig üzemeltette az egységet. Itt is jó konyha volt. Megemlíteném, hogy régen tartozott hozzá egy presszó rész is külön bejárattal, amit úgy hívtak, hogy Mokka presszó. Nagyon finom fagyit árultak ott. Nem tudom hányan emlékeznek még a kis fém fagylalt kelyhekre,amiben felszolgálták a fagyit. Úgy tudom legutoljára panzióként üzemelt és a pincéjében működött egy zenés motoros klub is, aminek a megnyitóján én is ott voltam,mivel az OLD MIX Kartell játszott és fotóztam. Úgy tudom ma már zárva van. Voltam ott fotókat készítettem, amit az íráshoz szeretnék mellékelni. Ma így néz ki ez a sok időt megért étterem.
(Írta: Pusztafi Attila)

Négyzetméternyi feles volt kirakva az egykori kanizsai Lépcsősben

nagykanizsa lépcsős

A Lépcsős a Somogyi Béla utcában volt, körülbelül a mostani kis körforgalom vonalában északi irányban. Nagyon sokan látogatták , hisz akik mentek vagy jöttek munkába vagy éppen munkából a környező gyárakból betértek ebbe a kiváló konyhával rendelkező kis étterembe.
A gyárakkal kapcsolatban nem véletlenül használtam többes számot, merthogy sok üzem, gyár működött a környéken akkoriban.
Ma ezek nagyon hiányoznak a városnak.
Reggelente munkába menet beugrottak egy felesre a dolgozók, mert hiszen egy felestől még ugyanúgy tudtak munkát végezni, bármiféle probléma nélkül.
Szinte egy négyzetméter rövidital volt reggel kirakva ami el is fogyott. A munkaidő vége után hazafelé szintén betértek egy beszélgetésre egy-két sörre a kollégákkal.
Ma már ez is kevéssé működik. Úgy emlékezem , hogy Eta ott is dolgozott szakácsként
A pincérek nevei itt kimaradt az emlékezetemből, talán Hunyák Józsi neve ugrik be, aki sajnos már szintén nincs az élők sorában.
Ebben a kis étteremben nagyon jól főztek. Volt időszak, amikor zenekar is működött e helyen. Rengeteg üveggyári, szeszipari, és DKG-s  dolgozó járt ide.
Ezt az üzletet is a ZMSZVV működtette, mint annyi más éttermet , szórakozóhelyet.
Már nem emlékszem ,mikor is szűnt meg , de egy biztos ez is hiányzik a városunknak, mint annyi sok minden , ami akkor jó volt.”

(Írta: Pusztafi Attila. Fotó: Lengyák István – Pista bácsi -. A lépcsős lebontás előtt.)

Itt alul a kommenteket is érdemes elolvasni 🙂

2006-os videó a kanizsai Mező Gimiről

nagykanizsa mező gimi

Tíz év nagy idő egy ember és egy iskola életében is.

A nagykanizsai – régi nevén Dr. Ferenc Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola – Dr. Mező Ferenc Gimnázium tíz évvel ezelőtti iskolai pillanataiból készült videót Szekercés Krisztián tette fel YouTube oldalára.

A tizenöt és félperces filmhez jó szórakozást kívánunk!

1 3 4 5 6